Fánk nélkül elképzelhetetlen a január és a február, és farsangkor még az is megpróbálkozik a fánksütéssel, akinek nincs olyan nagy rutinja a konyhában. Érdemes is próbálkozni, ugyanis csak látszólag bonyolult és nehéz sütemény a fánk. Ha összejön a foszlós, puha tészta, akkor örömteli a sikerélmény. Fánkot azonban nemcsak mi magyarok eszünk, hanem világszerte még sokan, ám a többi nemzet fánkja nem pont olyan, mint a miénk.
Ausztria
Szomszédaink a baracklekvárral töltött vagy vaníliakrémmel fogyasztott Krapfen mellett kedvelik a Bauernkrapfen néven ismert, nemegyszer lángosnyi méretű változatot is. Az utóbbi jellegzetessége, hogy sütés előtt a szélét kihúzzák, majd a közepén keletkezett mélyedést tetszőlegesen megtöltik. Tirolban Kiachl a neve, és savanyú káposztával kínálják. (A bajorországi Knieküchle vagy Kiechla édesen készül.)
Belgium és Hollandia
Alighanem az édesszájú Poirot-nak is nagy kedvence volt a smoutebollen (Hollandiában oliebollen). Ezek a belül tömör fánkocskák sütőporos tésztából készülnek, és kanállal szaggatják őket a forró olajba. A nyers masszába gyakran mazsolát vagy aszalt gyümölcsöket kevernek.
Finnország
Nyelvrokonaink hidegen fogyasztott fánkja a munkki, melynek jellegzetes ízét juharszirup és kardamom adja. A finnek másik fánkszerű étele a lihapiirakka, ami bő olajban kisütött húsos pite.
Olaszország
Eredetileg a reneszánsz Velence karneváli édessége volt a Friuli tartományban is népszerűvé vált, édes krémmel töltött, esetleg púpozott zeppoli vagy fritulle. Calabriában azonban a zippuli vagy a zeppole ajókából, illetve krumpliból készült, petrezselymes olajban sült tészta, melyet különböző szószokba mártogatnak.
Peru
A távoli dél-amerikai ország hagyományos édessége a picaron. A tök vagy burgonya alapú tésztakarikákat olajban kisütik, és mézes-narancsos sziruppal leöntve fogyasztják.
Borítókép: www.mayrhofen.at
-(1)-(1).jpg)
