A kenyérsütésben manapság nagy segítséget jelent a kenyérsütőgép, amiben nem csak kenyeret és kalácsot, de szinte bármilyen kelt tésztát is elkészíthetünk. Létezik persze dagasztás nélküli kenyér is, ennek is megvannak az előnyei. A hagyományos házi kenyér azonban dagasztással készül és hosszú kelesztéssel.
Egyik kedves Olvasónk, Prazsák-Hajnal Kriszta 25 darab fotó társaságában küldte el nekünk jól bevált kenyérreceptjét. A kenyértészta nála még teknőben készül, háromszor kel... a végeredmény pedig csodálatos. A képekre kattintva az összes fényképet és a készítés fázisait is megtaláljátok!
Hagyományos házi kenyér
Hozzávalók:
90 dkg finomliszt
2,5 dkg élesztő
kb. 7 dl langyos víz
2 teáskanál só
4 teáskanál cukor
3 evőkanál olaj
Összeállítás:
- a dagasztáshoz, kelesztéshez legjobb fateknőt használni, mert az jól tartja a meleget, de a vájling is megfelel, csak legyen jó nagy méretű
- a teknőbe beleöntöm a 90 dkg lisztet – előtte át lehet szitálni, de elég az is, ha kézzel átkevergetjük, hogy fellazuljon –, a 4 kiskanál cukrot, a 2 kiskanál sót, és ezeket összekeverem kézzel
- a fél csomag élesztőt elkeverem egy bögrében kb. 1 dl langyosnál melegebb vízzel, ha feloldódik, ráöntöm az előkészített lisztre, majd hozzáöntök még kb. 5 dl langyos vizet, ezután hozzáadom a 3 evőkanál olajat
Dagasztás:
- először elkezdem kézzel kevergetni, összedolgozni az anyagokat, ekkor még nagyon ragacsos lesz a tészta
- amikor egyenletesen elkeveredtek az anyagok, egy kevés liszttel leválasztom az edény faláról és a kezemről a ráragadt tésztát, és elkezdem gyúrni
- a gyúrást egyenletes mozdulatokkal kell végezni, kis cipót formálva, amit egy-két gyúró mozdulat után mindig elfordítok egy negyed fordulattal
- közben szükség szerint lisztezhető, hogy ne ragadjon túlságosan – a liszt minőségétől függően akár 10-20 dkg is belemegy még a gyúráskor
- 10-12 perc dagasztás után a tészta nagyjából egyenletes, nem lesznek benne csomók, az élesztő elkezd már dolgozni, és ennyi idő alatt a liszt rostjai is fellazulnak – 15 percnél tovább nem érdemes gyötörni a tésztát
- az elkészült cipót az edényben hagyom, leborítom tiszta konyharuhával, meleg helyre teszem, huzattól védve, és bebugyolálom egy plédbe is
1. kelesztés:
- időtartama 2 óra
Leeresztés:
- a 2 óra elteltével a tésztát átgyúrom pár határozott mozdulattal (elég néhány mozdulat, nem kell újradagasztani), így kimegy belőle az élesztő által termelt gáz
- a cipó közel akkora méretű lesz, mint kelesztés előtt, de így az élesztő tovább tud dolgozni
2. kelesztés:
- a cipót letakarva kelesztem egy órán át – az élesztő most már feleannyi idő alatt ugyanakkorára növeli a cipó méretét
Leeresztés:
- ugyanúgy történik, mint az előbb
3. kelesztés:
- ezt már nem az edényben végezzük, hanem a leeresztett és formára igazított cipót a sütőlap közepére helyezzük (hidegben mindenképpen melegítsük föl egy kicsit a lapot dörzsöléssel vagy meleg vízzel)
- a cipóra ráborítjuk az enyhén benedvesített konyharuhát, leborítjuk az edénnyel, és mindenestül beburkoljuk újra a plédbe
- az utolsó kelesztés 25-35 percig tart, közben begyújthatjuk a sütőt, hogy melegedjen, előkészítem a tojást és egy éles kést, valamint ízlés szerint magvakat
Sütés:
- az utolsó kelesztés után a cipót megkenem tojással, behasogatom késsel (a kerek cipót én kereszt alakban szoktam, nagyon szép), megszórom magvakkal (lenmag, szezámmag, köménymag, ki mit szeret)
- 180 fokos sütőben kb. 50 perc alatt kisül
Kihűtés:
- ha elkészült, leveszem a sütőlapról, és olyan kenyérvágó deszkára teszem, amin tud szellőzni az alja
Apróságok, melyek fontosak lehetnek:
- búzaliszt helyett-mellett használható mindenféle más, de ki kell kísérletezni, mert teljesen különböző az állaguk. Én a rozslisztet próbáltam (van belőle fehér, félbarna és barna), nagyon ragacsossá teszi a tésztát, 1/3 vagy 2/5 részben használom búzaliszttel keverve, így az állaga még jó, de az ízén már érezhető a különbség. Az arányok megőrzésével belekeverhető mindenféle korpa, pehely, mag is..
