„Sok hagyományos kávéfőző képes egy kitűnő eszpresszó elkészítésére. Sajnos, leginkább az emberek törődésének a hiánya gátolja meg őket ebben. Gyakran azon gondolkodom, ha bármely kávézó betartaná a kávéfőző tisztításának szabályait, akkor egyből a világ kávézóinak felső 10%-ában találná magát.”
Megnyugtató, hogy ezt nem hazánkról mondta; úgy látszik, máshol is van mit tanulni.
Egy kicsit olyan ez a higiéniai kérdés: mintha a mamám úgy főzné a levest, hogy az előző napok, hetek, sőt, hónapok maradékát elfelejtené kiszedni a fazékból, vagy legalábbis nem mosogatná el, csak kitörölné, úgy nagyjából.
Ez történik nap mint nap, amikor a kávéházakban, bár különböző márkák csillannak meg a csészén, az eredmény egy kesernyés, égett ízű valami. A kávézacc (pogácsa) tetejéről a főzés végén a kávéfőző „leveszi” a nyomást egy szelep segítségével. Ekkor az olajokban gazdag, enyhén zaccos kávé a felső szűrő felé veszi az irányt és (részben) azon az úton távozik, ahol a következő kávéhoz fog a hőcserélőn keresztül a tiszta víz érkezni. Vajon mennyire lesz tiszta az a víz, mely érintkezik ezzel az olajos, felégett kávésűrítménnyel?
Frici barátom mindig összehúzott szemöldökkel nézi a karok állapotát, a szűrők átláthatóságát, a gép környékének tisztaságát: ha valami nem stimmel, nem kér kávét; ilyenkor már hallom is a rendelését: egy limonádét kérek. Rám is átragadt ez a szúrós tekintet, de most legalább megtudtam, hogy nem csak nálunk jellemző ez a hanyagság.
Kérek mindenkit, legalább olyan tisztelettel nézzen a kávéfőzőjére, mint egy evőeszközre, amit néha érdemes elmosni! És akkor az egyéb karbantartási munkákról még nem beszéltünk; persze a villák esetében ezt mellőzhetjük.
Legközelebb vidámabb és frissítőbb témákról írok: igyunk kávés-jeges balhét!
.jpg)
.jpg)
