Keress receptre vagy hozzávalóra

Részletes kereső

Édeskömény

Története

Az ókortól kezdve használják az édesköményt ízesítésre: valószínűleg a Földközi-tenger medencéjéből – talán Szíriából - származik, ahol vad változata még mindig fellelhető. Az általunk fogyasztott édesköményt (más néven gumós vagy firenzei köményt) a középkor vége felé Itáliában kezdték termeszteni, minden bizonnyal Toszkánában. Franciaországban az első említés a XV. századból származik, 1786-ban pedig Rozier abbé „Mezőgazdasági értekezések” című könyvében már megállapítja, hogy Franciaország északi részén a növény eléggé elterjedt. Mindazonáltal az Alpok túloldalán sokkal gyakrabban fogyasztják: az olaszok egyik kedvenc zöldsége.

Hogyan válasszunk?


A gumó tetején található levélbokréta legyen zöld: ez elég biztosíték arra, hogy az édeskömény friss. Körethez számítsunk legalább 1 gumót fejenként, salátához pedig 4 személyre vegyünk két gumót.

Hogyan tároljuk?


Az édeskömény a hűtőszekrény zöldséges rekeszében több napig tárolható légmentesen záródó dobozban (érdemes ebben tartani, hiszen illata erős és tartós).

Hogyan készítsük elő?


Vágjuk le és tegyük félre a szárakat és a levélcsokrot. Vágjuk félbe, vagy bontsuk lemezeire a kiválasztott recept előírásainak megfelelően, és mossuk meg folyó vízben. Csöpögtessük le, s ha szükséges, tiszta konyharuhán szárítsuk meg.

Hogyan főzzük?


A gumókat 10-15 percig kell kuktában főzni (e főzési mód segítségével megőrizhető a zöldség keménysége, és ezáltal tökéletes köret válik belőle). Az édesköményt párolhatjuk fazékban is (ebben az esetben nagyjából 45 perc főzési idővel kell számolnunk). Elkészíthetjük sütőbe téve, olívaolajjal és citromlével meglocsolva, csipetnyi cukor kíséretében is.

Néhány praktika


Szárítsuk meg a félretett levélcsokrot: halak és rákfélék főzővizéhez adva finom ánizsos zamatot ad az ételnek. Ne szedjük le a gumók külső, foltos leveleit: könnyebb hámozókéssel megtisztítani a zöldséget. Kitűnő aromát kapunk akkor is, ha forró, frissen főtt, kis olívaolajjal meglocsolt tésztára reszelünk édesköményt egy sajtreszelő segítségével.

Felhasználási javaslat


Aperitifként vagy előételnek Mártogatós: Édeskömény-csíkokat mártogathatunk szardella-szószba, fokhagymás majonézbe, fokhagymás tőkehal-krémbe, taramába, sőt akár füstölt lazac-szeletbe is becsomagolhatjuk. Salátában az édesköményt társíthatjuk sárgadinnyével (vagy papayával is) és sonkával (vagy egyéb füstölt, szárított hússzelettel), sőt akár füstölt halakból összeállított ízelítővel, alma- és burgonyakockákkal is. Ha van krémsajtunk, tálaljuk apró paradicsommal, gőzben párolt édeskömény-szeletekkel, és locsoljuk meg olívaolajjal. Narancscikkeket keverjünk el édeskömény-csíkokkal, öntsük le narancsléből és olívaolajból készült vinaigrette öntettel, és szórjuk meg néhány szem korianderrel. Levesként Vágjunk egy édeskömény-gumót vékony szeletekre, fonnyasszuk meg két póréhagymával egy kis olívaolajon, majd engedjük föl 1 l szárnyashúsból készült levessel, és forraljuk 15 percig. Passzírozzuk át, és sűrítsük be 4 tojássárgájából, két evőkanálnyi olívaolajból és egy kanálnyi levesből készült keverékkel. Köretként Párolt édeskömény: A gumókat fél órán át főzzük lobogó vízben, forgassuk meg lisztben, forró vajban süssük aranysárgára, majd sütőben vagy egy lábasban lassan pároljuk meg. Ezen a módon főzhetjük együtt paradicsommal, olajbogyóval, fokhagymával, sőt adhatunk hozzá fügét, babérlevelet és fahéjat is. Hús- vagy halételhez: Negyedekre vágott édesköményt helyezzünk sárgarépából, zellerszárból és apróra vágott vöröshagymából készült alaprétegre, szórjuk meg sáfránnyal, kakukkfűvel, locsoljuk meg fehérborral, majd fedjük be sütőpapírral és a sütőben 6-os fokozaton pároljuk 2 órán át. Salátaként: A csíkokra vágott édeskömény finom zamatot kölcsönöz az ananászsalátának.

Miért ne?


Meglepő desszert: Fonnyasszunk meg édeskömény csíkokat forró vajban, szórjuk meg cukorral, karamellizáljuk, majd locsoljuk meg ánizslikőrrel. A keveréket tegyük már kisütött vajastészta-tortaalapra (amit esetleg vaníliakrémmel is megkenhetünk). Tálaljuk néhány gombóc vaníliafagylalttal kísérve. Édeskömény-hab: Gőzben pároljunk meg édeskömény-gumókat és vöröshagymát, turmixoljuk habosra mustárral, egy egész tojással, sóval és borssal. Tálaljuk finom lemezecskékre vágott fekete olajbogyóval.

Ismerjük meg jobban!


Ánizsos íze, ropogós húsa miatt a mediterrán világban szívesen fogyasztják aperitifként szardellakrémbe mártogatva, ánizslikőr kíséretében. Ideális téli zöldségféle, hiszen aromája egy kis napfényt csal az északi konyhákba.

Élelmezési ismeretek


Az édeskömény eredeti zamata változatossá teszi étrendünket, ráadásul bővelkedik vitaminokban is. Ez a növény tartalmazza szinte a legtöbb A-provitamint (3,7 mg /100 g), C-vitamint (52 mg), folsavat (0,1 mg) és káliumot (430 mg). Jelentős vas-forrásként is szolgál (2,7 mg/100 g). Gazdag könnyen emészthető rostokban, így gyorsan csillapítja az éhségérzetet, energiatartalma viszont csak 34 kcal/100g. Az édeskömény gyümölcsét bejegyezték a francia gyógyszerkönyvbe is: formája megduzzadt növényi szárhoz hasonlít, kb. 10 mm hosszú és 2-4 mm széles. Átható, édes zamata, finom cukros íze az ánizséra emlékeztet. A többi ernyős virágzatú növényhez hasonlóan nagy mennyiségű illóolajat tartalmaz (2-6 %), amelyben görcsoldó, vérbőséget okozó és vízhajtó hatású aromás anyagokat (anetolt, esztragolt) találhatunk. Az édeskömény termését a régi orvoslás a négy „meleg mag” közé sorolta. A növény gyökere vízhajtó tulajdonsága miatt a hagyomány szerint hasznos a veseműködés javításában, leveleiről pedig (azaz az általunk fogyasztott gumóról és levélbokrétáról) azt tartják, hogy jótékony a gyomor működése számára.