Vagy legfeljebb két félidő között, ha már kifogytak a sörkorcsolyából, összeütnek valami gyorsan elkészíthető dolgot, leggyakrabban holmi improvizált rántottát… Abból, ami minden különösebb rákészülés nélkül is szinte mindig akad a hűtőben... Végső soron, a tojást leszámítva, ennek az ételnek aztán nincs olyan összetevője, ami nélkül nem lehetne elkészíteni, ha épp nem akad otthon :-)
A rántotta egyébként azért is érdekes és fontos terepe volt a konyhával való megbarátkozásomnak, mert ez a gyorsan és egyszerűen elkészíthető étel vált kísérletezéseim alapjává, miután több-kevesebb rendszerességgel főzni kezdtem. Szóval, ha az ember fejében motoszkál egy-két ízkombináció, amit azért komolyabb ételben mindaddig nem mer elkészíteni, amíg meg nem győződött az ötlet helytállóságáról, azaz a saját igazáról, akkor a legegyszerűbb összerittyenteni ripsz-ropsz egy rántottát, s abban letesztelni, kipróbálni, hogy vajon mennyire járt a valóság talján a fantáziánk, amikor a csodálatos ízkülönlegességet megálmodtuk.
Van az a régi vicc, amikor a család elmegy megnézni az új lakást, amit szeretne kibérelni. Ahogy nézelődnek a szobákban, meglátják, hogy az egyik helyiségben valami maszat van a plafonon. Megkérdezik, hogy az ott micsoda…
– Tudják, itt azelőtt egy vegyészprofesszor lakott – hangzik kissé lesütött szemmel a tulajdonos válasza, hiszen minden bérbeadó szeretné elrejteni a lakás apró kis hiányosságait leendő bérlői elől. Ha pedig egyszer már alá van írva az a szerződés, akkor aztán kiderülhet minden…
A család aggódva teszi fel újabb kérdését:
– Akkor az ott a plafonon vegyszer?
– Nem, a professzor – hangzik a határozott válasz.
Ne kapkodjunk tehát, nehogy szegény vegyészprofesszor sorsára jussunk a gáztűzhely mellett. A félidei szünetben elég ha hangosabbra állítjuk a tévékészüléket, a stúdióvendégek és az elemzők véleményezését és esélylatolgatását így a konyhában is hallhatjuk, s nyugodtan, a labdarúgás hangulatából szinte ki sem zökkenve készíthetjük el betevő rántottánkat.
Most, amolyan focivébés hangulatban egy olyan rántottát választottam főzőcskézésünkhöz, amelyik valahol félúton van a legegyszerűbb, leghétköznapibb, két félidő között akár a szünetben is elkészíthető rántották, és a komolyabb, már a konyhai kísérletezés szakterületét is érintő változatok között.
Ha pedig valakinek még ehhez sincs kedve, még ehhez sem érez magában elegendő késztetést, hát egyszerűen felhívhatja a pizzafutárt is, hiszen lényegében az is egy megoldás…
Sajtos-fűszeres rántotta
Elkészítése: A fokhagymát apró kockákra szeljük, a snack-kolbászból pedig kb. egy centis darabokat vágunk. Kevés olajon a hagymát és a kolbászt lassú tűzön párolni kezdjük. Amikor a hagyma már átsült, a szárított rozskenyérből apró darabkákat törünk bele és néhány percig még tovább pirítjuk. Ügyeljünk arra, hogy a kenyeret ne morzsoljuk, de ne is legyenek belőle túl nagy darabok.
A tojást külön edénybe ütjük. Hozzáadjuk az apró kockákra vágott füstölt, ömlesztett sajtot, majd vegetával, töröttpaprikával, magyaros fűszerkeverékkel és bazsalikommal fűszerezzük. Az egészet jól kikeverjük. Amikor a hagyma, snak-kolbász és szárított rozskenyér kellőképp összepárolólódott, ráöntjük a kikevert és fűszerezett tojást.
Sütés közben hozzáöntjük a szójaszószt és a tartárszószt. Amikor kész, a tojás átsült, a sajt pedig kellőképp megolvadt, levesszük a tűzről, s még forrón hozzádjuk az előkészített camembert. A metélőhagymás sajtot ne vágjuk túl apróra, inkább csak durván szeleteljük, s ügyeljünk arra, hogy alaposan elkeverjük a forró tojással.
Tökmagvas stanglival és langyos tejjel tálaljuk. Savanyúság nem szükséges, de ízlés szerint fogyasztható hozzá.
Sarnyai Ödön
.jpg)
.jpg)
