Nagycsütörtöki ételtradíciók

Nagycsütörtökhöz – vagy ahogy sokan ismerjük, zöldcsütörtökhöz –, az eredeti zsidó húsvéthoz számos keresztény tradíció kötődik, ezek közül pedig több is kapcsolatos az étkezéssel.

Ezen a napon került sor Jézus és követői között az utolsó vacsorára. Tradicionális zsidó húsvéti ételeket fogyasztottak, roston sült bárányt, kovásztalan kenyeret és mellé vörösbort. Ekkor osztotta szét Jézus tanítványai között a kenyeret és a bort, amely máig része a keresztény liturgiának.

Nagycsütörtököt hazánkban, a német nyelvterületeken és a szláv országokban zöldcsütörtökként is ismerik. A szó eredete igencsak érdekes: a német „gyászol” ige alakja nagyon hasonlít a színt leíró „zöld” szóhoz, tehát valójában az előbbi kifejezésből származik. Nyugat-Európában viszont a latin „Mandatum”, azaz parancsolat szóból ered az ünnep neve (Maundy Thursday, le mande), amely Jézus parancsolatára – tanítványai kövessék a példáját – utal.

És bár mindebből látszik, hogy az elnevezésnek semmi köze a zöld ételekhez, zöldségekhez, mégis több országban elterjedt szokás, hogy zöld ételeket fogyasztanak ezen a napon. Egy másik hagyomány szerint pedig az utolsó vacsorán fogyasztott ételekhez hasonlóakat szolgálnak fel. A zöld ételek közül népszerű a spenót és egyéb zöldségfélék, az utolsó vacsora inspirálta menükben pedig legtöbbször a bárányhús és a kovásztalan kenyér jelenik meg valamilyen formában.

Források: whyeaster.com, catholic cuisine