A füge az egyik legősibb kultúrnövényünk, a Földközi-tenger környékének minden országában fontos gyümölcs, de Kis-Ázsiában is termesztik, és mára Amerikában is elterjedt. Itthon a buda-vidéki domboldalakon, Budafok, Nagytétény, Érd, Diósd és Törökbálint környékén vannak régi hagyományai a fügének. Kisebb ültetvényeket a balatoni szőlőhegyek lejtőin is felfedezhetünk. Szépen díszlő példányai mediterrán hangulatot árasztanak. A fügefa ősi kultúrnövény voltát mi sem bizonyítja jobban, mint hogy ásatásokon 7000 éves fügemaradványokat is találtak már régészek. A fáraók kedvelt gyógynövénye volt, az egyiptomi középbirodalomból egy leleményes kertészt és idomított fügeszedő majmait ábrázoló alkotás maradt fenn. A Bibliában a fügefát a jó és a rossz tudás fájának tartották, fügefalevél volt Ádámon, amikor belekóstolt a tiltott gyümölcsbe, mely az ígéret földjének is jelképe. Az Énekek Énekében mint a termékenység és érzékiség szimbóluma szerepel. Az ókori Rómában a Romulust és Remust szoptató farkasnak egy fügefa adott árnyékot. A rómaiak már 29 féle fügefajt ismertek. Hazánkban a 16. századtól terjedt el. A fügefa régóta a termékenység, a házasság, a szerelem szimbóluma. Indiában a füge szent fa, aki egy fügét kivág, olyan bűnt követ el, mintha egy papot ölt volna meg. Vallási rituáléik során a fügefa a nő, a banán a férfi, gyakran még össze is házasítják őket. A muszlimoknál is szent gyümölcs.
A kiválasztáskor figyeljünk a gyümölcshús keménységére, mert az éretlen vagy csak félig érett gyümölcs kellemetlen ízű, fanyar. Az érett fügéket óvatosan szállítsuk, nagyon érzékenyek az ütődésre, rázkódásra.
Az érett gyümölcs csupán néhány napot bír ki a hűtőszekrényben. Aszalni a magyar fajtákat nem lehet.
Az aszalt és a friss fügét is jól mossuk meg, a szárát távolítsuk el. A külső része is ehető!
Édes ételekhez, nyers sonka és szalámi mellé, sajtokhoz nyersen fogyasszuk. Az olaszok mozzarellával és pármai sonkával fogyasztják héjastul.
Dzsemet, lekvárt és bort, pálinkát is készíthetünk belőle, hiszen igen magas a cukortartalma. A fügebor kellemes, jellegzetes ízű, nagy alkoholtartalmú ital.
Salátákba kitűnő, párolva isteni köretet készíthetünk belőle. Termőhelyein mindenféle finomság készül belőle: fügerétes, fügesajt, fügepogácsa, fügekalács.
Különleges töltött fügét készíthetünk, ha a gyümölcsöket félbevágjuk, belsejüket kikaparjuk, majd a gyümölcshúst friss kecskesajttal, pirított fenyőmaggal, citromfűvel és kevés túróval összekeverve visszatöltjük a gyümölcsbe. A tetejére csepegtessük méz és ribizlilikőr keverékét.
A fügefa (Ficus carica) az eperfafélék családjába tartozik (Moraceae), rokona tehát a lakásokban gyakori ficus, a gumifa és az eperfa is. A füge 3-10 méteres cserjéjén júliustól októberig teremnek a 3-5 cm nagyságú körte vagy csepp alakú termések. Húsa pirosas, lédús, apró magvakat találunk benne. Héja zöld, lilla vagy sárga. Az ókorban a termés gyógyító erejét kimerültség ellen, gyors roborálószerként alkalmazták. A fügének nagy a cukortartalma, a belőle készített pép pedig kitűnő gyógyír volt fekélyre, torok- és fülfájás esetén is használták. Nyers állapotban emésztési zavarok, székrekedés ellen, a főzete pedig köhögés és tüdőbaj esetén régről ismert háziszer. A füge segíti a szervezet méregtelenítését, erősíti az immunrendszert, kiegyenlíti az esetleges túlzott savképződést, mely reumát és fejfájást okozhat. Káliumtartalma adja tápértékét, emiatt jó hatással van a szívre és a keringésre. A benne található B-vitaminok segítik a táplálékok felszívódását. Cinktartalma miatt prosztataproblémákra lehet gyógyír.
A füge nemcsak azért fontos gyümölcs, mert rengeteg növényi rostot tartalmaz. Magas cukortartalma fokozza az endorfin kiválasztódást. A fügében található pszoralensz nevű vegyület megelőzheti a pigmentációs hibákat okozó bőrbetegségeket. Egy szem füge tartalmazza a napi rostszükségletünk egyötödét, 50 mg kalciumot, 1,2 mg vasat és mindez csak kb. 60 kalória. A füge 10 dekánként kb. 74 kalóriát tartalmaz.