Tóth Vera ismét olyasmit tett, amit kevesen mernek: kendőzetlen őszinteséggel beszélt a testével és lelkével vívott harcairól. Az énekesnő, aki az elmúlt években több mint ötven kilótól szabadult meg, most arról vallott, mi történik a nagy fogyás után, amikor a fényképeken látható csoda mögött még mindig fájdalom, félelem és küzdelem húzódik.
FOTÓ: TV2
A közösségi oldalán megosztott bejegyzésben elárulta, nemrég újabb helyreállító műtéten esett át, és jelenleg a gyógyulás időszakát éli.
„Volt egy részleges hát, felsőtest, stb. korrekcióm. Két hete gyógyulok. Nem sminkelek, nem pózolok, nem szerepelek. Csak létezem, most csak úgy hagyom, hogy a testem dolgozzon, helyet csináljon az ‘új Verának’. Figyelek, türelemmel vagyok.”
Az énekesnő elárulta, hogy ezek a műtétek nem hiúságból történnek, hanem azért, hogy a hosszú fogyás és átalakulás után végre „megkapja azt a testet, ami jár neki”.
„A helyreállító műtétek nem a hiúságról szólnak, hanem arról, hogy megkapjam azt a testet, ami jár nekem egy ilyen ‘menet’ után. Mert miután sok-sok kilóval könnyebb lettem, még mindig cipeltem magamon azokat az ‘utórezgéseket’, amit a tükör kegyetlenül visszaadott.”
Vera azt is őszintén leírta, hogy a legnehezebb terhet nem is a teste, hanem az ítéletek és a kívülről jövő vélemények jelentették.
És nem a bőr a legnehezebb teher sokszor, hanem az ítéletek, amiket egy ilyen fájdalmas időszakban kapok. Néha nem látnak bele, azt, amikor egyedül fekszem a kórházi ágyon, csövekkel a testemben, és próbálom elhinni, hogy egyszer újra szabadon fogok mozogni, lélegezni, nevetni, és nem aludtam három napja, mert annyira pokoli a félelmem, fájdalmam és nem mindig mertem bevállalni a fájdalomcsillapítót, a nyugtatót… Hadd ne részletezzem. A világ néha nem érzi, vagy nem akarja érezni a bizonytalanságunkat, milyen, mikor a test változik, és közben a lélek is próbál felzárkózni, utolérni, hiszen ő is a régi-új formáját keresi. Azt hiszik, a fényképeken látható változás a csoda. Pedig a csoda az, hogy minden egyes nap felkelek, bízom, mosolygom, hiszek magamban, csinálom akkor is, amikor fáj, és nem hagyom, hogy mások véleménye határozza meg, ki vagyok.
A bejegyzés megrendítően emberi képet fest arról, milyen lelki utat jár be az énekesnő ötven kilós fogyása után.
Most újraépítem magam, kívül, belül, ez a sorsfeladatom. Ez az út nem a szépségről, inkább a bátorságról, a bevállalásról, a félelmek leküzdéséről szól. Arról, hogy merek szembenézni a tükörrel, a rossz mintáimmal, az evéssel, mint a szeretet helyettesítője, és nem elszaladok, hanem megölelem azt, aki ott van velem szemben. Eljutni idáig pokoli nehéz. Megtartani? Szintúgy! Minden heg, minden csepp vér, minden nap, amit ebben a testben élek, emlékeztet arra, hogy: EZT IS TÚLÉLTEM. És aki most épp ugyanezt érzi, annak csak ennyit mondok: Nem vagy egyedül, ez egy létező helyzet akkor is, ha tabuként kezeljük! Gyógyuljunk szépen! Nem könnyű, és most gondolok minden sorstársra, aki levetkőzött magáról egy embernyi felesleget. Ja! És nagyon köszönöm orvosomnak, Dr. Kovács Gyula Barnának a törődést, profizmust.
Ajánlott tartalmak
Hozzászólások (0)
Friss sztorik
