Ha tavasz, akkor zöldségek!

A nap még nem melegíti fel a levegőt, de olyan fényes-aranyosan süt, hogy a fiúcskáknak kedvük lett volna egy szál rövidujjúban iskolába menni. (Bele is telt némi időbe és energiába, mire erről lebeszéltük őket.)

A héten rendbetettük a "kertet", láttunk másfél szivárványt, és sok-sok zöldséges ételt főztünk.

Szóval kinéztünk a kiskertbe valamelyik nap iskola után. Hogy kiskert, az persze, enyhe túlzás, de van egy kis feltört gyep és egy-két nagyobb méretű cserepünk a gyerekszoba ablaka alatt. Már kinn a levele a tulipánnak, zöldell, és tovább is terjedt az eper. A metélőhagyma és a petrezselyemzöld is szépen megindult. Míg Flórisom a kocsiban aludt, a nagyok a tuják alatt keresgélték az elrejtett kisautókat. (Nem visszük fel a koszos játékokat. De elrejtjük a felületes szemlélő elől. A bokrok alja jó rejtekhely.) Egyúttal megkerestük a tormát -  elég csenevész, alig vettük észre. Találtunk viszont két feltört tojást is. Mivel egyelőre korai lenne a dolgot a nyúlra fogni, és az egyik tojás madártojás volt, a másik viszont tyúké, szakértőink az alábbi tényállást állapították meg: róka garázdálkodik a környéken.

Ez aztán nagyon beindította a fiúk fantáziáját. Este figyelőszolgálatot szerveztek a gyerekszoba abalakában. Hol az egyik leste a rókákat, hol a másik. Fürödni is csak nagy rábeszélések árán lehetett elvinni őket. Iskolába meg...! Ki akar iskolába menni, mikor meg kell mentenünk szerény hajlékunkat a rókainváziótól?!!

- Kele, a róka éjjeli állat. Éjszaka szeret vadászni. Nappal nem kell figyelni, mert akkor úgysem jön. Emlékszel a Vukra?
- És tojást is éjjel eszik?
- Igen, azt is.
- Jó. Akkor ne húzd be a függönyt éjszaka, mert figyelnem kell a rókákat. Ne félj, mamma, majd csinálok egy nyilat és lenyilazom a rókát, ha meglátom!!
- Jól van. Akkor nem félek - mondtam.

Én nem is féltem, ő viszont igen. A nagy figyelésből az lett, hogy mamma, ne kapcsold le a villanyt, ne menj ki a szobából, mert félek. (Mitől, fiam? Hát, hogy mi lesz, ha bejön egy róka...)
Na, akkor jött a következő környezetismeret óra: mely állatok kedvelik az ember társaságát, és melyek nem. De nem voltam meggyőző. Máshogy kellett nekiindulni a dolognak.

- Nem tud bejönni a róka! Hogy jönne be? Felszól a kaputelefonon: halló, én vagyok a róka, beenednél...?
Vihogás a sötétben.
- És vajon hogyan szólna bele? Angolul vagy magyarul? - veti fel a praktikus kérdést Sebő.
Kelemen komolyan gondolkodóba esik.
- Rókanyelven! - születik meg végül a kézenfekvő megoldás. - De akkor te tudni fogod, mamma, hogy az a róka. És akkor ne engedd be, jó?

Szombaton pedig szivárványt láttunk. De milyent!!! És nem is egyet, hanem mindjárt kettőt. Az egyik olyan volt, mint amilyent láttam is már néhányat életem során: halovány, színes körcikk az égen. Eddig azt hittem, ilyen a szivárvány. S hogy az a nagy, teljes kupolás az talán nem is létezik a valóságban. Azóta tudom, hogy bizony létezik! A saját szememmel láttam. Az a másik ragyogó volt és fenséges. Hidat képezett az utcánk fölött, és olyan volt, mint egy drágakő.

Szinte földbe gyökerezett a lábam, mikor az ablakon keresztül megláttam. Egy ideig nem is csináltam mást, csak bámultam. Aztán gyorsan cselekedtem: babát az ágyba zsákostul (hordozókendőstül), fényképezőgépet a kézbe, majd le-fel rohangálva a lakásban kerestem a helyet, ahonnan az egészet lefényképezhetném. Elég gyors voltam ahhoz, hogy a gyerekek azt higgyék, meghibbantam, de nem elég gyors a szivárványhoz. Mire megtaláltam a megfelelő helyet, addigra épp kezdett elállni az eső...

Mindenesetre, ahogy azt illik, én is ígéretnek vettem a csodás látványt. Igyekszem hinni, hogy hozza a tavaszt, és egy békésebb, kiegyensúlyozottabb idő kezdetét jelenti számunkra.

És ha már tavasz, akkor zöldség, zöldség, zöldség!

Készítettünk cukkinifasírtot kölessel, spárgás omlettet némi szalonnával megszórva (nehogy átessünk a ló túloldalára), a vasárnapi ünneplésre pedig kitaláltam egy gyors spenótos-húsos egytálat. És bár a tavaszhoz és a zöldségekhez nemigen köthető, készült egy kávéhabos mandulás torta is, amit most próbáltam először.

Az omlettet nem fényképeztem le, mert S.O.S.-helyzet adódott. Ahogy Sebő fogalmazott: "Mamma, én annyira éhes vagyok, hogy félek, hogy éhen halok..." A többiről azonban részletesebb beszámolót adhatok.

a) Kukoricás cukkinifasírt Kelemen ajánlásával b) bébiétellel

"Mamma, eddig nem annyira szerettem a cukkinit, de most rájöttem, hogy ez a cukkinifasírt tök jó!"

