Őzse Attila ételfotós ma már séfekkel és stylistokkal együtt álmodja meg azokat a vizuális történeteket, amelyek életre keltik az ételeket. Leültünk vele, hogy meséljen arról, szerinte mitől lesz igazán jó egy ételfotó, és hogy miképp zajlik egy ilyen fotózás a kulisszák mögött.
FOTÓ: OZSEATTILA.COM/ETELFOTOZAS
Kezdjük az elején. Említetted nekünk, hogy gépésztechnikusból lettél ételfotós. Ez elég nagy váltás. Hogy indult ez a történet?
Őzse Attila: Gyöngyösön nőttem fel, ott is szereztem gépésztechnikusi végzettséget, de már az első napok után kiderült számomra, hogy az olajos, gépekkel való pepecselés nem igazán nekem való. Még 17-18 évesen, a család fényképezőgépével kezdtem el próbálkozni, és azon kaptam magam, hogy szinte minden napomat a fotózás tölti ki, akár 16 órán keresztül is. Akkoriban még eszembe sem jutott, hogy ebből valaha meg lehet majd élni. Viszont ahogy egyre jobban beszippantott ez a világ, úgy döntöttem, adok neki egy esélyt. Nem agyaltam rajta sokat, inkább belevágtam, és végül bejött.
Mikor jött az ételfotózás, mint fő irány?
Ő. A.: Mondhatni, a szerencse is közrejátszott, hiszen asszisztensként egy kiváló magyar ételfotós mellé kerültem, és ott ismerkedtem meg igazán a konyha világával. Egyszerűen magával ragadott az egész légkör: ahogy mindenki tudja a dolgát, ahogy az illatok betöltik a teret, és ahogy minden pillanatban érezni lehet a pörgést.
Rájöttem, hogy az ételfotózás az egyik legizgalmasabb terület, mert rengeteg minden benne van: textúrák, színek, sőt, mindegyik ételnek megvan a saját története is. Az idő pedig különösen fontos, hiszen egy-egy fogás néhány perc alatt teljesen más képet tud mutatni.
Hogyan zajlik nálad egy ételfotózás? Mi történik, mielőtt megnyomod az exponálógombot?
Ő. A. Mielőtt belevágnék a fotózásba, mindig igyekszem megismerni az adott éttermet és azt a világot, amit képvisel. Sokszor akkor keresnek meg, amikor éppen új étlapot állítanak össze, és a séf azt szeretné, hogy a képek igazodjanak az évszakhoz vagy az adott stílushoz. Ha például egy dél-olasz hangulatú helyről van szó, előtte utánajárok, hogy milyen színek, anyagok, hangulatok a legjellemzőbbek arra a régióra. Otthon is van egy kis kamrám, ahol rengeteg háttér és kellék sorakozik: fa deszkák, különféle tányérok, evőeszközök, és még néhány kopott, régi ajtó is akad a gyűjteményemben. Egy ilyen patinás faajtón kifejezetten jól mutat például egy tál gulyás vagy egy klasszikus brassói, hiszen ezek az elemek mind hozzáadnak valamit a kép hangulatához.
A fotózás után tényleg megeszitek az ételt?
Ő. A.: Ez nálunk szinte alap (nevet). Fotózás előtt nem nyúlunk az ételhez, viszont utána mindig megkóstoljuk. Munka közben egyáltalán nem szabad belenyúlni, hiszen már egy apró érintés is tönkreteheti a kompozíciót. Amint azonban elkészültek a képek, jöhet a közös kóstolás. Egyébként ez azért is fontos, mert ha igazán megértem, mitől lesz finom az adott étel, azt a képeimen is sokkal hitelesebben tudom visszaadni.
Milyen a kapcsolatod a séfekkel? Ki dönt végül, hogyan nézzen ki egy fotó?
Ő. A.: Ez mindig attól függ, kivel dolgozom együtt. Vannak séfek, akik előre mindent pontosan kitalálnak, és ragaszkodnak a saját elképzeléseikhez. Előfordul azonban, hogy valaki teljesen rám bízza a fotózás irányát. Alapvetően mindig a séf ötleteihez igazodom, hiszen az ő vízióját próbálom megjeleníteni a képeken. Ugyanakkor, ha közben úgy látom, hogy egy másik szögből vagy más fényben jobban érvényesülne az étel, azt mindig megbeszéljük. A legjobban azokat a helyzeteket szeretem, amikor csapatban dolgozunk, mert ilyenkor mindenki hozzáteszi a magáét, és a végeredmény is sokkal izgalmasabb lesz.
Idén te voltál a Gourmet Fesztivál hivatalos fotósa is. Hogyan jött ez a lehetőség?
Ő. A.: Ez az egész teljesen váratlanul indult. Még februárban vettem a bátorságot, és írtam egy levelet a szervezőknek, hogy ha esetleg keresnének egy profi fotóst, szívesen dolgoznék velük. Nemsokára válaszoltak is, és meghívtak a csapatba, így lettem a fesztivál hivatalos fotósa. Igazán különleges élmény volt, hiszen több tucat étterem képviseltette magát, rengeteg kreatív séffel találkozhattam, és persze egészen elképesztő ízekkel ismerkedhettem meg.
Mit gondolsz, mikor érdemes egy étteremnek ételfotóst hívnia?
