hdb20-bg hdb20-img hdb20-img

Keress receptre vagy hozzávalóra

Részletes kereső

Mennyei túrótorta és más finomságok

Bizony, nem sok híja, hogy ide sem értem a héten... Hogy anyósom szavaival éljek, "itt annnnnyi munka van!!!" - és tényleg, alig tudtam leülni a héten.

Ablakkereteket mázolunk, szigetelőfóliákat ragasztgatunk az amúgy szimpla-üveges ablakokra, folytatódik a függönyök bélelése - és ezúttal a főzést sem hanyagolhattam (szerencsére nem is akartam). Na de lassan alakulunk már! Már csak néhány röpke hónap, és helyrehozzuk annyira a lakást, hogy majd néhány képet is merek róla mutatni... na jó, talán már előbb is.

Eseménydús kedd és tésztavacsora

Nem ezzel kezdődött ám a hét, hanem azzal, hogy elmentünk az egyik szomszéd városba használt bútort vadászni, hogy végre legyen mire ülni a nappaliban (és ne állva kelljen azt a bizonyos Jane Austent olvasni). Sajnos ezügyben nem jártunk sikerrel, viszont, ha már ott voltunk, betértünk egy Home Base nevű meglehetősen nagy háztartási boltba. Festéket vettünk az ablakokhoz, meg mindenféle férfias dolgot: smirglit, gittet, csavarokat, szigetelő anyagokat. De ez egy olyan csudabolt, aminek konyhai és kertészeti részlege is van...

Nos, én oda "beszabadultam", és csak az mentette meg a családot az anyagi csődtől, hogy a férjemnek délután még vissza kellett mennie dolgozni, s szorított minket az idő. Azért gyors vagyok ám én, ha nagyon akakrom! Sikerült kihalásznom egy igen méltányos árú, és a célnak tökéletesen megfelelő tortatartót. Régi vágyam volt ez, és nézegettem is már őket egy ideje a neten, csak nagyon drágállottam mindet. Pedig azok sem voltak szebbek! Na szóval, beszereztem egy ilyet, aztán vettem egy szép, üveg munkalapot meg egy magas csatos befőttesüveget. Ez utóbbit azzal a céllal, hogy ha majd eljutok odáig, hogy káposztát savanyítsak, akkor az elkészült káposztát abban tároljam. Eszembe jutott az is, hogy közeleg a karácsony, ezért vettem néhány csokoládé öntőformát. A kerti részlegnél pedig beszereztünk egy madáretetőt hozzá való eledellel.

És itt mondom el a madarakról, amit már rég akartam: hogy tudniillik, itt rengeteg van belőlük. És hogy ezek errefelé micsoda jókedvű jószágok! Itt randalíroznak az ablak alatti fákon, minden délelőtt: kékcinkék, rigók, seregélyek, vörösbegyek. Csivitelnek, hancúroznak, nem bírnak magukkal. Néha bebújnak a páraelszívó szellőzőjének a nyílásába, néha meg a bokrokon ugrándoznak. Sosem láttam még ilyen elevennek a madarakat! Eddig is nagyon szerettem a közelségüket, de ezek teljesen levettek a lábamról. Nem szeretném, ha elszoknának tőlünk, ezért elhatároztam, hogy etetni fogom őket. (Nos, mióta kiraktam az etetőt, azóta nem jönnek... Csak nem azt hiszik, hogy csali...?)

Visszatérve a kertészeti részre: vásároltam még két leértékelt krizantémot, úgyhogy most már 6 van, kezdem otthonosan érezni magam.

Még aznap este befutottunk (a szó legszorosabb értemében) a fiúk iskolájába szülői értekezletre, utána pedig elmentünk, hogy megejtsük a heti bevásárlást. Sűrű nap volt!

Mindenki elfáradt és fázott, mikor megérkeztünk. Már az autóban megbeszéltük, hogy töltött tésztát főzök vacsorára, s így is lett. Vettünk két doboz spenótos-sajtos tortellinit, annak kb. 10 perc kellett, hogy elkészítsem. És még kb. öt a mártáshoz. A brokkoli is épp roppanósra főtt ezidő alatt.  Ezt nem a kocsiban találtuk ki, nem hirtelen ötlet volt, így szoktuk: töltött tészta, Stahl Judit néni-féle paradicsomszósz és párolt brokkoli. Minden férfi nagyon szereti ezt a vacsorát.

