A gabona mindig is alapvető élelmiszer volt az emberiség számára. A gyűjtött, majd termesztett gabonát viszonylag könnyen tárolták, és nagyon hamar rájöttek, hogy egyben, illetve őrölt formában mennyi mindenre alkalmas. Sőt az ókori Egyiptomban már a búzából készített kenyér mellett az árpából erjesztett sör is megjelent a kínálatban. A nagyszerű ital ellenére a gabonából leggyakrabban kását készítettek. Az északi népeknél és több angolszász országokban a mai napig nagy divat a főtt kása, amit reggeliként vagy ebédként fogyasztanak.
Napjaink gasztronómiájában a búza, a rizs, az árpa, a zab és a kukorica a legjelentősebb gabonaféle. Ezekből kivétel nélkül állítanak elő pelyhet.
Hogyan keletkezett a pehely?
A gabonapehely Will Keith Kellogg nevéhez fűződik. A kórházvezetőként orvos testvérével dolgozó Kelloggnak szívügye volt, hogy az intézet falain belül a betegek számára az egészséges életmód egyfajta terápiaként szolgáljon. A Battle Creek-i reform intézetben a füst- és alkoholmentes légkör mellett a diétán is igen nagy volt a hangsúly.
Az egykor vegetáriánus mozgalomban is részt vevő Kellogg a nehéz, gyomrot megterhelő klasszikus reggeli (főtt reggeli tojás, szalonna, kolbász és marhahús) helyett inkább gabona-granulátumokat evett, és az intézetben gyógyulni vágyók számára is ezt írta elő. A gabonák reggeliként való fogyasztásával csupán egy gond volt: nagyon nehezen puhultak meg, és a sok áztatás után egy nyúlós, nem túl kellemes állagú pépet kellett elfogyasztani.
Mígnem egy napon a megfőzött búzaszemet Kellogg és testvére kísérletképpen hengerek között kilapította, majd kiszárította, és csodák csodája, az így kapott ropogós pehely folyadékban hamar megpuhulva, jó állagú és gyorsan fogyasztható lett. Nem sokkal később gyárat alapítottak és elkezdték forgalmazni a kukoricaszemekből nyert, cukrozott pelyhüket, ami talán ma is a világ egyik legismertebb reggeli gabonapelyhe.
A müzli azóta is kedvelt és egészséges alternatívája a nehéz, zsíros reggelinek. Kellő vitamin-, rost- és kalóriatartalma mellett a legtöbb esetben nem tartalmaz hozzáadott cukrot, csak a belekevert aszalt vagy friss gyümölcsöknek, esetleg csokipiruláknak vagy egy kevés méznek köszönheti édességét. A reggeliként fogyasztott gabonapehelyhez adhatunk még kókuszforgácsot, pirított olajos magvakat vagy búzakorpát. Az ízesítéstől függően a gabonapehely keverékeket ehetjük tejbe, kefirbe vagy joghurtba áztatva.
A reggeli mellett azonban a pelyhekkel igen sokféle ételt tehetünk egészségesebbé, esetleg könnyebben emészthetővé, finomabbá.
A müzlin túl…
A szaftos ételek esetében a pehely felszívja a felesleges nedvességet, és nagyon jó, rugalmas állagot biztosít a kész ételnek. Ugyanígy jó kiegészítője a zöldséges töltelékeknek, a tejes, túrós krémeknek. Sós és édes tészták töltelékéhez is egyaránt adható, hiszen a különböző pelyhek natúr formában szinte bármelyik boltban fellelhetőek, és semleges ízükkel remekül passzolnak bármilyen ízvilágú ételhez.
A főtt vagy sütött ételek mellett az otthon készített kenyerek is lazíthatóak pehellyel. Leggyakrabban kukoricapelyhes kenyérrel találkozhatunk a boltokban, de otthoni kísérletezéskor nyugodtan próbálkozhatunk zab-, árpa- vagy búzapelyhes kenyérrel is. Az arányokra azonban figyeljünk oda, lehetőség szerinte egy jó, kipróbált recept útmutatásai alapján vágjunk bele a pelyhes kenyér készítésébe.
A pelyheket az ételektől függően érdemes kicsit megtörni, hogy ne túl nagy darabokba kerüljenek bele. Erre tökéletesen alkalmas egy mozsár, vagy ha konyharuhára szórva sodrófával néhányszor alaposan hengereljük a pelyhet.
De a gabonapehely akár levesbetétként is elképzelhető. Krémleveseknek kifejezetten jól áll a kukoricapehely.
