A bulimia nervosát 1979-ben fogadták el, mint önálló, pszichoszomatikus betegséget. Jellemzően tini, vagy fiatal lányokat érint. Míg az anorexia nervosában szenvedő ember éhezteti magát, addig a bulimiásokra a kontrolláltalan falásrohamok jellemzőek. A túlzott mértékű evés hízáshoz vezet, a bulimiában szenvedők pedig mindent elkövetnek, hogy megszabaduljanak az elfogyasztott ételtől.
- Bulimia esetén átlagos vagy kicsivel az átlag alatti testsúlyú személyekről van szó. A kontrolláltalan falásrohamokat purgálás követ, hánytatás, hashajtózás, vagy esetenként túlzó testmozgás - kezdte Bálint Eszter, pszichológus. - Az egyik fő különbség a két zavarnál a kontroll. Míg egy anorexiás betegekre a túlzott kontrollérzés jellemző, a bulimiás betegek a kontrollt nehezen tartják, ezért történhetnek meg a falás rohamok.
Bulimiára utaló jelek lehetnek, ha hogyha nagyobb mennyiségű étel tűnik el a hűtőből, vagy ha hányásra utaló jeleket vesznek észre a családtagok a fürdőszobában. Az érintett sokkal több időt tölt a mosdóban, sőt étkezések után oda vezet az első út. Ahogyan egy anorexiás esetében, ennél a táplálkozási zavarnál is megjelenik a test kinézetére való túlzott figyelem.
- Bulimia esetében az indentitás és önértékelés zavarait szokták lelki okként azonosítani, impulzus kontroll zavar is fennállhat. Nem ritka, valamilyen trauma vagy már meglévő érzelmi zavar jelenléte sem az érintettek élettörténetben. Az evészavarok gyakran társulnak egyéb pszichés zavarokkal is például depresszióval, szorongásos zavarokkal, addikcióval, személyiségzavarokkal - jegyezte meg a pszichológus.
Enyhébb bulimia esetében fontosak lehetnek az önsegítő csoportok, könyvek, de mivel gyakran együtt jár depresszióval, és esetenként fennállhat az öngyilkosság veszélye is, súlyosabb esetben elengedhetetlen az orvosi segítség. A teljes felépülés lehetséges, de ehhez fontos a korai felismerés és beavatkozás.
- A megelőzéshez fontos, hogy egy család életében ne legyen központi szerepe az evésnek, ne ez legyen állandóan a téma. A gyerekek felé szeretettel forduljunk, ne állítsunk fel teljesíthetetlen elvárásokat, legyen helye a hibáknak is. Fontos, hogy nyitottak legyünk a gyermek problémáival kapcsolatban, őt pedig biztassuk az önállóságra, a saját baráti társaság kialakítására és az érzelmek kifejezésére - jelentette ki Bálint Eszter, aki szerint nagyon fontos az is, hogy aggodalmunkat kritika és ítéletmentesen fogalmazzuk meg, és a betegeket biztosítsuk a támogatásunkról, de ne erőltessünk rájuk semmiféle beavatkozást.
.jpg)
