Gondoltad volna, hogy a fehér csokinak köze van az I. világháborúhoz?

Az első táblás csokit 1847-ben hozták kereskedelmi forgalomba, ám a fehér csoki csak közel 100 évvel később jelent meg a piacon. A svájci Nestlének köszönhetjük, a vállalat a hatalmas, még az I. világháborúból megmaradt tejporkészletek hasznosítására kísérletezte ki, majd kezdte árusítani 1936-ban.

A megszokott barna színű csokikkal ellentétben a fehér általában nem tartalmaz kakaót (ez adja a hagyományos csokoládék színét). Megtaláljuk viszont benne a barna finomság másik két legfőbb összetevőjét, a cukrot és a kakaóvajat. Utóbbit szűrik és kezelik, ez adja a színét.

Az ét- és a tejcsoki színét tehát a kakaóbabtöretnek köszönheti, a fehér csoki pedig a kakaóvajnak. A kakaóvaj miatt a fehér csokinak a zsírtartalma is magasabb, állaga pedig krémesebb és lágyabb.

Hogyan használhatjuk a konyhában?

A fehér csoki magas telített és egyszeresen telítetlen zsírtartalma miatt szobahőmérsékleten megőrzi az állagát, és nem olvad meg olyan könnyen, mint az ét- és tejcsoki. Emiatt praktikus választás, ha olyan sütit tervezünk készíteni, ami majd órákat fog szobahőmérsékleten tölteni. Nem lehet viszont por állagúra készíteni, mivel a kakaóvaj ezt az állagot nem képes felvenni. Minden más esetben a receptben szereplő ét- vagy tejcsoki helyettesíthető fehér csokival.

Milyen az íze?

Édes, vajas, nyomokban vaníliás, és a tejet is lehet benne érezni. Állaga sima és selymes, gyakran ízesítik mézzel, ehető virágokkal.

Hogyan tároljuk?

Nem szereti sem a túl meleget, sem a túl hideget. A legjobb egy légmentesen zárható dobozban, napfénytől védett helyen tárolni. Vagy azonnal megenni a teljes táblát…

Forrás: the spruce Eats