Ez a statisztika egyébként évről évre javul, hiszen a hazai halfogyasztás éves szinten 6-7 kg/fő/évre tehető. Egyébként a 90-es években ez még 2 kg/fő/év volt, szóval a növekedés szembetűnő. Az EU átlagos 25 kg/fő/évtől még azért jócskán el vagyunk maradva, na de most hagyjuk a statisztikát, és nézzük, milyen aranyszabályok mentén haladva érdemes friss halat választani a karácsinyi menühöz.
Halkereskedők, vagy piaci halárusok
Minden esetben törekedjünk arra, hogy megbízható forrásból szerezzük be. Ha tehetjük, kerüljük a bevásárlóközpontok halas pultjait, hiszem így kisebb eséllyel leszünk „átverés” áldozatai. A legjobb, ha felkeresünk egy halkereskedőt, vagy szétnézünk a helyi piacon. Ezeken a helyeken ugyanis szinte biztos, hogy hozzáértő eladó szolgál ki minket, ráadásul azon túl, hogy tippeket adhat az elkészítésre, másodpercek alatt még konyhakészre is varázsolhatja a kiszemelt halacskánkat.
Vizsgáljuk meg alaposan
A frissesség egyik jellemzője, hogy a hal húsa feszes és ruganyos. Ezt könnyen ellenőrizhetjük úgy, hogy ha megnyomjuk, az rögtön visszaugrik. Azonnal hagyjuk az árus asztalán az uszonyost, ha szemei opálosak, vagy kapultyúja fakó. A friss a hal szemei fényesek és csillogók, kopoltyúja élénkvörös, a pikkelyek pedig épek!
Tárolás
A legjobb, ha vásárlás után azonnal, még frissen feldolgozzuk. Ez persze nem mindig kivitelezhető, ám 1-2 napnál tovább semmiképpen ne tartogassuk! Az ideális tárolási hőmérséklet egyébként 0 és 5 fok között a legideálisabb.
Ha valami oknál fogva mégis mélyhűtött halra esik a választásunk, akkor alaposan vizsgáljuk meg a csomagolását. Ha kevés, vagy félreérthető információt tartalmaz, az már gyanúra adhat okot. Fontos, hogy a mélyhűtött halat az elkészítés előtti éjszakára már tegyük át a sima hűtőbe, így másnap nem kell azon mérgelődni, hogy még fagyos, aminek következtében az egész ünnepi menetrend borulhat.
.jpg)
.jpg)
-(1).jpg)