Hogyan vált a sonka tradicionális húsvéti étellé?

Mint karácsonyra a halas fogások, úgy a húsvéti sonka is elválaszthatatlanul összeforrt az ünneppel. Virágok, barkaágak, tojás, nyuszi-csibe dekorációk, és persze az asztal éke, a csodásan felszeletelt sonka. De miért pont ez a húsétel lett a húsvét egyik szimbóluma?

Több magyarázat is lehetséges, és ahogy lenni szokott, a legvalószínűbb egyben a leginkább prózai is. Ez alapján a válasz roppant egyszerű: régebben a tavaszi időszakban a sonka állt az emberek rendelkezésére. A birtokokon tartott disznókat késő ősszel vagy kora télen vágták le, így a feldolgozás során elkészített ételek pont húsvét idejére váltak fogyaszthatóvá. Tavasszal került sor az érlelésre, füstölésre, viszont böjt idején nem ehettek belőle a családok, ezért a 40 napos böjtöt követően kerülhetett csupán az asztalra a sonka. Ma már persze egész évben kapható a boltokban, ám a legnagyobb választékban még most is csak ilyenkor szerezhetjük be.

Egy másik magyarázat szerint a sonka nemes húsétel, így nem csoda, hogy az ünnepre tartogatták. (Ne feledjük, a régi korokban még szó sem volt mindennapos húsfogyasztásról!)

És mi a helyzet a többi tradicionális húsvéti étellel? A tojás a termékenységet és a család egységét szimbolizálja. Régi hagyomány szerint a család együtt is elfogyasztott egy tojást, bízva abban, hogy mindig együtt maradnak. A bárány talán kevésbé ismert Magyarországon mint húsvéti étel, Európa számos országában azonban szintén tradicionális fogás. A kereszthalált halt, majd harmadnapra feltámadott Jézust, azaz Isten bárányát jeleníti meg. A kenyér és a kalács pedig a jólét szimbólumaiként váltak ismertté.

Forrás: marthastewart.com