Egyszer már leírtam ezt a szószt: megegyezik azzal, azzal, amit a pizzatészta tetejére kenek, csak olyankor nem paradicsom-, hanem pizzaszósznak hívom.

Paradicsomszósz

kb. 10-15 dkg sűrített paradicsom
3-4 gerezd fokhagyma összetörve vagy apróra vágva
kevés só, bors
langyos víz
3-4 evőkanál olívaolaj
szárított bazsalikom, oregano vagy kakukkfű

Az elkészítés pedig annyi, hogy a paradicsomot összedolgozom az olajjal, felöntöm egy kis vízzel vagy  tészta levével, ízlés szerint sózom, borsozom, fűszerezem, fokhagymázom.

Biztosan említettem már, hogy én nem vagyok elkötelezett híve az olaszos konyhának. Az a helyzet, hogy sem a töltött tészta, sem ez a fajta paradicsomszósz nem tartozik a kedvenceim közé. Ennek ellenére én is dőzsölök ilyenkor: igyekszem úgy időzíteni, hogy legyen itthon lágy kéksajt (mondjuk Castello bleu), s akkor teljes harmónia: kéksajt, brokkoli, friss paradicsom és egy kis pirítós... Ez az én vacsorám. Aki nem idegenkedik a kéksajttól annak feltétlen ki kell próbálnia! Nagggyon finoooom!

Másnap pedig Wellsbe utaztunk Jillel és Flórissal - próbáltam tovább kutakodni kanapé és használt fotelek után. Láttam is sok érdekes és szép holmit, de vagy túl drága volt nekünk, vagy túl antik  - vagy mindkettő.

Azért volt némi eredménye ennek az kirándulásnak is: ismét útba vettem a békebeli csokiboltot, és jól feltankoltam kávés és fekete cseresznyés ízű töltött csokoládéval. Jill pedig meglepett két doboz natúr gesztenyepürével, mert - mint kiderült - itt is hozzá lehet ehhez jutni, csak kevesen tudják. Nagy volt a boldogság! Végre szüret! Annyi gesztenyés sütit ehetünk, amennyi tetszik!!! Ennek örömére sütöttem is gyorsan még egy gesztenyés tekercset a héten - de erről majd kicsit később!

Kalózleves és kokovány éjfél után

Csütörtök éjjel aztán újabb vendégek érkeztek: a férjem szülei. Éjfélkor futott be a repülőgép, s az is beletelt némi időbe, míg onnan megérkeztek, nekem meg amúgy is programdúsak az éjszakáim, úgyhogy nem vártam meg őket ébren, de készítettem nekik finom vendégváró vacsorát: kalózlevest (=palóclevest) és kokoványt (= coq au vint). Ami a kalózlevest illeti, abban maradtam a jól bevált receptnél, de a kokoványt most kicsit másképp készítettem (milyen szokatlan ez tőlem, ugye?).

Hezitáltam, hogy rászánjam-e a remek Loire menti vörösborunkat, amit még Cécile apukájától kaptunk. Kicsit sajnáltam főzéshez használni. Az ételnek viszont bor nélkül is remek illata volt, erősen kacérkodtam a gondolattal, hogy nem is teszek bele egyáltaltán, és adok neki valami más nevet, mondjuk "Coq sans vin" (= Kakas bor nélkül). Végül az lett, hogy tettem bele egy kicsit, de épp csak megmutattam neki azt a remek vörösbort. Ezért most jóval világosabb színe lett, és persze az íze is másmilyen volt, de azért nem volt rá panasz egyáltalán!

Főztem mellé egy kondér rizst, mert Kele újabban kifejtette, hogy a rizs a kedvence (a krumplit viszont úúútálja).  Megsütöttem egy piskótatekercset is (mostanában ez a favorit), de betölteni már nem volt időm. Sebaj, éjjel úgysem bír az ember süteményt enni! A Kalózleves jólesett a fáradt  utazóknak, de a kokovány megmaradt másnapra.

Éljenek a magyar csokik!

Egyébként is minden lényeges dolog másnapra (valójában már aznapra) maradt. Én aznap reggel a gyerekek szobájában Sebőke mellett ébredtem. Kissé nyugtalan volt ugyanis a pici az éjjel, én meg nem akartam a hideg éjszakában a két szoba közt szaladozni, ezért befeküdtem Sebő mellé, s onnan csitítgattam a kiságyban fekvő babát, ha kellett.
 
