Kinézi a szánkból a kaját a baba - ez már a "falatkás hozzátáplálás"?

Ismerős a kép: a totyogó, nyakában az előkével ül az etetőszékben, és az elszánt szülők felváltva, kiskanállal diktálják belé a fura színű püréket. Ehhez képest a falatkás hozzátáplálás teljesen máshogyan fest: itt is a magas ülésében trónol a szemünk fénye, ám előtte egy színes paletta terül el, méghozzá mini ételekből. Evőeszközzel vagy anélkül, saját magát eteti a gyermek erről a "svédasztalról", egyéni üteme és igénye szerint. A falatkás hozzátáplálást a világ Gill Rapley és Tracey Murkett könyvének köszönheti: először a britek haraptak rá, majd Amerika is felfedezte ennek a baba-etetésnek az előnyeit. Természetes és családbarát módja ez a szilárd ételek bevezetésének: gyakorlatilag a kanalas bébipapi kóstoltatás helyett ugorhatunk erre, akár már hat hónapos kortól kezdődően. A motoros fejlődés finomhangolása zajlik ilyenkor: a szem-kéz koordináció alakul, a rágást és a kézügyességet gyakorolja épp a csöppség, nem is beszélve az egészséges étkezési szokások elsajátításáról. Plusz lehetősége nyílik, hogy "elsőkézből" fedezze fel az ízeket, a különböző ennivalók szerkezetét, illatát és színeit. Önmagát is tanulja szabályozni, hogy csak addig egyen, amíg valóban jól esik neki. A kanalas etetésnél ez nem alakul ki ilyen magától értetődően: ha túltöltik, mint a madárfiókát, akkor a gyerek megszokja, hogy bőven a szükségén felül egyen.

Erről se maradj le: Újszülöttel a konyhában

Szülői oldalról nézve is könnyebb ez a fajta táplálás: nem kell annyi üveges bébiételt venni, és a turmixolást-fagyasztást-felengedést is megspórolhatjuk. Ám hozzá kell tenni, hogy nem minden babánál jön be ez a fajta étkezés: akiknél valamilyen fejlődési elmaradás vagy idegrendszeri gond jelentkezik, azoknak a szilárd ételekkel a hagyományos módon érdemes találkozniuk. Ébereknek kell lenniük a szülőknek abban az esetben, ha félrenyelési, fulladási vagy allergiás problémák adódnak. Akkor kezdhetünk hozzá a falatkás hozzátápláláshoz, ha már a gyermekünk stabilan ül a székében, erős nyaki izmokkal, melyek biztosan tartják a fejét. Ezen kívül tudnia kell az állkapcsai fel-le mozgatásával hátrafelé juttatni az ételt a szájában. Elvileg ez a művelet féléves korban elvárható, de ne csodálkozzunk, ha valamelyik bébi csak kilenc hónaposan jut el erre a szintre.
Az anyatej vagy tápszer továbbra is a csecsemő fő tápláléka maradjon, lehetőleg 10-12 hónapos koráig. A közösségi oldalakon a falatkás hozzátáplálás csoportokban néha bizarr fotók jelennek meg: csirkecombtól a raguig különböző felnőtt kajákat csócsálnak a srácok. Minden szakértő azt kéri, hogy a fokozatosság legyen a lényeg: kezdéskor csak olyan ételeket kapjon a gyerek, amiben mindössze egyetlen allergén-gyanús összetevő szerepel. Például banán, avokádó, párolt brokkoli vagy karfiol-darabkák, hámozott sült alma, nedves vagy szárazabb husi-darabok, esetleg csipegethető tészta, lazac, illetve omlett-falatkák. Vékony csíkok, vagy pénzérme alakú darabok kerüljenek a tányérra, melyeket akár fodros tésztavágóval vagy kisebb pogácsa szaggatóval is kialakíthatunk. A babák ekkor még a csippentő fogásra nem igazán képesek - azaz, hogy a mutató- és hüvelykujj közé szorítsanak valamit - egyelőre csak felmarkolják, ami eléjük kerül. Ha 8-9 hónapos kora körül már tud csipkedni, akkor jöhetnek a pucolt mangó-darabkák, főtt bab, párolt spenót vagy tészta-falatok. A kulcs az étel szerkezete: mindig puha és ujjal könnyen összenyomható legyen, amit az utód elé rakunk. Ha panaszmentesen sikerült megismerkedni a különböző allergén-esélyes ízekkel, akkor elkezdhetjük keverni is ezeket. Próbáljunk magas kalória- és ásványi anyag-tartalmú tálakat összedobni, hogy vas, cink, fehérje és egészséges zsírok közt válogathasson a csöppség. A sót egyelőre kerüljük, vagy csak kis mennyiségben használjunk.
Ha netalántán fulladna a babánk, ami az elején előfordulhat sajnos, akkor lehetőleg ne pánikoljunk be - ez csak ront a helyzeten, és akár evés-zavarokhoz is vezethet. Maradjunk nyugton, és hagyjuk, hogy felköhögje a mellément falatot. Ez a heves reakció természetes, ha a légútjába étel kerül. Kerüljük a fullasztó dolgokat: ilyen a szőlő, mazsola, hot dog, popcorn, nyers zöldség és ragacsos mogyoróvaj. A gyerkőcöt ne hagyjuk magára, és kemény étellel sose kínáljuk. A nyers alma az egyik leggyakoribb, ami a légútba szokott jutni. A legjobb, ha gyermek-elsősegély tanfolyamot végzünk, az a tudás majd kavics-nyelésnél is jó szolgálatot tesz.
Van, akinek a kanalas etetés is bejön - időnként ezzel szintén próbálkozhatunk. A püréktől biztosabban megtelik a pocak, főleg a falatkás táplálási időszak legelején - mikor csak ismerkedik az ételekkel a totyogó. A bébipapik is lehetnek egyre darabosabbak, hogy a baba fokozatosan szokja a szájában a falatkákat. A nagy mancsolás miatt tiszta szemetes zsákkal is letakarhatjuk a széke környékét. Lehetőleg együtt étkezzünk, és minél természetesebb legyen az evés folyamata. Engedjük meg azt is, hogy a csöppség a babakanállal bíbelődjön.

Ez a cikk rémlik?

https://izeselet.hu/magazin/miert-nem-szabad-mezet-adnunk-a-kisbabaknak/

Perzsa
Forrás: parents.com