A gabonapelyheket a húsokhoz is használhatjuk, többféle módon is. Először is a pehely egyfajta alternatív panírként is használható. A húst ilyenkor ízesített tejfölbe vagy joghurtba forgatjuk, majd a kellően ragacsos húst meghempergetjük kukoricapehelyben, végezetül sütőben kisütjük. Így nem csak az ártalmas fehér liszttől és zsemlemorzsától menekítettük meg magunkat, hanem olajat sem használtunk a hús „kisütéséhez”.
Sőt akár hús helyett is használhatjuk a gabonapelyheket. Ha kellően jól fűszerezzük a pelyhet, akkor kellemes alternatívát kínálhat egy gabonából készített fasírt. A pehelyből készített fasírtok nedvességtartalmát érdemes valamilyen reszelt/dinsztelt zöldséggel megadni, de az alapok ebben az esetben is azonosak. Dinsztelt hagyma, só, bors, pirospaprika, esetleg zöldfűszerek vagy egy kevés őrölt kömény, és már kész is a fasírtalap. A zöldségek használata mellett a pelyheket minden esetben érdemes egy kicsit beáztatni vízbe vagy tejbe, hogy megszívják magukat, és kissé megpuhuljanak.
Ha hússal készítjük a fasírtot, akkor is lehet lazítani rajta egy kevés gabonapehellyel. Ebben az esetben az áztatott zsemle vagy zsemlemorzsa elhagyható, csak az előre beáztatott pelyhet kell a húshoz keverni.
Kevésbé egészséges, de nagyon finom pelyhes megoldás, ha párolt zöldségeket panírozunk be lisztbe, tojásba, majd pehelybe, és olajban hirtelen kisütjük.
Sütemények széles körénél is jól alkalmazható a gabonapehely. Lehet vele alakítani a gofri vagy palacsinta tésztáját, kevert, sütőporos tésztákba is kerülhet megtört pehely. Túrós, joghurtos, krémes édességekhez nagyon jó állagjavító, de kekszekben is remekül megállja a helyét, egészen egyedi állagot biztosítva nekik. Az így készült kekszek nem csak finoman ropogósak lesznek, hanem nagyon jó rostforrást biztosítanak a gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt. Gabonapehely rizskoch-hoz is adható, vagy gyümölccsel töltött pitékben jól megköti a felesleges nedveket, így képes megakadályozni a tészta elázását.
A házilag készített csokoládékban nagyon jól muzsikál a rizspehely, amivel mindenféle remek pohárkrémeket is díszíthetünk, gazdagíthatunk. Az egészségesnek azért nem nevezhető, de minimális csokoládé felhasználásával előállítható, pehelyből készített forgácsokkal is remekül elüthetjük az édesség utáni vágyunkat.
A rizspehelyből és a búzapehelyből egyébként úgynevezett kenyereket is készítenek, amit kifejezetten diétán levőknek javasolnak alacsony kalóriatartalmuk és magas rosttartalmuk miatt.
Paradicsomos-túrós quiche
Hozzávalók:
20 dkg finomliszt
10 dkg vaj
2 evőkanál víz
csipet só
1 tojás sárgája
50 dkg félzsíros túró
10 dkg zabpehely
4 egész tojás
bazsalikom
só
pici őrölt bors
1 dl főzőtejszín
50 dkg koktélparadicsom
Elkészítés: A lisztbe csipetnyi sót hintek, hideg vajat darabolok bele, összemorzsolom. Vízzel és tojássárgával tésztává gyúrom, majd az egészet a hűtőbe teszem egy órácskára.
A túrót kicsit villával megtöröm, beleütöm a tojásokat, hozzáadom a zabpelyhet, sózom, borsozom, maréknyi bazsalikomot hintek bele, majd egy kis tejszínt öntök hozzá, és jól összekeverem.
A tésztát lisztes deszkán nyújtom, pitetálba fektetem, belekanalazom a túrót, majd a paradicsomokkal alaposan megpakolom. 190 fokos, előmelegített sütőbe teszem, és nagyjából 50 percig sütöm.
Zabpelyhes keksz csokidarabokkal
Hozzávalók:
15 dkg vaj
12 dkg barna cukor
1 tojás
15 dkg zabpehely
10 dkg finomliszt
1 kávéskanál őrölt fahéj
csipetnyi só
10 dkg étcsokoládé
Elkészítés: A csokoládét egy deszkán felaprítom. Egy nagy keverőtálba borítom a kimért zabpelyhet, a lisztet, fűszerezem, sózom, hozzáadom a csokoládéforgácsot. A vajat habosra keverem a cukorral, és a tojással együtt a lisztes keverékhez adom.
A kész masszát egy kanállal sütőpapíros tepsire szaggatom, majd 180 fokon nagyjából negyed óra alatt megsütöm.
.jpg)
.jpg)
