Miért olyan drága a Himalája só?

Nehéz divatosságra hivatkozva eladni bizonyos élelmiszereket, például a sót. Annyira alapvető, hogy reklám nélkül is megvásároljuk, viszont hétköznapisága révén nem soroljuk a trendi hozzávalók közé. Igen, eddig a szegény asztali sóról beszéltünk… Létezik ugyanis Himalája só is, amelynek viszont sikerült betörnie az exkluzív élelmiszerek és fűszerek piacára. Köszönheti ezt egyrészt érdekes a színének, valamint annak, hogy roppant jó a sajtója: az internet tele van olyan cikkekkel, amelyek csodás tulajdonságairól áradoznak. Lássuk, miért kerül jóval többe, mint hagyományos társai.

A világ egyik legtisztább sója

A Business Insider szerint azok, akik a rózsaszín Himalája só bányászásával foglalkoznak, fehér aranynak is nevezik a kristályt. Teszik ezt annak ellenére, hogy éppen a színe az, ami első látásra is megkülönbözteti a többi sótól. És hogy miért arany? Természetesen az érte elkérhető pénz miatt. Az ára nagyjából hússzorosa ugyanannyi tengeri vagy hagyományos kősónak, ennek oka pedig az, hogy sokkal tisztább.

A legtöbb asztali sót kősóból vagy a tengervíz lepárlásából nyerik, ez a módszer azonban sokak szerint problémás lehet. Amikor a tengervíz elpárolog, szennyeződések maradhatnak vissza, a kősó pedig más ásványokkal és egyéb anyagokkal szennyeződhet. Azaz tisztítani kell, mielőtt emberi fogyasztásra alkalmasnak ítélnék a hozzáértők. A Himalája só ezzel szemben viszont nem más, mint kikristályosodott tengeri só olyan lelőhelyekről, amelyeket vulkanikus kőzet fedett 200 millió éven keresztül, ezért védett a szennyeződésektől. Kézzel bányásszák, és nem kezelik semmilyen módon, tehát a boltban eredeti, természetes állapotában juthatunk hozzá.

Csak pár helyen található meg

A legendák szerint Nagy Sándor lovai fedezték fel időszámításunk előtt 326-ban. A történet szerint a sót híresen kedvelő lovak lelkesen nyalogatták a sziklákat a mai Észak-Pakisztán területén. Egyébként ma is itt bányásszák – mindössze 6 bányában. Annyira azért nem megy ritkaságszámba, hiszen becslések szerint a legnagyobb bánya 6,7 milliárd tonna rózsaszín sót rejt, ebből a mennyiségből évi 400 ezer tonnát termelnek ki. De nem ez a Himalája só egyetlen lelőhelye a bolygón, Ausztráliában komplett kiszáradt tavakat borít be, viszont ott nem foglalkoznak kitermeléssel.

Jó a híre

A Himalája só sokat köszönhet annak a 2000-es években beköszöntött – és azóta is népszerű – trendnek, amely a természetes dolgok fogyasztását helyezi előtérbe. Ősi só és kézzel bányásszák – ezek a romantikus hívószavak pont elegendőek voltak ahhoz, hogy az emberek hamar felkapják, így a gyors siker szinte borítékolható volt.

Állítólag egészségesebb

Sóra szüksége van az emberi szervezetnek, hiszen létfontosságú szerepet játszik az izmok és az idegek egészséges működésében, valamint segít egyensúlyban tartani a szervezet folyadékháztartását is. A Himalája sónak azonban ennél sokkal több pozitív hatást tulajdonítanak, ilyen az alvásciklusunk szabályozása, a légzőrendszeri betegségek kezelése és a vércukorszint szabályozása, a sólámpák pedig állítólag megtisztítják a levegőt a szennyező anyagoktól. Tudományos bizonyíték ezen hatásokra nincs, de ártani sem ártanak.

Jól mutat az Instagramon

A közösségi média korában igenis fontos, hogy valami jól nézzen ki, illetve könnyen felismerhető legyen. A Himalája só pedig teljesíti mindkét kritériumot, egy népszerű hashtag pedig csak pozitívan hathat az adott termék népszerűségére.

Tényleg jobb?

Az egyetlen bizonyított pozitív tulajdonsága a hagyományos sóval szemben, hogy kevesebb nátriumot tartalmaz, ám a só a szervezetünkbe kerülő nátrium csak kis részéért felel, így ez a szempont tulajdonképpen elhanyagolható. Van azonban egy potenciális veszélyforrás is, amellyel számolnunk kell. A szervezetünknek jódra van szüksége, ennek leggyakoribb forrása pedig a jódozott só. Tehát ha a jódozott asztali sót Himalája sóra cseréljük, a legalapvetőbb jódforrásunkról mondunk le, amit mindenképpen pótolnunk kell.

Forrás: mashed