Bármennyire is meglepő, de az első írásos feljegyzés, ami egy kocsmanyitáshoz köthető, időszámításunk előtt 2450 környékéről származik a sumérok idejéből, amiben egy sörárus hölgyet emlegetnek. Nos, maga kocsmázás, mint szokás még ma is erősen él a köztudatban annak ellenére, hogy az elmúlt néhány évben a koronavírus-járvány hatására többen is bezárni kényszerültek, a vendégeknek pedig otthon kellett maradniuk. Szerencsére azért mostanra már talán kezd újra normalizálódni a helyzet.
Következő képes válogatásunkkal továbbra is a múltban ragadunk annyi különbséggel, hogy a kezdetek helyett a cigifüstös, bádogpultos ivók korát igyekszünk feleleveníteni a kort meghatározó presszókkal, sörbárokkal, kocsmákkal és restikkel. Az igény azóta sem változott napjainkhoz képest, csupán csak a környezet. A lényeg, hogy be lehessen ülni valahova egy tüskére, egy sörre vagy egy kávéra, közben beszélgetni, kikapcsolódni, vagy akár berúgni. Így kocsmázott a magyar a 70-es években – válogatás a Fortepan-archívumból:
Ajánljuk még:
-(1).jpg)
