Keress receptre vagy hozzávalóra

Részletes kereső

Kettő az egyben: fahéjas és mákos tekercs

Úgy érzem, elérkezett az idő, hogy más tájakra is elkalandozzam a kevert sütik és piték világából. Na nem azért, mintha ezeket már úgy ismerném, mint a tenyeremet, csak ugye „Varietas delectat” – azaz a változatosság gyönyörködtet. Kivéve természetesen a mákot, amely édesített formájában számomra változatlanul maga a megtestesült tökély. Ebben a receptben azonban csak albérlő, a házinéni szerepét a fahéj játssza. Amúgy kitűnően.

A fahéjas tekercs receptjét kolléganőm osztotta meg velem, ám előtte figyelmeztetett, hogy ha blogot írok róla, tartsam titokban az eredetét, mivel a recept nyomtatásban is megjelent, és nem akarja, hogy kellemetlenségem származzék a dologból. Aztán némi habozást követően úgy döntött, velem se közli a forrást... Nos, talán nem zárnak dutyiba érte, ha mégis közlöm – már csak azért se, mert az interneten sok ehhez hasonló receptet találni, másrészt nem egy az egyben követtem a leírást. Már a töltelék se stimmel. :)

Fahéjas-mákos tekercs

Hozzávalók kb. 12-16 darabhoz:
10 dkg teavaj
40 dkg finomliszt
2 csipet sütőpor
1 csipet szódabikarbóna
5 dkg kristálycukor
15 dkg minőségi natúr joghurt (nem több!)
1,5 dl tej (nem több!)

A fahéjas töltelékhez:
5 dkg porcukor
2 teáskanál őrölt fahéj (többet is lehet)

A máktöltelékhez:
4 dkg porcukor
3 evőkanál finomra darált mák

valamint kevés tejszín és kristálycukor

Tekercsel-e velem?

A vajjal kezdjünk, úgyis hűlnie kell. Merthogy előbb felolvasztjuk. Amíg langyul, egy mély tálban elvegyítjük a lisztet, a sütőport és a szódabikinit, elkeverjük a cukorral, ráöntjük a joghurtot, a tejet. Végül négy evőkanálnyi langyosra hűlt vajat kilopunk egy kávéscsészébe, a többit a masszához öntjük. Mindezek összegyúrásával rétestésztaszerű anyagot kapunk, mely puhaságát tekintve épp a nyújtható kategória határán mozog – ezért nagyon fontos, hogy pontosan mérjük ki a tészta hozzávalóit, különösen a folyékonyakat. Ha mégis ragadna, kevés liszt hozzáadásával szikkaszthatjuk. Az összegyúrt tésztát tíz percre tegyük be a hűtőbe (addig elkészítjük a tölteléket, ami csupán abból áll, hogy külön-külön elkeverjük a fahéjat és a mákot a porcukorral).

Szabást-varrást vállalok!

Legalábbis ha sütőpapír az alapanyag, mert ebben már van gyakorlatom. :) Először is béleljünk ki egy kb. 35x25 cm-es tepsit sütőpapírral (az oldalára is jusson). A tészta nyújtásához vágjunk ki egy 35x25 cm-es másik lapot, gyengén lisztezzük be, majd ugyancsak lisztezett sodrófával egyenletes vastagságúra nyújtsuk ki rajta a cipót (célszerű csak előrefelé sodorni, így nem ragad a sodrófára).

Ezután a csészébe csent olvasztott vajjal (ha megdermedt volna, mikróban újrafolyósítjuk) gazdagon megkenjük a kinyújtott tésztát, majd kb. fele-fele arányban a bal, illetve jobb térfelére rászórjuk a cukros fahéjat és a cukros mákot, sőt egy picit rá is nyomkodjuk. (Ne legyen túl sok a töltelék.)

Ezután a teleszórt tésztalapot a felénk eső hosszabbik oldalánál kezdve szorosan feltekerjük (mint a bejglit vagy rétest) – ebben nagy hasznát vesszük a sütőpapírnak, mivel közben bizonyára meglágyult kissé a tészta.
 

Vágó: Pistuc István

(Fűtsük fel a sütőt 220 fokra MOST!) A rudat ezután szamurájkarddal vagy hosszú, éles késsel vágjuk fel minimum 12 szeletre (ha ennél kevesebbet gyártunk, félő, hogy nem fog tudni átsülni), majd a tekercseket fektessük jó közel egymás mellé a tepsibe. (Előfordul, hogy szeleteléskor kicsit szétnyílnak: ne essünk kétségbe, könnyen újragombolyítható.)

Az utolsó simítások következnek – szó szerint! Tejszínbe mártott ecsettel kenjük meg tekercskéink buksiját, majd szórjunk mindegyikre csipetnyi kristálycukrot (még jobb a barna cukor). Végül a „megtekercselt” tepsit dugjuk a 220 fokra előmelegített sütő középső rácsára, és tekercseinket süssük kb. 30 percig – pontosabban addig, amíg szép halványbarnára nem színeződnek felül. Én mindig megnézem néhánynak a talpát is, és akkor veszem ki, ha ott már jó sötétbarna – ez esetben biztos, hogy belül is átsültek.

Folytatom felfedező utam

Kedves Olvasóim! Elkészült a második adag tekercsem is (a főpróba már korábban megvolt), s jelentem, határozottan ízlenek. Nemcsak a mákos, a fahéjas is finom, sőt javaslom, fahéjas porcukorral megszórva tálalják valamennyit, így még intenzívebb lesz az ízhatás. Néhány pillanatra mikróba téve pedig a kihűlt tekercsek is mostsült-frissé varázsolhatók. (Ha nem fogy el rögtön, lezárt edényben tároljuk, nehogy kiszáradjon.)

Tetszik ez az új világ, amelynek mindenféle ízű tekercsek, bukták, csigák s egyéb állatfajták a lakói. Kíváncsi leszek az élesztős változatokra is! Egy biztos: a repertoárom újabb darabbal bővült.

Kellemes tekercselést kíván:

Ezek is érdekelhetnek

Friss