hdb20-bg hdb20-img hdb20-img

Keress receptre vagy hozzávalóra

Részletes kereső

Hagyományos házi kenyér

Mostanában egyre többen készítünk otthon kenyeret. Egyrészt jó játék, másrészt kedvünk szerint ízesíthetjük, variálhatjuk, de az sem utolsó szempont, hogy tudjuk, mi van benne.

A kenyérsütésben manapság nagy segítséget jelent a kenyérsütőgép, amiben nem csak kenyeret és kalácsot, de szinte bármilyen kelt tésztát is elkészíthetünk. Létezik persze dagasztás nélküli kenyér is, ennek is megvannak az előnyei. A hagyományos házi kenyér azonban dagasztással készül és hosszú kelesztéssel.

Egyik kedves Olvasónk, Prazsák-Hajnal Kriszta 25 darab fotó társaságában küldte el nekünk jól bevált kenyérreceptjét. A kenyértészta nála még teknőben készül, háromszor kel... a végeredmény pedig csodálatos. A képekre kattintva az összes fényképet és a készítés fázisait is megtaláljátok!

Hagyományos házi kenyér

Hozzávalók:
90 dkg finomliszt
2,5 dkg élesztő
kb. 7 dl langyos víz
2 teáskanál só
4 teáskanál cukor
3 evőkanál olaj

Összeállítás:

- a dagasztáshoz, kelesztéshez legjobb fateknőt használni, mert az jól tartja a meleget, de a vájling is megfelel, csak legyen jó nagy méretű

- a teknőbe beleöntöm a 90 dkg lisztet – előtte át lehet szitálni, de elég az is, ha kézzel átkevergetjük, hogy fellazuljon –, a 4 kiskanál cukrot, a 2 kiskanál sót, és ezeket összekeverem kézzel

- a fél csomag élesztőt elkeverem egy bögrében kb. 1 dl langyosnál melegebb vízzel, ha feloldódik, ráöntöm az előkészített lisztre, majd hozzáöntök még kb. 5 dl langyos vizet, ezután hozzáadom a 3 evőkanál olajat

Dagasztás:

- először elkezdem kézzel kevergetni, összedolgozni az anyagokat, ekkor még nagyon ragacsos lesz a tészta

- amikor egyenletesen elkeveredtek az anyagok, egy kevés liszttel leválasztom az edény faláról és a kezemről a ráragadt tésztát, és elkezdem gyúrni

- a gyúrást egyenletes mozdulatokkal kell végezni, kis cipót formálva, amit egy-két gyúró mozdulat után mindig elfordítok egy negyed fordulattal

- közben szükség szerint lisztezhető, hogy ne ragadjon túlságosan – a liszt minőségétől függően akár 10-20 dkg is belemegy még a gyúráskor

- 10-12 perc dagasztás után a tészta nagyjából egyenletes, nem lesznek benne csomók, az élesztő elkezd már dolgozni, és ennyi idő alatt a liszt rostjai is fellazulnak – 15 percnél tovább nem érdemes gyötörni a tésztát

- az elkészült cipót az edényben hagyom, leborítom tiszta konyharuhával, meleg helyre teszem, huzattól védve, és bebugyolálom egy plédbe is

1. kelesztés:

- időtartama 2 óra

Leeresztés:

- a 2 óra elteltével a tésztát átgyúrom pár határozott mozdulattal (elég néhány mozdulat, nem kell újradagasztani), így kimegy belőle az élesztő által termelt gáz

- a cipó közel akkora méretű lesz, mint kelesztés előtt, de így az élesztő tovább tud dolgozni

2. kelesztés:

- a cipót letakarva kelesztem egy órán át – az élesztő most már feleannyi idő alatt ugyanakkorára növeli a cipó méretét

Leeresztés:

- ugyanúgy történik, mint az előbb

3. kelesztés:

- ezt már nem az edényben végezzük, hanem a leeresztett és formára igazított cipót a sütőlap közepére helyezzük (hidegben mindenképpen melegítsük föl egy kicsit a lapot dörzsöléssel vagy meleg vízzel)

- a cipóra ráborítjuk az enyhén benedvesített konyharuhát, leborítjuk az edénnyel, és mindenestül beburkoljuk újra a plédbe

- az utolsó kelesztés 25-35 percig tart, közben begyújthatjuk a sütőt, hogy melegedjen, előkészítem a tojást és egy éles kést, valamint ízlés szerint magvakat

Sütés:

- az utolsó kelesztés után a cipót megkenem tojással, behasogatom késsel (a kerek cipót én kereszt alakban szoktam, nagyon szép), megszórom magvakkal (lenmag, szezámmag, köménymag, ki mit szeret)

- 180 fokos sütőben kb. 50 perc alatt kisül

Kihűtés:

- ha elkészült, leveszem a sütőlapról, és olyan kenyérvágó deszkára teszem, amin tud szellőzni az alja

Apróságok, melyek fontosak lehetnek:

- búzaliszt helyett-mellett használható mindenféle más, de ki kell kísérletezni, mert teljesen különböző az állaguk. Én a rozslisztet próbáltam (van belőle fehér, félbarna és barna), nagyon ragacsossá teszi a tésztát, 1/3 vagy 2/5 részben használom búzaliszttel keverve, így az állaga még jó, de az ízén már érezhető a különbség. Az arányok megőrzésével belekeverhető mindenféle korpa, pehely, mag is..

