A középkorban, ha egy vándor betévedt egy kis falu kocsmájába, többféle, helyben főzött sörrel olthatta szomját. Főzték árpából, búzából, zabból, és fűszerezték mindennel, ami ízesebbé, különlegesebbé, finomabbá tette sörüket. Ha közülük a legjobbat szerette volna az utazó, csak annyit mondott: Adjon a császáriból! – s a csapos mindjárt tudta, olyan emberrel áll szemben, aki a szomjának is megadja a módját.