Még ki sem világosodott, a nagyfiúk már hevesen érdeklődtek, hogy megjöttek-e a nagyszülők, és vajon bemehetnek-e hozzájuk. Sikerült valahogy visszatartani őket legalább addig, míg kivilágosodik, na de aztán könyörtelenül berontottak a nagyszülői rezidenciába, és támadást intéztek a nappaliban elhelyezett két matrac ellen. A matracok és a rajtuk fekvők hamar felszabadultak azonban: néhány perc múlva a bőröndök kerültek az érdeklődés középpontjába. Pillanatok alatt előkerült a sok értékes magyarországi holmi: a gyulai kolbász, az akácméz, dió és mandula, pár kiló virágpor; megérkezett a Büszkeség és balítélet (!!!), néhány kisautó, kistraktor ééééés RENGETEG csokoládé!

Ekkor már a konyhában voltam, és próbáltam előkészíteni a reggelit - de nem nagyon sikerült, mert a fiúk sorra hozták a bőröndökből kitermelt dolgokat, amiknek nekem mind helyet kellett találnom. Kaptunk megint két gesztenyekockát, úgyhogy el is dőlt gyorsan, mivel kellene betölteni a piskótatekercset. Az ebéd utáni kávéhoz el  is készült az újabb  gesztenyés tekercs. Ugyanúgy készítettem, mint egy hete, és ismét megállapítottuk, milyen nagyszerű dolog is a gesztenye.

Kenyér-gondok

Szombatra elfogyott minden kenyér, reggelire már nem is lett volna, ha nem kapcsolok időben, és nem dagasztok egyet este. Éjjelre betettem a hűtőbe, reggelre szépen megkelt, s aki jött reggelizni, azt már a friss kenyér illata fogadta a konyhában. A tavaszi, jól kikísérletezett recept alapján készítettem, és most is bevált!! Estére került bolti baguette is, de volt, aki azt állította (apósom!), ez a házi kenyér sokkal finomabb!

Leírom még egyszer, mert magam is felfedeztem újra, és jó szívvel ajánlom mindenki másnak! Tényleg jó ez a recept!

Hozzávalók:
60 dkg fehér liszt
25 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt
6 dl langyos víz
3 bő teáskanál só
2 teáskanál szárított élesztő
2 cl 10 %-os ecet
3-4 evőkanál kukoricadara (polenta) + egy kevés a gyúráshoz

Elkészítés: Először a száraz anyagokat keverjük össze, majd lassanként hozzáadjuk a vizet. Végül az ecettel is összedolgozzuk. Jó hólyagosra dagasztjuk, majd hagyjuk megkelni. Ismét megdagasztjuk, majd két cipóra osztjuk, és meghempergetjük még egy kis kukoricadarában. Tepsire, sütőpapírra tesszük, s langyos helyen hagyjuk még vagy 15-20-25 percig. Akkor előmelegített 200 fokos sütőben sütjük kb. fél órán át. Attól függ, mennyire magas a kenyér. Ha laposabb, mint az enyém is, akkor elég neki ennyi. Ha magasabb, több kell neki. Ellenőrizzük tűpróbával!

Spenótos rakott hús kicsit máshogy

Vasárnap már nagy munkában voltunk. Ablakot festettem magam is. Szép hamvaszöld lett a konyhaablakom. A hivalos neve zsályaszínű, de én csak kredenczöldnek hívom, és imádom. Na jó, szóval nagyon tetszik. Mindenesetre remekül illik itt a konyhában mindenhez: a falhoz, a függönyhöz, a szekrényhez, a kosaraimhoz.

Két festés-mázolás közepette össze is dobtuk anyósommal a vasárnapi ebédet: spenótos rakott húst. Szerettem volna a tavaszi recept alapján, ), de időközben kiderült, hogy bár főtt (hajdinás) rizs még van, nyers viszont, amilyen kellene hozzá, nincs (merthogy mind megfőztük). Sőt az is kiderült, hogy sajt sincs. Volt viszont cottage cheese, ami félúton van a tejföl, a túró és a sajt között. Hát tettem rá azt.