- só, cukor: só ízlés szerint tehető több is a tésztába, de jó vele vigyázni, mert gátolja az élesztő munkáját – a cukor viszont serkenti, úgyhogy legjobb az 1 : 2 arány. Cukor helyett használható méz is!

- olaj: nélküle nagyon száraz a tészta, de túl sokat sem érdemes beletenni, mert akkor nagyon levegős és ropogós lesz az egész tészta

- víz: nekem még sohasem kellett ekkora adaghoz 6 dl-nél többet hozzáadni, a liszt minőségétől függ, hogy mennyi vizet vesz fel. A kisült kenyér állagát nem befolyásolja túlságosan, hogy lágyabbra vagy keményebbre sikerült megdagasztani a tésztát (elvégre ez nem kalács...), legfeljebb lazább vagy sűrűbb lesz egy kicsit.

- élesztő: porral sohasem dolgozom, kovászolni én nem szoktam, de az is egyszerű: a megkelt tésztából egy maréknyit kell eltenni egy bögrében a hűtőbe, felhasználás előtt 1-2 nappal kevés liszttel, vízzel szobamelegben megszaporodik, és használható élesztő helyett. Persze ez kevésbé koncentrált, jól fel kell futtatni, hogy elérje a bolti élesztő hatását. Nagyanyáink egyik fő nászajándéka volt a kovász lányaik számára – így vitték tovább az otthon ízeit! :)

- a kelesztés próbája: ujjamat belenyomom a tésztába, ha a lyuk pár perc alatt eltűnik, még dolgozik az élesztő, kelhet tovább. Ha a tészta teteje száraz, berepedezett, a szélein kezd összeesni, akkor túlkelt. Az első két kelesztésnél nem baj, ha túlkel kicsit a tészta, nyáron, meleg lakásban lehet akár 15-30 perccel is rövidebb a kelesztési idő (2 óra helyett 1,5, 1 helyett 3/4 óra). A 3. kelesztésre kell nagyon figyelni, inkább legyen rövidebb, mert ha ekkor túlkel, a kenyér menthetetlenül lapos lepénnyé válik (vagy esetleg egy újabb leeresztés-kis kelesztés beiktatásával próbálkozhatunk).

- 3. kelesztéskor a nedves ruha azért kell, hogy finom ropogós legyen a héja, de ne legyen túl kemény. Elég egy kicsit megcsapkodni a ruhát vízzel, és beletörölni a nedves kezünket.

- télen célszerű mindent előkészíteni sütés előtt (tojás, kés), hogy a cipó ne kapjon huzatot

- sütés: 30 percig ne nyissuk ki a sütő ajtaját, nehogy leeresszen, a sütés elején még szépen kel egy kicsit a cipó. A színén kívül úgy ellenőrzöm, hogy átsült-e, hogy kiveszem, óvatosan megfordítom, és a fenekét megkopogtatom – ha kong, biztosan átsült. Hagyományos sütő is jó, kicsit jobban kell figyelni, az elektromosban légkeveréssel kell sütni.

- előfordul, hogy a sütőlapról nem lehet leszedni a kész kenyeret... Ilyenkor nem kell feszegetni, a hideg konyhakőre téve 5-15 perc után késsel megmozgatva biztosan feljön, mert beizzad kicsit az alja.

- erre viszont jó figyelni kihűtéskor: ha nem tud szellőzni az alja, felpuhul, beizzad!

- tárolása: felbontatlanul 24 órát kibír a szabad levegőn is, nem változik jelentősen az állaga. Ha frissen megszegjük, az első napon elég csak a megbontott részt letakarni zacskóval, utána mi mindig tiszta nejlonzacskóban tároljuk, mert a vászon vagy a papír kiszívja belőle a nedvességet. 5-6 napig ehető, finom, nem morzsál, nem málik szét! Nyáron a zacskóban esetleg elkezdhet penészedni azon a részén, ahol sütés előtt bevagdaltuk.

Mindez első olvasásra és első néhány próbálkozásra bonyolultnak tűnhet, de megéri kísérletezni! 5 óra alatt elkészül, nem kell folyton strázsálni, csak egy olyan napot, délutánt kell választani, amikor ennyit otthon tudunk lenni.

Jó munkát, finom kenyereket!

Ha szeretnéd elmenteni a receptet, itt találod!

Ezek is érdekelhetnek

Friss

Friss