Mindmegette.hu
Keress receptre vagy hozzávalóra
Mozzarella morfondírozásai (blog)
MME
Svájc kis ország, három nagy szomszéddal, amelyek rányomják bélyegüket a svájci étkezési szokásokra. Tehát Svájcban ehetünk franciául, németül, olaszul, továbbá nemzetköziül. És egy kicsit még svájciul is! Nézzünk néhány svájci specialitást!
Belgium kis ország, konyhája hasonlít a franciához, mégis találhatunk sok helyi specialitást.
Talán először azt tisztázzuk, mikor együnk Spanyolországban? Az étkezési órarend erősen különbözik a mienktől. Ez csak részben magyarázható azzal, hogy bár egy időzónában vagyunk, de annak két ellenkező végében, tehát Spanyolországban majdnem egy órával később nyugszik le a nap, mint Magyarországon.
Folytatódik európai csavargásunk! Az olasz, a francia, a német és az angol konyha után Írország az úti cél!
George Mikes, nekünk Mikes György, neves angol-magyar humorista híres mondása az angol konyháról: On the continent people have good food: in England people have good table manners, vagyis: Angliában szépen esznek, a kontinensen jól.
Sokunk vágya eljutni vagy visszatérni Franciaországba, mélyen beszippantani a pékségek illatát, gyönyörködni a gazdag piaci forgatagban, és kóstolni finomabbnál finomabb falatokat. De hol is kezdjük?
Mindenki szerelme Itália, első igazi külföldi utazásunk a környékbeli országok után odavezetett.
Megpróbálom evésügyi tapasztalataimat megosztani külföldre járó honfitársaimmal. Kinek is írom ezt a néhány európai országról szóló sorozatocskát?
Mennyi rizs kell egy rizottóba? Fejenként egy maréknyi. Igen, Itáliában így mérik. Mégpedig mindenkinek a saját marék mérete, vagyis más a gyereknek, más a felnőtt férfinak, nőnek.
Egyhetes társasutazáson voltunk Szíriában. Csodaszép dolgokat láttunk. Damaszkuszt, a modern nagyvárost, Bosrában megnéztük az óriási római színház maradványait, Oszlopos Simeon kolostorát, Palmyrát, a sivatag királynőjét, az aleppoi bazárt, és még hosszan lehetne sorolni, mennyi szép látvány zsúfolódott be az egyhetes utazásba.
A spárgával egy időben van az eper évadja. Spárgaevő országokban egy májusi spárgaebéd után természetesen eper a desszert, legfeljebb az lehet a kérdés, milyen módon… Epertorta? Eperkrém tejszínhabbal? Palacsinta friss eperlekvárral töltve? Eperhab? Eperparfé? Nagyon sokáig lehetne folytatni…
Amikor szezonja van, nem lehet belőle eleget és elégszer enni. Készüljünk a spárgaszezonra!
Jön a május. Ilyenkor a német városokban gombamódra (nálunk is hívtak gombának ilyen elárúsítóhelyeket) szaporodnak a kis fabódék, ahol csak spárgát árulnak (meg az ugyanakkor szezonális epret), esetleg kész hollandi mártást és spárgahámozó kést.
Sok étterem sok ételén kötelező dekoráció egy szelet narancs, jobb esetben kicsit bevágva, megtekerve, petrezselyemmel, sárgarépával megtoldva. Sosem értettem, mit keres egy rántott szelet vagy bármilyen étel mellett, amiben nincs narancs, nincs gyümölcs?
Sárgadinnye. Egyik nyári kedvencünk. Édes, illatos, zamatos, ehetjük reggel, délben, este, étkezések előtt, után, között. Nem így az olaszok. Szerintük a sárgadinnye szinte kizárólag azért terem, hogy előételként, pármai sonkával együk.
Már szó volt itt a blogban a palacsintáról és a szufléról általában. Most egy kitűnő palacsintáról és egy szufléról lesz szó. Közös bennük, hogy mindkettő narancsos édesség - és mindkettő a francia konyha remeke.
Évek óta balatoni nyaralásunk egyik állandó programja egy étkezés Maurónál Zamárdiban. Általában késő délután megyünk, 5 óra körül, így elkerüljük a fél-egyórás sorbaállást az ajtó előtt. Ilyenkor sem üres, majdnem tele van, bent meg úgy érzi magát az ember, mintha sokkal nagyobb tömeg lenne, olyan nagy a zsivaj-lárma.
Én is - és nem csak Marilyn Monroe miatt. Nekem a meleg étel meleg legyen, vagyis forró, tűzforró.
Genetika? Nevelés? Nem tudom. Anyám is utálta, apám mindenevő volt. Egyik gyermekem, mint én, másiknak semmi baja vele. Testvéreim is ugyanígy megoszlanak.
Amikor 1986-ban megnyílt Olaszországban az első McDonald’s, óriási tiltakozási hullám söpört végig az országon. Világhírű olasz művészek, mint például Frederico Fellini vagy Alberto Moravia emelték fel szavukat a Róma szívében, a Spanyol lépcsőnél megnyílt hamburgeres ellen.
Nagyon neves étterem, mindenféle listákon a legelsők között, vidéken és újabban Pesten is. Mindkét étlapján a desszertek között, frissen sült palacsinta, is található. Vagyis külön hangsúlyozni kell a frissen sütés tényét, hiszen ez manapság egyáltalán nem magától értetődik, még egy bizonyos színvonalat elérő étterem esetében sem. Rejtély számomra, hogy ez miért jelent sok helyen komoly problémát.
Mit esznek a franciák, amikor éppen nem 5-6 fogásos ebéd vagy vacsora van a műsoron? Például egy Croque Monsieur-t, mint láttuk a múlt héten. Mit még?
Egyszerűen bonyolult a franciák melegszendvicse. Mit készít a filmen építész barátjának Meryl Streep, az amerikai cafeteria tulajdonos, aki korábban Párizsban tanulta a szakmát?
Néha elővesznek valamelyik TV csatornán egy régi-régi filmet. A Pármai kolostort láttam a napokban... Itthon az ötvenes években óriási siker volt, Stendhal regényéből készült, a feledhetetlen, sajnos nagyon fiatalon elhunyt Gérard Philipe főszereplésésével.
A profiterol egyre népszerűbb nálunk. Minden hazai olasz étteremben biztosak lehetünk, hogy a tiramisu mellett ezt is kínálják, de a cukrászdákban is egyre gyakrabban találkozhatunk vele. Nagyon finom, és elég egyszerű is megcsinálni.
A Tour d’Argent (kiejtve tur dárzsan, magyarul Ezüst Torony) Párizs egyik legrégebbi (alapítva 1582-ben), ma is működő étterme, a francia csúcsgasztronómia legjobb példája.
A soufflé, vagyis szuflé, magyarul felfújt nem attól lesz felfújt, hogy felfújjuk, mint egy léggömböt. De az eredmény hasonló: sok levegő lesz benne, persze a felhasznált anyagokon kívül, amit a felvert tojáshabnak köszönhetünk.