 
A mostani recept tehát az alábbiakban módosult: a kitejfölözött tálba sózott-borsozott hússzeletek kerültek, arra némi szárított bazsalikom, majd sok spenótlevél, 2 paradicsom felszeletelve és a cottage cheese kanalanként - mindezt még egyszer megsóztam, majd lefedtem, és a sütőbe dugtam úgy egy órára, 200 fokra. Közben feltettünk némi héjában főtt krumplit, majd mikor elkészült, megtisztítottuk, és leraktuk egy jénaiba vajas burgonyának. S volt még egy kis hajdinás rizs is, azoknak, akik esetleg utálják a krumplit.

Jól sikerült a hús is, de igazi sikere a krumplinak volt: Kelemen, minden úúúútálatának ellenére kétszer is kért belőle.

Mennyei túrótorta

Hasonlóan voltunk a süteménnyel is. Ez is a szuperszakácskönyvemből való, amiben annyi tuti recept van. Ez is egy ilyen, ha bókokat szeretnénk, süssünk ilyent bátran! Épp csak a benne levő gyümölccsel nincsenek kibékülve a gyerekeim. Úgyhogy, mindjárt, mikor kiderült, mi lesz a desszert, elkezdték vágni a pofákat. Mindenki más szerette eddig, és igazán jól sikerült ez a mostani is, tudtam, hogy a nagyszülőknek is ízleni fog, ezért nem is erőltettem a fiúknak: ha nem tetszik, ne egyenek belőle. Elfogy az úgy is. Először nem is kívántak rá, inkább kikunyeráltak egy-egy magyar csokoládét. Na de mikor az elfogyott, akkor jöttek ám sorban, mint a vadlibák... hogy hát nekik nem is tettünk tányért??? Aztán kicsivel később jelentkeztek is a második szeletért. Még melegen elfogyott szinte az egész.

Hozzávalók:
10 dkg puha vaj
12,5 dkg cukor
1 evőkanál vaníliás cukor
2 tojás
15 dkg liszt
5 dkg étkezési keményítő
1 teáskanál sütőpor
A töltelékhez:
piros vagy más színű, de édes gyümölcsök - befőtt is jó, kivéve cseresznyebefőtt
2 tojás
10 dkg puha vaj
10 dkg cukor
2 evőkanál vaníliás cukor
40 dkg túró (ha áttöröd, finomabb lesz)
10 dkg tejföl
5 dkg étkezési keményítő
néhány kanál szeder-, ribizli- vagy meggylekvár

Elkészítés: A sütőt 180 fokra előmelegítjük. A tortaformát kivajazzuk. A vajat a cukorral és a vaníliás cukorral habosra keverjük, a tojásokat hozzáadjuk, majd a lisztet a sütőporral és a keményítővel hozzákeverjük. A tésztát a formába öntjük, és 20 percig sütjük.
Közben a gyümölcsöket lecsepegtetjük.
A túrómasszához szétválasztjuk a tojásokat. A vajat a cukorral, a vaníliás cukorral, majd a tojások sárgájával habosra keverjük. A fehérjékből kemény habot verünk. A túrót és a tejfölt a vajas masszához keverjük. Ehhez hozzáadjuk a tojáshabot és a keményítőt.

20 perc után kivesszük a tésztát, aminek ekkorra megszilárdul kissé a teteje, így könnyen rákenhetünk egy vékony réteg lekvárt. Erre az alapra szórjuk a gyümölcsöket,  majd további 20 percig sütjük a tortát. Ha kész, még 10 percig a kikapcsolt sütőben hagyjuk. (Egyébként lekvár nélkül is elkészíthető, de újabban így csinálom, mert így még finomabb.)

Hétfőn aztán folytatódott a munka, apa ment dolgozni a szomszéd utcába, a nagypapa szigetelő fóliákat tett az ablakokra, én főztem, a nagymama a legkisebbre vigyázott, a legkisebb meg szórakozott. A nagymamával.

