Így hódította meg Amerikát a burgonyacsipsz

Történetünk a 19. században kezdődik, amikor is Saratoga Springs városában egy George Crum nevű úriember volt a séf a Moon’s Lake House nevű vendéglőben. 1853-ban arra vetődött Cornelius Vanderbilt, egy igazi kapitalista nagytőkés, hajózási társaságok és vasúttársaságok tulajdonosa. Sült krumplit rendelt magának, de túl vastagnak találta, amit felszolgáltak neki, ezért visszaküldte a konyhába. Több sem kellett Crum séfnek, olyan vékonyra szeletelte a krumplit, amennyire csak bírta, majd jó ropogósra sütötte. Viccnek szánta, de Vanderbilt nemhogy megsértődött, hanem pont elalélt a gyönyörtől, annyira ízlett neki. Ilyenek ezek a véletlenek!

Idővel híre kelt a történteknek, és egyre több vendég rendelt Saratoga-csipszet. Crum séf 1860-ban megnyitotta saját éttermét, aki ide betért, mindig talált az asztalokra kihelyezve egy-egy kosárka csipszet étvágygerjesztőnek.

Tipp: Mindent a fánkról!

A gasztronómia történelmét kutatók persze rögtön hozzáteszik, hogy nem tekinthetjük Crumot a csipsz egyedüli feltalálójának, hiszen a legkorábbi recept már 1817-ben megjelent egy angol orvos, William Kitchiner szakácskönyvében.

Sok-sok éven keresztül csak éttermekben rendelhettek maguknak az emberek csipszet, de 1895-ben William Tappenden ohiói vállalkozó kidolgozott egy módszert, amelynek segítségével boltokban is árulhatóvá vált. Először konyhán, majd pedig egy pajtában előre elkészítette, majd hordókban szállította ki a megrendelőinek. A következő előrelépés 1926-ban következett be, amikor Laura Scudder kaliforniai üzletasszony zsírpapírba kezdte csomagolni, ami jobban megőrizte a csipsz frissességét.

Manapság az amerikaiak évi majdnem 1 millió kiló csipszet fogyasztanak el, személyenként kb. 3 kilogrammot, nem csoda hát, hogy hatalmas mértékű arrafelé az elhízás.

Forrás: Smithsonian Magazine

Még több gasztrosztori:

https://izeselet.hu/magazin/a-gofri-nagy-sztorija-mar-megint-egy-etel-amit-az-okori-gorogoknek-koszonhetunk/