Nagyanyáink még tudták, mit kezdjenek velük: 5 zöldség, amit mi szinte teljesen elfelejtettünk

Ha ma azt mondjuk, zöldség, nagyjából ugyanaz a néhány alapanyag ugrik be mindenkinek: krumpli, sárgarépa, paradicsom, paprika, hagyma, esetleg cukkini. Pedig a régi konyhák jóval változatosabban használták azt, ami éppen a kertben termett. A pasztinák, a csicsóka, a mángold, a lóbab vagy a tarlórépa egykor egyáltalán nem számított különleges hozzávalónak, mára azonban sok háztartásban szinte teljesen eltűntek a tányérról.

Pedig ezekben a régi zöldségekben éppen az a jó, hogy nem kell velük különösebb konyhai varázslatot végrehajtani. Lehet belőlük leves, főzelék, köret, egytálétel, saláta vagy akár ropogós feltét is. És ha egyszer rájuk kapunk, könnyen lehet, hogy a jól ismert krumpli-répa páros mellett más alapanyagoknak is helyet szorítunk a konyhában.

Pasztinák: nem csak húslevesbe való zöldség

A pasztinákot sokan a fehérrépával keverik össze, pedig jellegzetes, édeskés-fűszeres íze miatt egészen más karaktert ad az ételeknek. Nem véletlen, hogy régen is kedvelték: levesekhez, főzelékekhez és pürékhez egyaránt használták, természetes édessége pedig akkor különösen jól jött, amikor a cukor nem volt minden konyhában alapvető hozzávaló.

Ma is rengeteg lehetőség van benne. A legegyszerűbb, ha a sárgarépához és burgonyához hasonlóan levesbe főzzük, de önmagában is kiváló krémleves készülhet belőle. A Mindmegette receptje például burgonyával, tejföllel és kolbásszal párosítja, ami remekül mutatja, hogy a pasztinák nem csak a könnyed, zöldséges fogásokban állja meg a helyét.

Érdemes sütőben is kipróbálni: hasábokra vágva, kevés olajjal, sóval és borssal megsütve kellemesen karamellizálódik. Krumplipürébe keverve édeskés, izgalmas köretet kapunk, de akár sült húsok mellé is kínálhatjuk. A pasztinák rostban és C-vitaminban is gazdag, ráadásul káliumot és mangánt is tartalmaz.

Csicsóka: a krumpli helyett, vagy éppen mellé

A csicsóka neve talán már kevésbé ismeretlen, de még mindig sokan nem tudják, mit kezdjenek vele, amikor végre szembejön a piacon. Pedig a gumó igazi konyhai jolly joker. Régen gyakori alapanyag volt, és egykor a burgonyának is komoly vetélytársa volt.

A mai konyhában talán a krémleves az egyik legegyszerűbb belépő a csicsókához, de ennél jóval többre képes. Sütve köretként kínálhatjuk, pürésíthetjük, serpenyőben lepiríthatjuk, sőt vékonyra szeletelve ropogós csicsókacsipsz is készülhet belőle. A Mindmegette válogatásában is találunk csicsókás leveseket, köreteket és házias tócsnit, ami jól mutatja, mennyire sokoldalú alapanyagról van szó.

A csicsóka enyhén édeskés, diós íze különösen jól áll a fokhagymának, a vajnak, a tejszínnek és a friss zöldfűszereknek. Ha pedig valami elegánsabbra vágyunk, akár egy zöldséglevest is feldobhatunk vele: pirított csicsókakockákkal egészen éttermes hatású fogást készíthetünk. 

A csicsóka ráadásul egészséges is, gumójában az inulin nevű, oldható rost a meghatározó szénhidrátok egyike. Ez a bélrendszer mikroorganizmusai számára is hasznos tápanyag lehet.

Mángold: a spenót elfeledett rokona

A mángoldra ma sokan úgy néznek, mint valami különleges, modern zöldségre, holott valójában nagyon is régi alapanyag. Leveleit és húsos levélnyeleit is fel lehet használni, ezért régen különösen praktikus volt: nem kellett az egész növényt egyszerre felszedni, a levelekből folyamatosan lehetett szedni.

A konyhában leginkább úgy bánhatunk vele, mint a spenóttal. Készülhet belőle fokhagymás főzelék, leves, köret vagy rakott étel. A vastagabb szárakat sem érdemes kidobni: párolva, vajon átsütve vagy mártással összesütve önálló köretként is megállják a helyüket. A nagyobb levelekből még töltött ételt is készíthetünk: a klasszikus töltött káposzta mintájára megtölthetjük őket fűszeres darált hússal és rizzsel, majd tejfölös szósszal tálalhatjuk.

A mángold ráadásul igazi tápanyagbomba: rostot, C-vitamint, A-vitamint, magnéziumot és káliumot is tartalmaz.

Lóbab: nagyanyáink tudták, hogy a bab nem csak köret lehet

A lóbab az ötös talán legkevésbé ismert tagja, pedig régi európai fehérjeforrásról van szó. Magyarországon még a 19. században is sok falusi kertben termesztették, és nem pusztán egyféleképpen került az asztalra. Levest, kását és főzeléket is készítettek belőle, száraz magját pedig lisztkeverékekben is felhasználták.

A lóbab húsmentes ételekben is remekül működik. Főtt szemekből készíthetünk krémes pástétomot vagy salátát, belekeverhetjük ragukba, főzelékbe, illetve gabonás-zöldséges egytálételekbe is. A száraz lóbab különösen értékes növényi fehérjeforrás, emellett jelentős mennyiségű folátot is tartalmaz.

Tarlórépa: savanyítva volt az igazi kedvenc

A tarlórépa talán mindenkinél okoz egy kis „na, ezzel most mit csináljak?” érzést. Pedig a régi konyhákban jól ismert alapanyag volt, különösen a Dunántúlon és az Őrségben. Ott elsősorban savanyítva tették el, és egész télen fogyasztották. Íze valahol a karalábé, a retek és a torma között mozog: friss, enyhén csípős, ropogós és kissé kesernyés. Éppen ezért nyersen, vékonyra szeletelve salátába is kerülhet, de kiváló köret, levesbetét vagy húsos ragu alapja is. Régen levesekhez és egytálételekhez is használták.

Ha pedig szeretnénk igazán a régi idők ízeit megidézni, érdemes savanyítva kipróbálni. A mai konyhában akár céklával, almával vagy sárgarépával együtt is készíthetünk belőle pikáns savanyúságot. A tarlórépa ráadásul kifejezetten könnyű zöldség: egy közepes darab nagyjából 34 kilokalóriát tartalmaz, miközben rostot és jelentős mennyiségű C-vitamint is ad.