Írtam már korábban, hogy nem egyszerű eset a kissrác, és én is megizzadok, mire átöltöztetem... Most a következő történt. Míg én a gyors franciás apróhússal foglalatoskodtam - s már erős késében voltam -, addig a nagymama a játszószobában megkísérelte tisztába tenni a gyermeket. Én serénykedtem tovább, s örömmel hallgattam, milyen jókedvűek odaát. Már közel voltunk a tálaláshoz, mikor elindultam a hang irányába... A nappaliban kötöttem ki, és az alábbi látvány fogadott: Flóris enyhén hiányos öltözékben, porszívócsővel a kezében randalírozott a matracokon, s nagyokat kurjongatott közben. A nagymama meg sorsába beletörődve gyönyörködött a kis Luke Skywalkerben.
- Azt hittem, a játszóban pelenkáztad... - mondtam, mert még mindig naívan álltam hozzá a dologhoz.
- Igen, ott akartam, de közben rájöttem, hogy én erre a feladatra alkalmatlan vagyok. Képteleség bepelenkázni ezt a gyereket! Próbáltam levetkőztetni, de csak eddig jutottunk...

Gyors franciás apróhús főtt tésztával

Ennek az ételnek az elkészítéséhez igazán kevés idő kell. 20 perc, de maximum fél óra alatt megvan az egész, tésztástul, mindenestül, sőt még arra is van idő közben, hogy megterítsük az asztalt.

Hozzávalók:
kb. 20 dkg csirkemell
1 nagy fej vöröshagyma
1 gerezd fokhagyma
olaj

bors
petrezselyemzöld
babérlevél
kakukkfű
tejszín
tejföl
sülthús-fűszersó
(szárított) erdei gomba
fagyasztott csiperke

Elkészítés: A csirkemellet apró darabokra vágom, a hagymát és a fokhagymát felkockázom, a szárított gombát hideg vízbe áztatom. Vizet forralok, odateszem főni a tésztát.
Olajon megpirítom a húst, (finoman) sózom, borsozom, majd rádobom a hagymákat, azokkal is pirítom kicsit, s a vöröshagyma mindjárt ereszt is egy kevés levet, úgyhogy nem öntöm még fel. Ekkor dobom rá a fél (vagy kevesebb) babérlevelet, kakukkfüvet, a petrezselyem felét. Ha üveges már a hagyma, jöhetnek a gombák és a fűszersó. Ezekkel addig főzöm (kavargatás közben), míg el nem fővi a levét. Akkor tejszínt és tejfölt öntök rá. Nem szükséges sűríteni, mert ezek amúgy is besűrítik kicsit, de ha valaki mégis szeretné, akkor a a tészta levéből öntsön alá egy keveset - csak akkor nagyon figyeljen, mennyi sót tesz az ételbe, mert a tésztalé is sós!!! Ezekkel főzöm egy ideig, kevés vízzel is felöntöm, ha úgy látom, szükséges. Legvégül rádobom a maradék petrezselyemzöldet, és leveszem a tűzről az ételt. Lehet tálalni!

Ebéd után elmentünk, sétáltunk egyet a szitáló esőben: a nagymama, Flóris és én. Megmutattam anyósomnak, micsoda szép helyen dolgozik a fia. Gyönyörű volt a templom és a kolostor akkor délután: a nagy, csipkés torony egészen elveszett a ködben.

Savanyúság-részleg

Még erre is jutott idő! Jelentem, elkészült a tervbe vett cékla és némi ecetes paprika is. És végre arra is rávettem magam, hogy leszeljek és megsavanyítsak egy fej káposztát.

Most nyáron, hogy autóval jöttünk Magyarországról, elhozhattam végre a káposztasavanyító edényemet is. Igaz, a teteje eltörött rég, de biztos voltam benne, hogy így is hasznát veszem majd. Eddig elég macerás volt a házi savanyítás, de most megy, mint a karikacsapás! A cserépedényt odatettem a tűzhelyre, hogy a nap nagy részében meleg, langyos helyen legyen, és nagyon vigyáztam, nehogy véletlen alágyújtsak egy óvatlan pillanatban... Beletettem a leszeletelt káposztát, felöntöttem sós lével, mint a kovászos uborkát, rádobtam némi babérlevelet és egész köményt, majd száraz kenyeret tettem a tetejére. Ezután lefedtem.

Ez történt két napja. És már kezd is erjedni. Még két nap, és lesz savanyú káposztám. Hamarosan kipróbálhatom a csatos üvegemet!

Ilyen hetünk volt. És még ilyen lesz a következő is, mert még tervben van pár nyílászáró festése, szigetelése. De a végére egészen rendes házunk lesz. Tegnap sikerült felhajtani egy remek kanapét és két jó kis fotelt is, úgyhogy egyre közelebb és közelebb kerülök a kandallós, Jane Austen-os álmomhoz...

Ezek is érdekelhetnek

Friss