Új életszakaszba léptünk, amibe nagyon nehezen tudom beilleszteni a kétheti írást, hogy az ne legyen lapos és unalmas. Ahhoz, hogy érdekes maradjon, ki kell találnom vagy gyűjtenem új ételeket, meg kell őket főzni és sütni, és még le is kell fényképezni. Mindezekre pedig egyre nehezebben találtam meg az időt.
Olvasd el Mandula összes cikkét egy helyen >>>
Úgy tűnik, mostanában nem a konyha adja a mindennapjaim fő inspirációját. Ez nem azt jelenti, hogy már ne rajonganék a sütésért és főzésért. A szenvedély megmaradt, de kicsit átalakult, mindenközben pedig új témák is foglalkoztatnak, amikben szeretnék kiteljesedni. Egyszóval új utat kell keresnem.
Nem lenne ildomos anélkül elhallgatnom, hogy nem mondanék köszönetet azoknak, akik széppé tették számomra az elmúlt évet. Hálás vagyok a az oldal szerkesztőinek, hogy megtiszteltek bizalmukkal és lehetőséget kaptam a megjelenésre.
És természetesen köszönöm Nektek, kedves olvasók, hogy a rendszertelen megjelenések és a sok várakoztatás ellenére velem maradtatok és olvastátok, követtétek az elmúlt év konyhai eseményeit. Szívből remélem, hogy ez valóban nem a végső búcsúzás!
Semmiképp sem szeretnék üres kézzel távozni, úgyhogy utolsóként egy egyszerű, de annál kellemesebb, finomabb süteményt hoztam. Franciás recept az áldozatok emlékére. Próbáljátok ki!
.jpg)
.jpg)
.jpg)