Hozzávalók:
2 db zsenge cukkini (kb. 40 dkg)
1 tojás
3 evőkanál liszt
15 dkg konzerv kukorica
1 kis fej vöröshagyma apróra vágva
petrezselyemzöld apróra vágva
zsemlemorzsa
1 gerezd fokhagyma
ételízesítő vagy só
olaj a sütéshez

a) A cukkinit nagylyukú reszelőm lereszelem. Ha elég zsenge, nyugodtan lehet héjastól.
b) Mielőtt megsóznám, kiveszek belőle egy kicsit, ezt a babának külön fölteszem egy kis vízzel főni - teszek bele egy keveset a hagymából és a petrezselyemzöldből is.
a) A többit megsózom, vagy egy kiskanál ételízesítőt szórok rá. A fokhagymát összenyomom vagy apróra vágom, és azzal is összekeverem. Az egészet egy tésztaszűrőbe teszem és egy tálba állítom, majd hagyom úgy fél óráig, hogy levet eresszen - s a leve a tálba csöpögjön. Utána még jól nekinyomkodom a tésztaszűrő falának a cukkinit, hogy a maradék lé is kifolyjon.
Leöntöm a levét, és a tálban összekeverem a cukkinit a többi hozzávalóval - a zsemlemorzsa kivételével. Annyi lisztet keverek hozzá, hogy jól formázható masszát kapjak. Mielőtt a tojást beletenném, megkóstolom és utánsózom, amennyire szükséges. Lapított gombócokat gyártok, és zsemlemorzsában megforgatom őket. Majd forró olajban kisütöm.
b) A bébinek - aki már a 8. hónapját tapossa - a főtt cukkinibe egy kis darált kölespelyhet szórok, és kész is a bébiétel. (Vagy külön edényben felteszek só nélkül egy kevés kölest a lenti recept szerint.)

Akinek ez az étel túl böjtös lenne, kiegészítheti sonkafelvágottal vagy pirított szalonnakockákkal.

Egyszerű kölesköret

Nagyon szeretem a kölest. Ízre is, de a legjobb mégis az, hogy gyors. Ilyen villámköretet azelőtt elképzeli sem tudtam. Pillanatok alatt megfő. 12 perces komplett ebédek készíthetők köleses körettel.
Most a legegyszerűbb változatot írom le. Ez is finom.

Hozzávalók:
1 bögre köles
2 bögre hideg víz
1 kis fej apróra vágott vöröshagyma vagy egész
só
(fél apróra vágott piros színű paprika)

Felteszem a kölest a hideg vízzel, a hagymával és a sóval egy lábasban főni. Lefedem, és kicsit alacsonyabb, mint közepes fokozaton készítem (de nem a legkisebben!). Forrás után még keverjük meg, és utána sűrűn nézegessük, nem főtte-e el a levét! Ha már nincs leve, félrehúzom a tűzről, rajta hagyom a fedőt, amíg nem fogyasztjuk. Vigyázat, kb. 10 perc alatt kész!
Apróra vágott piros színű paprikával készítve meg egyenesen remek!

Spenótos rakott hús

Hozzávalók:
20 dkg spenót
40  dkg csirke- vagy pulykamell, esetleg csirkecombfilé (az enyém ez utóbbi volt)
1,5 bögre vegyes vadrizs (tudom, hogy a bögre nem épp SI -mértékegység, de elég egyszerű, és végül is rizsnél oly mindegy, csupán az a lényeg, hogy 2x annyi legyen a hozzáadott folyadék)
15 dkg mozzarella
15 dkg semleges ízű félkemény sajt, pl. Trappista vagy Edami
3-4 bazsalikomlevél
2 gerezd fokhagyma
só
bors
ételízesítő
olaj
2 dl tejföl

A húsokat sózom, borsozom, fokhagymával bedörzsölöm, majd kevés ojajon elősütöm.
Egy tepsit vagy jénai tálat tejföllel kikenek, majd ráöntöm a rizst. Szépen elegyengetem, és már jöhet is rá a hús, ráaprítom ollóval a bazsalikomleveleket, és ráöntöm a hús levét fokhagymástul, olajostul. Azután következhet még némi tejföl, arra pedig a friss spenótlevelek.

Ezután összekeverek 3,5 bögre langyos vizet a maradék tejföllel és 2 bő teáskanálnyi sóval, s ezzel is megöntözöm a "rakományt". Lefedem (alufóliával vagy a tál tetejével), és 40 percig 200 fokon sütöm. Ekkor kiveszem, rászeletelem a sajtokat, és fedő nélkül sütöm, 180 fokon, míg azok meg nem pirulnak (15-20 perig).

Kávéhabos torta

Megint Sebő fiamat idézném. Úgy két évvel ezelőtt kedveskedett nekem az alábbi szavakkal - egy amúgy igen jól sikerült étel kapcsán: "Finomat főztél mamma, nagyon finomat. De főztél ennél már sokkal jobbat is!"

Mint mondtam, ezt dicséretnek szánta, azt akarta mondani, hogy nagyon ügyes vagyok, mert finomakat főzök nekik. De valahogy nem ez jött ki belőle. Akkor ezen jót nevettünk, fel is írtam magamnak a biztatást.

Most, a kávés torta kapcsán eszembe jutott. Finom, finom, de lesz ez még jobb és egyszerűbb is. Egy recept alapján készítettem, és így is elfogyott mind az utolsó  morzsáig, de már most tudom, hogy legközelebb mit fogok másképp csinálni, más hozzávalóra kicserélni - ezért ezt a receptet még tökéletesítem, mielőtt közreadnám. (Viszont megérkezett a tortadíszítő készletem!!!)