Készítsünk diákcsemegét otthon!

Amikor a diákcsemegéről beszélünk, akkor régebben mindig az a száraz, kicsit porízű keverék jutott eszembe, amit a boltban készen kapni. Általában földimogyoró, mazsola, nagy ritkán mandula, és kesudió, esetleg paradió található benne, talán aszalt cseresznye, ha szerencsénk van. Akár finom is lehetne, de mondom, száraz, és, hát... nem finom.

A diákcsemege egyébként angolul trail mix, vagyis szó szerint fordítva ösvény keverék. Túrázóknak találták ki, hiszen az aszalt gyümölcsök, az olajos magvak energiával látják el a szervezetet. A gyümölcsök gyorsan felszívódó szénhidrátokat tartalmaznak, hirtelen adnak egy lökést, a magokban pedig lassan felszívódó szénhidrát van, szabályozzák a vércukor szintet, később leszünk tőle éhesek – vagyis ideális páros a túrázáshoz. Hogy magyarul miért diákcsemege, arról ötletem sincs, de el tudom képzelni, hogy ez az energia jól jön tanulás, leckeírás, vagy akár vizsga közben is. Ugyanakkor persze nem csak túrázóknak és diákoknak jön jól ez a csemege, nálunk például, a betűk iránt csak érdeklődő, lassan nagycsoportos, és a büszke minicsoportos is előszeretettel fogyasztja. Na persze nem a boltit, hanem az általam összeállított mixet.

Az egyik inkább a magokat, a másik inkább az aszalt gyümölcsöket szereti, de a tökmagot bárhol, bármikor. Viszont egy ilyen keverék megadja a szabadságot az embernek ahhoz is, hogy egyéb uzsonna elemeket csempésszen bele, pl. kisperecet, vagy egy-egy (nem túl sok) csokoládés cukordrazsét, mert miért ne kényeztessük azt a gyereket. Rajzolás közben észrevétlenül fogy el az erősen limitált mennyiség uzsonnára, mert persze nem szeretném, ha nem vacsoráznának. De 4 körül ebből egy kisebb tálat megesznek, akkor 7-kor pont le lehet ülni vacsorázni, és mindenki megeszi az ételt. Van, hogy együtt állítjuk össze a házi diákcsemegénket, akkor azért meglódul(na) a cukroszacskó, de résen vagyok ám! És mivel mindenki mást szeret, nincs is pontos recept, vagy jó arány. Az a jópofa az egészben, hogy sosem sikerül kétszer ugyanúgy, viszont mindig sós és édes egyszerre, puha, rágós, és ropogós, és mindig laktató.

A képen látható keverékbe a mi családunk kedvencei kerültek: almacsipsz, sózott, pörkölt kesudió, sózott, pörkölt földimogyoró, pörkölt tökmag, kisperec, aszalt áfonya, aszalt barack, csokis cukordrazsé. De volt már, hogy kicsit trópusibbra vettük a formát, és aszalt ananász, banáncsipsz, és kókuszforgács került a magok mellé, és olyan is volt, hogy rámentünk az olajos magokra, és beszereztünk makadámdiót és törökmogyorót is. Gyakorlatilag végtelen a kombinációk száma, és szerintem mi igyekezni fogunk, hogy kipróbáljuk az összeset!