Milyen kávéfőző kerüljön a karácsonyfa alá?

Engem is egyre több olyan kérdéssel találnak meg: milyen kávéfőzőt vegyek, miért jó a „podos” gép, melyik a legjobb automata masina, milyen kávékkal kezdjem a kóstolást.

Kezdjük a gépekkel. Az alábbi kép az általam ideálisnak tartott lefőzési módot mutatja, annak minden szépségével. A kávé bedagadva, krémmel érkezik a csészébe, a cseppek csodálatos, testes, szinte harapható italt ígérnek. A kávépogácsát pont a kívánt ideig áztatja át a forró (90 fok körüli) víz.

Sajnos ezek a gépek több százezer forintba kerülnek, és egy szintén nem olcsó darálót is igényelnek. Az a véleményem, hogy használt gépek internetes beszerzésével csak a műszaki érzékkel megáldott, szerszámmal rendelkezők vállalkozzanak, mert a használt gépek gyakori problémáját, a vízkövesedést csak aprólékos és időt rabló munkával lehet megszüntetni.

Ezekkel a kávéfőző-daráló párosokkal tudunk a legjobban kísérletezni, és itt érvényesek leginkább a kávéfőzés apró trükkjei, pl. a tömörítés.

Ugorjunk vissza az új gépek területére: bőséges választék van az áruházakban. Jómagam nem szeretem szabadságom korlátozását, tehát számomra nem igazi alternatíva a csak egy gyártó patronjait alkalmazni engedő konstrukció. Ezek adagára egyébként is 100 Ft környékén van, mely nem jelent gondot a karácsonyfa alatt az első 100 patron esetében, később viszont megterhelő lehet egy háztartás számára. Azt pedig rossz lehet átélni, hogy van otthon egy csodamasinánk, de nincs bele töltőanyag. Több gyártó viszont olyan patron-, pod- (cialde, párnatasak) szabványokat használ, melyek megengedik a különböző kávépörkölők termékeinek patronos használatát, vagyis a különböző pörkölők és termőterületek így összehasonlíthatóak lesznek.

A podos (kis, kör alakú, tömött, filterpapírba csomagolt, aromazáró fóliával védett kb. 7 g őrölt kávé) készülékek előnye, hogy nyugodtan kísérletezhetünk a kávékkal, némelyik gőzcsővel vagy kapucsínófejjel ellátott, áruk pedig 50 ezer Ft környékén mozog. Sajnos belső minőségük, megbízhatóságuk a külső dizájn alapján nehezen megítélhető. Jó hír, hogy professzionális podok 50 Ft adagártól már rendelkezésre állnak.

Én nagyon szeretem a frissen őrölt kávét, és ezalatt azt értem, hogy tényleg frissen, közvetlenül a kávéfőzés előtt daráljuk le a szükséges mennyiséget. Egy-két óra még nem jár aroma- és illatvesztéssel, de az egy-két napja őrölt kávé a levegővel érintkezve érezhetően veszít aromájából. Erre a problémára kínálnak megoldást a „szuper-automata” gépek, melyekkel szép számmal találkozhatunk a vendéglátásban is. Az egyszerűbb változatok már 100 ezer Ft alatt rendelkezésre állnak. Sajnos ezekkel (de a drágább változatokkal sem) tudunk igazán jó minőségű (bariszták által is elfogadhatónak tartott) kávét főzni. A jobb masinákkal akár „kréma” is készíthető, a drágábbakkal kapucsínó is. Hátrányuk még az, hogy rengeteg elektronika és egyéb alkatrész van belezsúfolva kis helyre, így nehezen és költséges alkatrészekkel javíthatóak. Én óvakodnék a túl sok digitális kijelzőtől egy ilyen masina esetében. A korábbi cikkekben már leírtam, miről is szól a kávéfőzés, ehhez sok kijelzőre nincs szükségünk.

Végezetül néhány szót a hagyományos kávéfőzőkről. Nagyon sok fajtája ismeretes, Magyarországon a legnépszerűbb a kotyogó, az elefánt. Előnye, hogy olcsó, hátránya, hogy gőzzel dolgozik, így „égeti” a kávét. Ennek ellenére én szívesen ajánlom, sőt van olyan bariszta barátom, aki az első, reggeli kávéját mindig ezzel főzi. Az előkészítést, a főzés hangját, az illatokat élvezhetjük és a legegyszerűbben próbálhatjuk ki, hogy a kenyai savanykás ízek, vagy a visszafogott brazil Santos inkább a kedvencünk.