A mondák szerint az ókori görögök a halottak szájába mézeskalácsot tettek, hogy ezzel engeszteljék ki az alvilág őrét, Cerberust.
A magyar konyha nagy valószínűséggel Nyugat-Európából vette át e finomság készítésének tudományát. Az Árpád-házi királyok idején a saját méhészettel rendelkező kolostorokban készítették a süteményeket.
A mézes pogácsa és a mézesbáb elnevezést a XVI. századi krónikákban olvashatjuk először, míg az első mézeskalácscéhek Pozsonyban, Nagyszombaton és Budán alakultak a XVII. században.