Ő. A.: Leggyakrabban akkor keresnek fel, amikor új étlapot készítenek, vagy szeretnék felfrissíteni az étterem arculatát. A jó ételfotózás nemcsak azt jelenti, hogy szebbek lesznek a képek, hanem az étterem marketing is sokkal jobban működik tőle. Sokszor tapasztaltam, hogy egy ütős, étvágygerjesztő kép az Instán vagy a weboldalon pillanatok alatt beindítja az emberek fantáziáját. Ilyenkor szinte azonnal megjelenik az a bizonyos éhségérzet, és máris kedvük támad beülni az adott helyre.
Beszélgessünk kicsit az árakról. Nálad mennyibe kerül egy ételfotózás?
Erre mindig azt mondom, hogy az ételfotózás árak igazából attól függnek, mennyi mindent szeretne az adott étterem lefotóztatni. Nem gondolom magam drágának, a jó ár-érték arány volt mindig a célom. Azért nem szeretnék konkrétumokról beszélni, mert az infláció, és egyéb viszonyok miatt az áraim évről-évre változnak, de ha felmentek a weboldalamra, akkor ott mindig kint vannak az aktuális díjaim.
És ha én étterem tulajdonosként azt mondanám, nem fizetek ki ennyit, inkább lefotózom saját magam?
Ő. A.: Teljesen rendben van az is. Valamikor nincs büdzsé másra. Viszont a különbség látszani fog a házon belül megoldott fotók, és a profi képek között.
Például ha a világítást nézzük, ég és föld a kettő. Ételfotózásnál a természetes fény ritkán elég, ilyenkor speciális vakukat, softboxokat, diffúzorokat, tükröző derítőlapokat szoktam használni. Így tudom úgy irányítani a fényeket, hogy minden árnyék és csillanás pontosan ott legyen, ahol kihozza az étel legvonzóbb oldalát. Ezt a fajta étvágygerjesztő, élő hatást csak tudatos világítással lehet elérni.
Ott van aztán a styling is. A tálalás, a hozzávalók frissessége, a színek összehangolása mind nagyon sokat számít. Nem mindegy, hova kerül egy saláta, melyik oldalról látjuk a húst, vagy éppen látszik-e a szósz. Ezekre a részletekre egy tapasztalt ételfotós vagy food stylist mindig odafigyel.
A fotózás végén jön az utómunka, ami szintén rengeteget számít. Ilyenkor nem arról van szó, hogy ráteszek egy szűrőt, hanem gondosan beállítom a színeket, a kontrasztot, eltüntetem az apró hibákat, és mindent kihozok abból, amit a séf szeretne látni a képen.
Okés, tegyük fel hogy most nyitok egy éttermet. Szerinted mik a legfontosabb képek, amiket elsőként érdemes elkészíttetni?
Ő. A.: Azt mondanám, hogy ha most vágsz bele egy új étterem nyitásába, szerintem érdemes átgondolni, milyen képek nélkülözhetetlenek az induláshoz.
Elsőként mindenképpen jó, ha van néhány erős, étvágygerjesztő ételfotó, ami tényleg megmutatja, mire számíthatnak nálad a vendégek. Ezek lehetnek az étlap legütősebb fogásai, vagy azok az ételek, amiket igazán szívesen vállalsz fel a saját neved alatt.
Emellett nagyon fontosnak tartom, hogy legyen egy-két hangulatos enteriőrfotó is, ami visszaadja az étterem stílusát, légkörét. Egy jól elkapott, természetes pillanat az asztalok között, vagy akár egy részlet a dekorációból sokat segíthet abban, hogy a vendégek már a fotó alapján el tudják képzelni, milyen élmény vár rájuk.
Érdemes még a csapatot, vagy legalább a séfet bemutatni egy jó portréval, hiszen ma már a személyes kapcsolódás is fontos. Egy barátságos arcról készült profi kép sokszor közelebb hozza az embereket az étteremhez.
Volt olyan ügyfeled, ahol konkrétan mérhető hatása volt a fotóidnak a forgalomra?
Ő. A.: Igen, volt nem is egy. Az egyik partnerem például új étlapot készített, és néhány nappal azután, hogy kikerültek az új képek, megugrott a rendelésszám. Később mondta, hogy bizonyos fogásokból háromszor annyit adtak el, mint korábban. De ez nem meglepő. Nézd, ha az ember lát egy gyönyörű kajafotót, egész egyszerűen beindulnak a Pavlovi reflexek, megkívánja, és már rá is nyom a rendelés gombra.
Ha egy étterem szeretne visszatérő ügyfélként dolgozni veled, hogyan épül fel egy hosszabb távú együttműködés?
Ő. A.: Sokan nem egyszeri fotózásban gondolkodnak, hanem inkább szezononként vagy akár egész évre előre tervezünk együtt. Ennek szerintem az a legnagyobb előnye, hogy minden étlapváltásnál tudunk új képeket készíteni, így az étterem mindig friss, naprakész arcát tudja mutatni a vendégeknek.
Van, aki negyedévente keres, más félévente, és olyan is akad, aki szinte minden hónapban szeretne új fogásokról képeket.
Ahogy telik az idő, szépen kialakul egy közös ritmus, és sokkal gördülékenyebbé válik a munka, hiszen egyre jobban ismerjük egymás stílusát és elvárásait. Ilyenkor a képeken keresztül szinte végig lehet követni az étterem egész történetét, és ez a folytonosság a vendégek számára is nagyon jól átjön.
A végére pedig hoztunk egy válogatást Attila étvágygerjesztő ételfotóiból:
Ajánlott tartalmak
Hozzászólások (0)
Friss sztorik
