Mind kidobjuk, pedig ez a hozzávaló tökéletesíti a húslevest

A húsleves a magyar konyha alfája és omegája, nincs vasárnap és nincs éttermi menü nélküle, a csontokból készült változata, az alaplé pedig, jobb háziasszonyok és magukra adó vendéglő konyhájában számtalan leves, mártás és egyéb étel alapját adja.
Ahhoz, hogy jó húslevest csináljunk, nem kell más, mint zsír, mely a szárnyasok esetében leginkább a bőrben és a bőr alatt található. A zsír közvetíti az ízeket, így nagyon fontos szerepe van abban, hogy a leves aromás legyen. Kellenek kötőszövetek, melyek az izmokat és csontokat kötik össze. A kötőszöveteket sok minden más mellett kollagént tartalmaznak, mely a főzés hatására zselatinos formában bekerül a lébe, ettől lesz a leves testes. És a csontok, melyek rengeteg ízanyagot tartalmaznak. A legjobban tehát akkor járunk, ha a húslevesbe aprólékot főzünk, mely bővelkedik zsírban, kötőszövetben és csontokban, ez adja majd a leves vázát, és tehetünk mellé színhúst is természetesen, ami inkább levesbetét lesz.
Van azonban egy összetevő, amiről csak az igazán rutinos húsleveskésztők tudnak, ez pedig a paprikacsuma. Fontos kiemelni, hogy véletlenül sem egész paprika vagy a paprika húsa kerül a fazékba, csak az a rész, amit szinte minden háztartásban kidobnak: a csuma és a magok. A Magyar Nemzet szerint a csumától lesz igazán ízes a leves, és ezt tudományosan is alá lehet támasztani, ugyanis a paprika aromája, íze legintenzívebben a magház környékén érződik. Éppen ez az oka annak is, hogy a lecsóba érdemes belevágni a paprika minden részét – fövés közben a magok egészen megpuhulnak, nem lesznek zavaróak a kész ételben, de remekül ízesítik, finomabbá teszik a fogást.
Költséghatékony módszer lehet, hogy nyáron, a paprikaszezonban összegyűjtjük, és lefagyasztjuk a paprikacsumákat, hiszen ezek remekül bírják a hűtést, így bármelyik évszakban előkaphatjuk őket főzéshez.
Ha húslevest készítünk, akkor is csak a végén sózzunk. A kész levesünk a több órás párolgás után ugyanis nagyjából fele annyi lesz, mint amennyi vízmennyiséggel indítottuk, így ha nem akarjuk túlsózni, akkor járunk a legjobban, ha csak a végén sózunk.
A leves tartalmasságát biztosító kollagént lassú főzéssel tudjuk kicsalogatni a kötőszövetekből. Fontos azonban, hogy tudjuk, melyik csontnak mennyi főzési idő kell. Ha csirkehúslevest főzünk, 2-4, marhahús leves esetén 4-8 órát főzzük a levest.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.