Bár a gondolat, hogy gilisztákat „tartsunk” a lakásban, elsőre furcsának tűnhet, valójában ez az egyik leghatékonyabb és legtermészetesebb módja annak, hogy a konyhai hulladékból értékes tápanyagforrás – humusz – szülessen. Mutatjuk mi kell az otthoni komposzthoz!
FOTÓ: SHUTTERSTOCK
Miért éri meg gilisztákkal komposztálni?
A városi lakásokban élőknek sem kell lemondaniuk a komposztálás öröméről. A giliszták ugyanis fáradhatatlan kis segítők: napi szinten átalakítják a szerves hulladékot, így csökkentik a kukába kerülő maradék mennyiségét. Egyetlen kilogramm giliszta akár fél kilogramm élelmiszerhulladékot is képes feldolgozni naponta! Ez heti szinten több mint három kilogramm hulladék újrahasznosítását jelenti – mindezt teljesen szagtalanul és természetes módon.
Ráadásul az így keletkező gilisztahumusz igazi kincs a növények számára: tápanyagban gazdag, morzsás szerkezetű anyag, amely javítja a talaj szerkezetét és elősegíti a növények egészséges fejlődését.
Első lépés: barátkozzunk meg a gondolattal
A giliszták nem éppen házikedvencek, de valójában csendes, hasznos lakótársak. Ha nem riadunk meg tőlük, bátran belevághatunk a vermikomposztálásba. Kezdésként érdemes beszerezni a megfelelő mennyiségű gilisztát – például vörös trágyagilisztát vagy vöröslő gilisztát –, és felkészülni egy kis barkácsolásra is, hiszen szükség lesz egy komposztáló edényre.
Így készítsünk beltéri komposztálót
Nem kell bonyolult eszköz: egy 20–30 cm mély műanyag vagy fa edény is megteszi, ha lyukakat fúrunk az oldalába és a tetejére, hogy szellőzzön. Az aljára jöhet az alapréteg – nedves újságpapír, karton, levelek vagy virágföld keveréke. Fontos, hogy a közeg nedves legyen, de ne ázzon: az ideális állapot olyan, mint egy jól kicsavart szivacs.
Ezután jöhet a konyhai hulladék: zöldség- és gyümölcshéj, kávézacc, teafű, apróra zúzott tojáshéj. Amit viszont kerüljünk: hús, tejtermék, olajos, zsíros maradék vagy csont, mert ezek bomlása kellemetlen szagokat és fertőzést okozhat.
A hulladékot mindig takarjuk le egy újabb adag tápközeggel – így elkerülhetjük, hogy muslincák vagy más rovarok megjelenjenek.
A giliszták beköltöznek
Amikor minden elő van készítve, helyezzük a gilisztákat a közeg tetejére – ők rövid időn belül elbújnak a sötétbe, hiszen érzékenyek a fényre. A hőmérsékletre érdemes odafigyelni: a komposztálás 10 és 27 °C között működik optimálisan.
A karbantartás egyszerű: ügyeljünk a megfelelő nedvességre és levegőztetésre, időnként keverjük át a közeget, és ne etessük túl a gilisztákat.
Mikor „szüretelhetünk”?
Néhány hónap elteltével (általában 1–4 hónap) a közeg sötétté, morzsássá és földillatúvá válik – ez az érett humusz. Ekkor osszuk két részre az edény tartalmát: az egyik oldalra tegyük az érett anyagot, a másikra friss tápközeget. A giliszták hamar átköltöznek az új „lakrészbe”, így tisztán kiszedhetjük a komposztot.
Kis odafigyeléssel nagy eredmény
A lakásban komposztálni gilisztákkal nem csak környezetbarát, hanem meglepően egyszerű és szinte szagtalan megoldás. Egy kis figyelemmel, rendszerességgel és a természet iránti kíváncsisággal saját kezűleg készíthetünk tápanyagban gazdag humuszt, miközben jelentősen csökkentjük a konyhai hulladék mennyiségét.
Lehet, hogy elsőre furcsán hangzik, de aki egyszer belevág, gyorsan rájön: a giliszták a környezetvédelem apró, de hűséges szövetségesei – még egy belvárosi lakásban is.
Ajánlott tartalmak
Hozzászólások (0)
Friss sztorik
