, hogy a hölgyek között is vannak szép számmal olyanok, akik kedvüket lelik a nemes nedűkben, minőségi borokban, egzotikus koktélokban, sörkülönlegességekben, s egyebekben. Valószínűleg ez az a pont, ahol az alkoholizmus a poharazgatásból átlép, átnyúlik a táplálkozás területére is... :-)){kind=small}
Persze, nem kell ahhoz alkoholistának lennie az embernek, hogy kipróbáljon főzés közben is egynémely alkoholos italokat. A konyhában leginkább használt ilyen nedű, amennyire megfigyeltem, a bor. Kezdjük hát egy vörösboros recepttel.
Egész éjszaka dolgoztam, egy nagyobb terjedelmű anyagot készítettem otthon a számítógépen. Csak valamikor hajnalban kerültem ágyba... Feleségem, aki ugyancsak újságíró, reggel elrohant interjút készíteni, majd amikor hazaérkezett, gyorsan odavetette magát a gép mellé, hogy azonnal le is írja, mert sürgette a leadási határidő... Amikor dél körül felébredtem, még mindig a számítógép előtt ült, és az anyagon dolgozott. Amikor már kezdtem magamhoz térni (nálam ébredés után kifejezetten időigényes az ilyesmi...), arra eszméltem, hogy korog a gyomrom. Mikor pedig hangot adtam e feletti döbbenetemnek, feleségem szomorkás arckifejezéssel mondta, hogy "ma nem tudok ebédet adni a családomnak". Hűűű... Csak ezt ne mondta volna!
- Honnan kerül abba az emancipált fejedbe ennyi patriarchális marhaság? Mi az, hogy nem tudsz ebédet adni a családodnak? - dühöngtem. Persze, értettem én: egész nap dolgozott, nem ért rá főzni, de akkor is...! Pfúúújjj...!!! Hogy lehet ilyet mondani?
Dühösködésemen persze csak jót és jólesően nevetett, én meg szépen kikecmeregtem az ágyból, és úgy, ahogy voltam, pizsamában, kivánszorogtam a konyhába, mondván, hogy lássuk, miből élünk. Mondom, dél körül járt már az idő, úgy számítottam, hogy éppen van elég időm, hogy összeüssek valamit, mire a gyerek megérkezik az iskolából.
Ekkor már persze előre tudtam, hogy egyik kedvencemet, egy újabb dalmát specialitást szeretném elkészíteni, csak abban nem voltam bizonyos, hogy minden összetevőből, minden hozzávalóból van is otthon. Úgy, pizsamásan, nem szívesen rohantam volna le a sarki boltba a hiányzó alapanyagok pótlása érdekében... Szerencsére volt minden, ugyanis amilyen különlegesen finom ételről van szó, annyira egyszerű is az elkészítése.
Amikor minden egy helyen volt, minden készen állt, már csak tálalni kellett. Csak feleségem cikke váratott még magára, mert az interjúval még mindig nem végzett. Kicsit körbeszaglásztam a bárszekrény környékén. Kiválóan sikerült a répa is, a mártás is, de úgy simán, paradicsomosan, ahogyan egyébként is imádom, most továbbra sem hagyta nyugodni a fantáziámat.
Kicsit talán a lelkiismeret-furdalás is felébredt bennem, hogy a gyerek is eszik belőle, nem kellene borral felönteni, de aztán gyorsan elhessegetettem magamtól ezeket a gondolatokat. Csak kábé egy decit öntöttem bele, ekkora mennyiségnek az alkoholtartalma pedig úgyis elveszik az egészben, az ízét azonban jellegzetesen és nagyon kellemesen megváltoztatja.
Jó étvágyat kívánok hozzá!
Sárgarépa édes-borsos mártásban (dalmát különlegesség)
Hozzávalók: 2-3 fej vöröshagyma, fél kilónyi sárgarépa, bors, bazsalikom, ételízesítő, cukor, paradicsomlé.
Elkészítése: A hagymát apróra vágva olajon megpirítjuk, a megtisztított, felkarikázott sárgarépát rátesszük, és annyi vízzel, amennyi éppen csak ellepi, leöntjük. Lassú tűzön pároljuk, különben nem lesz jó semmire se. Amikor félig puha, borsot, bazsalikomot és két evőkanálnyi cukrot teszünk rá, majd felöntjük a paradicsomlével és készre főzzük. Valahol itt jön bele a jó evőkanálnyi ételízesítő is. Ha van otthon vörösbor, abból is lehet bele löttyinteni egy decinyit.
Sarnyai Ödön
-(1).jpg)
