Egyen vagy ne egyen a kutyád marhát?

Ízes Élet

2022. 03. 23.

nátrium kutya baktérium marha B-vitamin étel

Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen a Mindmegette

Kínzó kérdés - amire a legjobb, ha szakember válaszol; olyan sok furcsa hír terjengett mostanában arról, hogy érdemes-e egyáltalán marhahúst enni... Akár a csont is téma lehet, illetve azok a jutalomfalatok és konzervek, melyeknek egy néhai boci szolgált alapul. Számos formában készíthetünk emberi fogyasztásra is vörös húst, és nem árt tisztában lenni azzal is, hogy házi kedvencünket kitesszük-e a kóstolgatással felesleges kockázatnak.

A marhahús valóban kiváló fehérjeforrás, és évtizedek óta az állati tápok alkotóeleme is már. B12- és B6-vitamin, cink, szelén, foszfor, vas és számos egyéb értékes tápanyag szintén található benne. A legtöbb tápgyártó alkalmaz a csapatában állatorvost, ezáltal jobban tudják garantálni az állati ételek kiegyensúlyozott voltát. Bizonyos kutyáknál nagy ritkán megesik, hogy az étrendjükből ki kell vezetni a marhát, ha például allergiás tüneteket mutatnak erre a húsra. Ilyenkor alaposan meg kell vizsgálni az ebet - tesztet is kell végezni, hogy beigazolódjon a gyanú, illetve visszamenőleg átgondolni, hogyan alakulhatott ki ez az állapot.

Ide kapcsolódik: Ha szereted a kutyád, ezeket az ételeket semmiképpen sem osztod meg vele

Nyersen egyáltalán nem javasolt adni a marhahúst - bár elvileg meg tudná emészteni a blöki, de mégis túl sok kockázatot hordoz. Igaz, a nyers diéta mostanában divatossá vált, ám a szakemberek ez esetben lebeszélnek róla. Szalmonella- és E. coli-fertőzés kockázatát hordozná, ha hőkezelés nélkül tálalunk a kutyánknak ilyesmit. Sőt, még a háztartásban lakó emberekre is átterjedhet a kór, ha valamelyik családtag például immunhiányos. Így a tatár bifszteket se erőltessük magunknak - élelmiszer-biztonsági szempontból Amerikából például ellenjavallt minden nyers hús.

A steak-szeletek és -csontok nagy óvatossággal adhatóak az ebeknek: a fogaikkal ugyanis ripityára törik a szilárd részeket, az éles szilánkok pedig eltömődést, illetve sérülést is okozhatnak a belekben. Ez olykor életveszélyes fordulatot is vehet - ahol már sebészi beavatkozás is indokolt lehet. Sajnos a főtt csontok esetében hasonló a helyzet: a nyers változathoz képest még hamarabb roppannak össze - ez még nagyobb balesetveszélyt hordoz. A nyerssel viszont bakteriális fertőzést kockáztatunk, ahogyan azt fentebb a hús kapcsán említettük.

Marad a darált hús: kis mennyiségben, fűszerek nélkül és legalább 71 Celsius-fokon főzzük-süssük meg, hogy a kórokozók biztosan elpusztuljanak benne. Még sót se adjunk hozzá, mert az kiszárító hatású, de a fokhagyma és egyéb hagymák is beteggé tehetik kedvencünket. A túl sok zsír pedig hányást és hasmenést okozhat, illetve hasnyálmirigy-betegség szintén kialakulhat, szerencsére csak ritka esetben. Lehetőleg minél több zsiradékot távolítsuk el, hogy kíméljük a blökik gyomrát, és ha megoldható, akkor inkább főzzük a húst, mint süssük
A pácolt marhahús szegy viszont már tiltólistás a kutyulik számára - ennek már túl magas a sótartalma: rettentő szomjasak lennének tőle az állatok, és túl sokat vizelnének is. Arról nem is beszélve, hogy a hányás és a hasmenés ugyanígy a sómérgezés velejárója.

Az emberek számára készült amerikai rágcsálnivaló (beef jerky) alapanyagát először pácolják, majd hosszú időn át alacsony hőfokon szárítják. Sajnos ebben a csemegében is lehet olyan fűszer, ami ártana a háziállatunknak. Még jó, hogy ebből a műfajból kimondottan kutyusoknak készített változat is van, így érdemes azt megvásárolni nekik - garantáltan alacsonyabb lesz a nátrium-tartalma.

A csontleves nem rossz dolog, ám megfontolandó - ezt akár 24 órán át, zöldségekkel együtt szoktuk főzni, majd kiszedjük belőle a szilárd részeket - így az ízes, ásvány- és kollagén-dús folyadék átveszi a csontok színe-javát. Olyan kutyákat érdemes kínálni vele, akiket kiszáradás fenyeget, illetve valamiért elutasítják a szilárd ételt. Például ha fogászati kezelés után próbálunk enni adni nekik, és még érzékeny az ínyük. A fűszereket itt is inkább kerüljük, nehogy galibát okozzanak.

Általánosságban mondhatni, hogy az emberi asztalról lekerülő maradékot ne nagyon kóstoltassuk háziállattal, mert emésztési panaszokat és hízást kockáztatunk. Külön főzhetünk marhát a kutyának, ám minél zsírmentesebben tegyük, és lehetőleg kis mennyiségben gondolkodjunk. Mindig mossunk kezet, ha etetünk - előtte és utána is, illetve ha megtisztítjuk az edényét. Túl nagy változást sose eszközöljünk a kedvencünk étrendjében, ha csak nem egyeztettünk előtte az állatorvossal.