Mandula konyhai kalandjai (blog)

Az ALDI sajátmárkás mentes termékei idén is 5 kategóriában bizonyultak  a legjobbnak a PPH Media Store Insider magazin által meghirdetett Mentes-M versenyen. A szakmai zsűri  az élelmiszer-kiskereskedelmi láncok közül a korábbi évekhez hasonlóan 2021-ben is az ALDI termékeit  számára ítélte meg a legtöbb első helyezést. 

Sokadik próbálkozásra sem sikerült értelmes bevezetést írnom, úgyhogy inkább nem is kísérletezek, nagy levegőt veszek és elmondom. Búcsúzni a legtöbbször nehéz, nem is vagyok jó benne. Most mégis meg kell tennem, mert úgy alakult, hogy ez az utolsó mindmegettés bejegyzésem.

Úgy terveztem, hogy a hosszú nyári kihagyás után kéthetente írok majd Nektek. Az első bejegyzés sikeresen meg is született időre , de ez a második csak késve érkezik. Prózai oka a hosszú hétvége.

Nehéz megmondani, mit is szeretek a legjobban az őszben, de biztosan az elsők között van az a tény, hogy ilyenkor az élet visszatér a megszokott, régi kerékvágásba. Ami a felfokozott, jövés-menéssel teli, szabad nyár után igazi ajándék – nekem legalábbis.

Éppen napsütéses idő van, de érezhetően beköszöntött az ősz. Még nesztelen, de a múlt héten már kimutatta a foga fehérjét, úgyhogy én már minden porcikámban érzem, hogy megérkezett. És örülök neki, hogy végre újra itt a kedvenc évszakom minden kicsével együtt!

Nem igazán tudom, honnan is folytassam vagy inkább kezdjem a történetet két hónap távlatából. Többször nekifogtam, hogy részletesen elmeséljek mindent, de aztán rájöttem, hogy ez nem fog menni, mert annyira összesűrűsödtek az események, hogy csak kapkodom a fejem, képtelen vagyok papírra vetni őket. Úgy döntöttem végül, hogy legyenek főszerepben a receptek, ha kapcsolódik hozzájuk sztori, elmesélem, ha meg nem, akkor úgysem fontos annyira.

Mostanság nem igazán tervezem előre a heti menüt (a vizsgaidőszakban nem is tudok hetekben gondolkodni...), így nincs is igazán koncepciója a főztjeimnek. Hacsak nem a szezonalitás, de az máskor is mozgatórugó. Visszatekintve viszont arra a mókás felfedezésre jutottam, hogy egyvalamivel mégiscsak frappánsan jellemezhető a konyhai ténykedésem egy része: kettőt egy csapásra. Vagyis végy egy alapanyagot és abból főzz meg legalább két rendes ételt.

Régi adósságomat törlesztem, hiszen idestova egy hónap telt el a legutóbbi bejegyzés óta. Ez a három hét talán életem eddigi legsűrűbb három hete volt - alkalom azért szerencsére mindig adódott, amire elő lehetett rukkolni egy kis kedvességgel. És esetemben ez - az idő híján – általában sütemény formájában manifesztálódott.

Ismét kimaradt egy hét, de ezúttal tényleg igyekszem utolérni magam. Sok jó recept van a tarsolyomban, amik csak arra várnak, hogy végre leírjam őket, aztán próbálgathassátok kedvetekre! Zömében tavaszi és nyarat idéző fogásokkal készültem, mediterrán ízvilággal, mert tagadhatatlanul megérkezett a tavasz, a napsütés, a (még több) jókedv és persze a szűnni nem akaró sóvárgás a nyár ízei után… :)

A húsvét idén nagyon jól telt. Igaz ugyan, hogy a nagy családi ünnepek részünkről rohanással telnek – még mi megyünk a szülőkhöz, és nem ők jönnek hozzánk -, de most valahogy sikerült megtalálni a készülődés örömének, az ünnep magasztosságának, a finom falatoknak és a családi együttlétnek a kényes egyensúlyát.

Ez a félév valahogy nem úgy akar alakulni, ahogy én azt szerettem volna. Azt hittem, mindenre jut majd időm, de nem… Ilyenkor jöhetnek a praktikus egytálételek.

Azt sem tudom, hol kezdjem, hol vegyem fel a fonalat, mert annyi minden történt a konyhában az elmúlt héten. Készültek klasszikus kedvencek némi újítással, újra felfedeztük, micsoda finom étel a töltött paprika, süteményt is, kenyeret is sütöttem... És rögtönöztem is.