- só, cukor: só ízlés szerint tehető több is a tésztába, de jó vele vigyázni, mert gátolja az élesztő munkáját – a cukor viszont serkenti, úgyhogy legjobb az 1 : 2 arány. Cukor helyett használható méz is!
- olaj: nélküle nagyon száraz a tészta, de túl sokat sem érdemes beletenni, mert akkor nagyon levegős és ropogós lesz az egész tészta
- víz: nekem még sohasem kellett ekkora adaghoz 6 dl-nél többet hozzáadni, a liszt minőségétől függ, hogy mennyi vizet vesz fel. A kisült kenyér állagát nem befolyásolja túlságosan, hogy lágyabbra vagy keményebbre sikerült megdagasztani a tésztát (elvégre ez nem kalács...), legfeljebb lazább vagy sűrűbb lesz egy kicsit.
- élesztő: porral sohasem dolgozom, kovászolni én nem szoktam, de az is egyszerű: a megkelt tésztából egy maréknyit kell eltenni egy bögrében a hűtőbe, felhasználás előtt 1-2 nappal kevés liszttel, vízzel szobamelegben megszaporodik, és használható élesztő helyett. Persze ez kevésbé koncentrált, jól fel kell futtatni, hogy elérje a bolti élesztő hatását. Nagyanyáink egyik fő nászajándéka volt a kovász lányaik számára – így vitték tovább az otthon ízeit! :)
- a kelesztés próbája: ujjamat belenyomom a tésztába, ha a lyuk pár perc alatt eltűnik, még dolgozik az élesztő, kelhet tovább. Ha a tészta teteje száraz, berepedezett, a szélein kezd összeesni, akkor túlkelt. Az első két kelesztésnél nem baj, ha túlkel kicsit a tészta, nyáron, meleg lakásban lehet akár 15-30 perccel is rövidebb a kelesztési idő (2 óra helyett 1,5, 1 helyett 3/4 óra). A 3. kelesztésre kell nagyon figyelni, inkább legyen rövidebb, mert ha ekkor túlkel, a kenyér menthetetlenül lapos lepénnyé válik (vagy esetleg egy újabb leeresztés-kis kelesztés beiktatásával próbálkozhatunk).
- 3. kelesztéskor a nedves ruha azért kell, hogy finom ropogós legyen a héja, de ne legyen túl kemény. Elég egy kicsit megcsapkodni a ruhát vízzel, és beletörölni a nedves kezünket.
- télen célszerű mindent előkészíteni sütés előtt (tojás, kés), hogy a cipó ne kapjon huzatot
- sütés: 30 percig ne nyissuk ki a sütő ajtaját, nehogy leeresszen, a sütés elején még szépen kel egy kicsit a cipó. A színén kívül úgy ellenőrzöm, hogy átsült-e, hogy kiveszem, óvatosan megfordítom, és a fenekét megkopogtatom – ha kong, biztosan átsült. Hagyományos sütő is jó, kicsit jobban kell figyelni, az elektromosban légkeveréssel kell sütni.
- előfordul, hogy a sütőlapról nem lehet leszedni a kész kenyeret... Ilyenkor nem kell feszegetni, a hideg konyhakőre téve 5-15 perc után késsel megmozgatva biztosan feljön, mert beizzad kicsit az alja.
- erre viszont jó figyelni kihűtéskor: ha nem tud szellőzni az alja, felpuhul, beizzad!
- tárolása: felbontatlanul 24 órát kibír a szabad levegőn is, nem változik jelentősen az állaga. Ha frissen megszegjük, az első napon elég csak a megbontott részt letakarni zacskóval, utána mi mindig tiszta nejlonzacskóban tároljuk, mert a vászon vagy a papír kiszívja belőle a nedvességet. 5-6 napig ehető, finom, nem morzsál, nem málik szét! Nyáron a zacskóban esetleg elkezdhet penészedni azon a részén, ahol sütés előtt bevagdaltuk.
Mindez első olvasásra és első néhány próbálkozásra bonyolultnak tűnhet, de megéri kísérletezni! 5 óra alatt elkészül, nem kell folyton strázsálni, csak egy olyan napot, délutánt kell választani, amikor ennyit otthon tudunk lenni.
Jó munkát, finom kenyereket!
Ha szeretnéd elmenteni a receptet, itt találod!
.jpg)
.jpg)
