Receptek póréhagyma hozzávalóval

A póréhagyma Európa, illetve Nyugat-Ázsia területéről származik, egy népszerű kedvenc a magyar gasztronómiában is. Kiválóan alkalmazható klasszikus hagymás alapokhoz, levesek, raguk, saláták, sültek vagy köretek készítéséhez. Magyarországon elsősorban a hűvösebb hónapok zöldsége, mivel jól bírja a hideget, és frissen is sokáig eltartható.

Mi az a póréhagyma?

A póréhagyma a hosszúkás, fehér-világoszöld gyökerű, levelekkel körbeölelt szárú zöldség, amelynek zsenge fehér és aromásabb zöld részeit is érdemes fogyasztani. Állaga roppanós, íze kellemesen édeskés, finoman hagymás, ezért nyersen, párolva vagy sütve is kedvelt. Remekül harmonizál babérlevéllel, kaporral, kakukkfűvel vagy lestyánnal. Habár saját maga is elkészíthető főételnek (pl. sütve, töltve), de különféle mártásokba, frittatákba, rakott ételekbe, krémlevesekbe jellemzőbb hozzávaló.

A póréhagyma hatásai

• A póréhagyma gazdag C-vitaminban, folsavban, antioxidánsokban (lutein, kaempferol), valamint sokféle ásványi anyagban (kálium, kalcium), így támogatja az immunrendszer és a szív- és érrendszer egészségét.
• Fogyasztása elősegíti a vérnyomás szabályozását, segít a máj méregtelenítésében, védi a vérereket, csökkenti az LDL-koleszterinszintet, gátolja a gyulladásos folyamatokat, és késleltetheti a bőr öregedését. 
• Prebiotikus rostjai támogatják az emésztést, és rendszeres fogyasztása segíthet megelőzni egyes daganatos betegségeket is.

Hogyan készítsük el a póréhagymát?

• Nyersen: Karikára vágva szendvicsbe, salátába (édeskés, enyhe ízű friss zöldségként).
• Párolva, karamellizálva: Vajon, vagy olajon, sóval, borral, fűszerekkel párolva; így levesek, raguk vagy mártások alapja lehet.
• Sütve: Tepsiben, sajttal, morzsával megszórva, főétel vagy köret.
• Töltve: Üreges szárába sajtkrémet, darált húst vagy zöldséges tölteléket tölthetünk.
• Krémleves: Tejszínes, burgonyás krémlevest készítve.

Zöld része is felhasználható, levesekbe, frittatákba, pitékbe vagy mártásokba főzve. Elkészítés előtt alaposan mossuk meg, különösen a rétegek közötti részeket, mert ott gyakran megtapad a föld.