Idén bennünket sem kímélt az influenza. Én ugyan nem kaptam el, de a férjem igen. Azért nem hagytuk magunkat: rögvest felvettük a harcot a kórokozók ellen – és mivel mással, mint jól bevált, ősrégi konyhai trükkökkel?

Február elején minden évben egyedül maradok, mert a férjem egy konferenciára utazik. A helyszíne Csehország egy eldugott kis falva, közel a német határhoz.

Vége-vége-vége mindennek! Már ami a vizsgákat, tanulást illeti, így az elmúlt héten jutott idő sok-sok olyan elfoglaltságra, amire régóta nem. Egyik ilyen nagy fellángolás nálam az otthoni kenyérsütés. Próbálkoztam már ezzel-azzal, nektek is adtam már receptet, de még rengeteg megismerésre váró módszer, praktika és recept van, amikbe csak most kezdek belemerülni.

Először is nagyon boldog új évet kívánok Mindenkinek! Remélem, idén is velem tartotok, igyekszem kitenni magamért, és finomabbnál finomabb ételeket megosztani veletek.

Az év vége nem igazán kedvez sokaknak, nekünk, egyetemistáknak főleg nem. Utolsó számonkérések, zárthelyik, első néhány vizsga... És úgy esünk be a karácsonyfa alá, jegyzetekkel a kezünkben. Elég nehéz lavírozni a tanulás, ajándékkészítés és –beszerzés, valamint a sütés-főzés, takarítás ördögi körében.

Mindenekelőtt egy kis magyarázattal tartozom, hogy eltűntem több mint két hétre. Az ok természetesen prózai: úgy megszaporodtak az iskolai teendőim, hogy esélyem sem volt elkészíteni egy bejegyzést. Szerencsére a héten letudtam a karácsony előtti legnagyobb megmérettetést, így végre nyugodt szívvel és tiszta lelkiismerettel ülök le, hogy beszámolhassak az elmúlt időszak konyhai eseményeiről.

A reggeli kávémat kortyolgatom, és próbálok visszaemlékezni az elmúlt két hét történéseire. Nem könnyű, mert sűrű és gyorsan zajló napok voltak.

Éppen egy hete nagy vendégvárásban voltunk. A férjem rokonai érkeztek hozzánk látogatóba két napra. Igyekeztünk kitenni magunkért, én különösen konyhai és kényelmi szempontból.

Az átrendezett nappaliban a kanapén kucorgok, és bámulok ki a megpucolt ablakon. Kint gyönyörű idő van. Párás, kissé átlátszatlan a levegő, de mégis hihetetlenül friss, szinte harapni lehet. Tudom, mert most értem haza. Teljesen elfeledkeztem arról, hogy ma van Mindenszentek napja.

A múlt hét csak amolyan csonka hét volt a hosszú hétvége miatt. Szünnapokon pedig nincs is jobb a lustálkodós, ráérős reggeleknél! Ilyenkor persze valami olyasmit érdemes készíteni, ami hozzájárul ehhez a feelinghez: ne egy sima mézes vagy lekváros, esetleg felvágottas kenyeret dobjunk össze, hanem valami szofisztikáltabbat.

Ott búcsúztunk el egy héttel ezelőtt, hogy elárulom, miért nem készült vasárnapi ebéd, és azt is, hogy mi a legújabb sós kedvencünk. Fel is veszem a fonalat.

Jövök, jövök, már itt is vagyok! Kimaradt két hét, de most már vagyok, leszek. Viszont nem abban a formában, ahogy ígértem. Ugyanis a nagy esküvői készülődés hevében egyszerűen nem volt alkalmam normális fotókat készíteni, olyan rohamtempóban készültek a sütemények.

Ugyan a főzőcskézés csak a hét második felében indult be, végül mégis igen sok minden készült a konyhában, mert szerdától kezdve minden nap adódott valami alkalom a sütés-főzésre. Persze a hét elején sem éheztünk, csak akkor a konyhai ténykedések közül a főzés másodhegedűs szerephez jutott. El is mesélek mindent sorban!

Ismét hosszú leszek, mert meglehetősen eseménydúsnak bizonyult az elmúlt hét, konyhai téren különösen. Szerencsére nem hiába.

Legutóbb azzal az ígérettel búcsúztam el, hogy krémes sütemények sokaságát hozom. Igyekszem is megtartani, remélem, a kedves Olvasók sem bánják. Az elmúlt két hétben bőven volt alkalom nagy tételben sütit sütni: családi összekövetelek, születésnapok és még egy lakásavató is tarkították a programunkat.