Elkészítés: *Ma én vagyok a séf* feliratú köténykében vékonyabbra szel a félbevágott vöröshagymust, előkotor a nagyobbik, nyeles serpenyőt, és olajban, cseppet meghintve sóval, fedő alatt, néha átforgatva, chilisek a paprikával együtt, takarékon megpárolgat.

A tojásokat (kettőt érzéssel összeüt, az egyik bizton behorpad) az izgalmas színhatás érdekében borvörös keverőtálba gyűjtöget, kihorgász egy pimasz héjdarabot, bele csepp só, a sajt harmadrésze, bors, a chilit méltatlanul mellőzők púpos teáskanál Pistut, enyhén felver, félretesz.

A baconból a hosszabbakat rövidíthet, a tűzhely mellé készít.

Amikor a hagyma üveges, fedő nélkül kissé színre kapat, ha a sercegő olaj tüzérségi pergőtüzet nyit, gyakorlati tapasztalatokat szerez a fedő, mint pajzs című doktori értekezéséhez. Bele a bacon, kevergetve üvegesre, levesz.

Beletör a fokhagymust, vissza a lángra, átkever, bele a bab, kevergetve sütöget, amíg a babszemek, melegellvén a hőmérsékletet, el nem kezdik kigombolgatni a kabátkájukat.

Bele a kolbi, csak 1 percig keverget (bár megkeményedve kiválóan alkalmas csúzlilövedéknek), lángot fel, bele a tojás, óvatosan, az edény alját is érintően kevergetve ízlés szerinti keménységűre süt. Gázt lezár, serpenyő marad, a tetejére szór a maradék sajtot, hint őrölt pirospaprikával, rá a fedő, 5 perc.

Ezalatt leül végre egy-két szusszanásnyit, és az első, szimatolva közelítő hozzátartozót szívhezszólóan megkérlel (ezt megelőzőleg tükör előtt már hosszan gyakorolt) egy gyors terítésre. Ha a rántottára ráolvadt a sajt, összeesett a paprika, fokhagymás, őrölt köményes kenyérrel tálal.

Mellé tulajdonképpen azt iszik, ami jólesik és van a hűtőben, spájzban, pincében vagy a közeli éjjel-nappaliban.