Viszont ha tévét nézünk, remek angol szakácsok (Jamie Oliver, Gordon Ramsay, Nigella) műsorait élvezhetjük, tehát az angol konyha olyan nagyon rossz mégsem lehet.
Szerintem az igazi angol konyha nem túl sokat javult az elmúlt évtizedekben, van viszont sok kiemelkedően jó (és kiemelkedően drága) éttermük, van továbbá sok egzotikus (elsősorban indiai és kínai) éttermük, és rengeteg kisebb-nagyobb angol büfé, bisztró, étterem, stb., ahol a magyar turista jól ehet.
Az angol reggeli
Az angol étkezés legjobb része a reggeli. Szállodai szoba foglalásakor figyeljünk, hogy az angol reggeli is benne legyen az árban, vagy inkább semmilyen, és akkor menjünk máshova reggelizni. Csak ne kontinentális reggelit kapjunk, aminek ugyan tulajdonképpen semmi baja, csésze tea, kis pirított kenyér, vaj és lekvár, de akkor hamarosan megint éhesek leszünk, és elmulasztjuk a nagy élményt: az angol reggelit.
Londonban a hotelben lementünk reggelizni. Óriási svédasztal, rajta minden jóval. Mikor már degeszre ettük magunkat, jött a kedves kiszolgáló, és megkérdezte, mit is szeretnénk reggelizni. Mint kiderült, a kérdés a tojásételre vonatkozott, tükör vagy rántotta, szalonnával, sonkával. Köszönettel lemondtunk róla, de másnap már a tojással kezdtük.
Ahol kiszolgálnak a reggelinél, lesz még a tányéron virsli vagy kolbász sütve, meleg bab (igen, bab, főzelékfélének elkészítve), grillezett paradicsom, gomba, esetleg más zöldségek. Ehetünk továbbá cornflakest, pirított kenyeret, vajat, dzsemet (általában kétfélét, narancs és piros, azaz eperféle).
Egy ilyen kiadós reggeli után aztán nem biztos, hogy többfogásos ebédre vágyunk, valószínűleg kibírjuk estig evés nélkül, vagy úgy teszünk, mint általában az angolok: esznek egy szendvicset vagy egy salátát.
Fish and chips
A legismertebb angol étel a minden sarkon kapható a fish and chips, azaz hal sült krumplival. Vastag szelet filézett tengeri hal, sörrel készült palacsintatésztába burkolva, forró olajban kisütve.
A krumpli nagyjából olyan, mint a nálunk és sok más országban kedvelt sült szalmaburgonya, de kicsit nagyobb darabokra vágják, és kevésbé sütik meg. Világossárgán veszik ki az olajból, nem lesz barna - és így nem is lesz ropogós, elég puha marad. Megsózzák és eszik, mégpedig kézzel, bár ahogy változnak az idők, manapság már sok helyen plasztik evőeszközt is lehet hozzá kapni.
Este, éjjel Londonban az utcán is árulják, diszkó előtt vagy után kitűnő csemege. Pár évtizede az utcai árus még újságpapírba csomagolta a friss halat, de Anglia sem a régi, ma már a nyomdafestéket nem tekintik egészséges táplálék kiegészítőnek.
Steak, steak...
Aki szereti a húst, üljön be egy steakhouseba. Nem egészen olcsó a dolog, de érdemes kipróbálni. A marha különböző részeiből különböző méretű húsokat a helyszínen sütnek ki.
A rendelésnél szóljunk, hogy a steaket véresen, közepesen vagy nagyon sütve kérjük, figyelve arra, hogy az itthoninál eggyel sültebb fokozatot kérjünk, mert a magyar közepest ott kicsit nyersnek fogjuk találni.
Mit igyunk Angliában?
Elsősorban természetesen teát. Teát reggelire, délelőtt, délben a szendvicshez, délután jöhet az ötórai tea, és esetleg még a vacsorához, hogy aztán lefekvés előtt egy csésze teával zárjuk a napot. A tea szinte mindig fekete tea, tejjel, külön kell szólni, ha tej nélkül kérjük, különben menthetetlenül beleöntik. Olyat is láttunk, hogy már előre állt a csészékben az adag tej, kérésünkre egyszerűen kiöntötték belőle, de nem öblítették ki a csészét, mielőtt beleöntötték a teát.
És azért sört is isznak Angliában, nem is keveset. Ha ott járunk, próbáljuk ki, bár nem biztos, hogy első nekifutásra ízleni fog. Általában barna sört isznak, szobahőmérsékleten, és az íze sem olyan friss (kevés szénsav van benne), mint mifelénk vagy a cseheknél, németeknél. Szokás dolga, harmadik este a pubban már nagyon fogjuk élvezni.
-(1).jpg)
