Sokáig a zselés volt a sztár, ma már űrszaloncukor is kerülhet a karácsonyfára

Szaloncukor nélkül nincs karácsony Magyarországon, még az elmúlt évszázad háborús időszakaiban sem lehetett anélkül ünnepelni, hogy ez a desszert ne került volna díszítésként a fára. Kezdetben több ízben volt kapható, de főleg a polgári családok engedhették meg maguknak. A szocializmus időszakában először a konzum volt az egyeduralkodó, majd a zselés szaloncukorért őrült meg mindenki. A rendszerváltás után megnőtt a kínálat, manapság pedig már csak a képzelet szab határt a szaloncukor ízeinek. Nézzük, honnan indult e hungarikum térhódítása!

Jókai Mór még „szalonzukkedlinek” nevezte 

A szaloncukor története az 1800-as években kezdődött Magyarországon. A fondant alapú cukorka német bevándorló cukorművészek által, az évszázad első harmadában érkezett Franciaországból hazánkba, gyártása az 1880-as években a Stühmer Frigyes által alapított csokoládégyárban indult. Ezekben az időkben a polgári és a főúri házak szalonjában kínálták a  vendégeknek kis tálkákban – innen ered a szaloncukor elnevezés. Jókai Mór írásaiban még „szalonzukkedlinek” nevezte az eredeti német, salonzuckerl szó után. 

Így került a karácsonyfára a szaloncukor

Az 1830-as évektől a polgári családok otthonaiban állt először feldíszített karácsonyfa. Eleinte mézeskalácsot, aszalt gyümölcsöt és papírból készített díszeket aggattak rá, majd később a szalon tálkáiban található cukorkákat is felhelyezték. Igazán ez a szokás vált hungarikummá, hiszen a szaloncukor nem magyar találmány, de nálunk terjedt el az a szokás, hogy ezzel varázsoljuk még szebbé a karácsonyfát.

A pisztáciás már a kezdetekkor hódított

A fondant kezdetben kézzel készült, a fondant gépek a 19. század végén vették át a munkát Stühmer gőzüzemű csokoládégyárában, ahol ekkor a Gerbeaud cukrászdának gyártották a szaloncukrot. 1871-es feljegyzések szerint 17 féle szaloncukor közül válogathattak a megrendelők, akik az ízük mellett azt is meghatározhatták, hogy milyen színű szaloncukorpapírba, illetve milyen színű és minőségű (sima vagy préselt mintájú) sztaniolba kérik.  Többek között ananászos, cseresznye-likőrös (marasquin), illetve a napjainkban is népszerű pisztácia töltelékű szaloncukrok kerülhettek a karácsonyfára.

A szaloncukor térhódítását a két világháború törte meg – vagy mégsem?

A 19. század elején a legnagyobb cukrászdák óriási mennyiségben készítettek szaloncukrot. A gyártás menete így nézett ki: a formákat átszitált rizslisztbe mártották, ezután öntötték a folyékony, főzött cukormasszát a mélyedésbe. A cukor megdermedése és megszáradása után csomagolták a különböző színekben pompázó, fényes sztaniolpapírba. Legtovább a csomagolópapír rojtozása maradt kézi készítésű, ezt a műveletet később az úgynevezett ricselő gép vette át, amelyet a cukrászdákban az inasok működtettek. 

Akik nem engedhették meg maguknak a drága édességet, azok otthon készítettek szaloncukrot. A kevésbé tehetős családok jellemzően megtartották a cukorka eredeti csomagolását és a következő karácsonykor ebbe csomagolták a házilag készültet. Ezt a módszert később szinte a teljes lakosság alkalmazta, miután az I. világháborút követő elszegényedés és az alapanyag-hiány miatt jelentősen lecsökkent a gyári termelés. Az 1920-as években még a tehetősebb polgárcsaládoknak is óriási összegeket – mintegy 20 ezer koronát – kellett kiadniuk, hogy szaloncukorral díszítsék a karácsonyfát. 

Népszerűsége tehát az ínséges időkben sem csökkent, sőt, az 1930-as években új formába öltöztették: ekkor mártották először a fondantot csokiba. Erre azért volt szükség, mert a fondantok a tökéletes, légmentes csomagolás ellenére is viszonylag gyorsan kiszáradtak, a csokoládébevonat viszont pár héttel meghosszabbította a szavatosságukat. 

Beköszönt a konzum szaloncukor kora

Bár a II. világháború után még az alap-élelmiszerekhez is nehezen jutott hozzá a magyar lakosság, a karácsonyi szaloncukorról továbbra sem volt hajlandó lemondani. A tömegtermelés az 1950-es években indult újra, a korszellemnek megfelelően egységesítve. Ennek következtében a karácsony éke elvesztette sokszínűségét, csak néhány ízben lehetett kapni, s beköszöntött a konzum szaloncukor időszaka. Ahogy a neve is elárulja, az olcsó tömeggyártás volt a cél.

A csokibevonat nélküli konzum szaloncukrok hagyományosan három színben készületek.

• a fehér színű vaníliás ízű volt,
• a rózsaszín puncsos,
• a barna csokoládés vagy valamilyen más krémmel töltött.

A következő évtizedekben bővült a kínálat, a 70-es években a doboz a kötelező  vanília, illetve a csokoládé mellett opcionálisan málnás, citromos és narancsos ízű cukorkákat tartalmazott. De az csak akkor derült ki, hogy az ezüst színű csomagolás melyik ízesítést rejti, ha kibontottuk. A visszaemlékezések szerint a csokis gyakran került vissza papírjába, és maga a cukor olyan kemény volt, hogy esetenként maradandó sérüléseket okozott. 

A nyolcvanas évek sztárja: a zselés szaloncukor

A konzum szaloncukor egyeduralmát a 70-es évek második felében a zselés döntötte meg. Először 1976-ban gyártotta a Magyar Édesipari Vállalat a kötőszövetekből és kollagénes csontokból kinyert, különböző aromákkal ízesített finomságot, amely azonnal a Kádár-kor gyermekeinek kedvencévé vált. Érdekesség, hogy 1978 novemberének végén két nap alatt kapkodták el a boltok polcairól a gyümölcsös ízű zselés szaloncukrot, ezért két hétig hiánycikknek számított. 

1983-ban a magyarok 88 százaléka vásárolta ezt a kínálatból, pedig eredetileg nem is szaloncukornak szánták, hanem csokiba mártott zseléként árulták karácsonyi díszcsomagolásban. Aki a nyolcvanas években volt gyerek, jól emlékezhet rá, vízkeresztkor már legfeljebb az üres papírja lógott a fán – ha egyáltalán szenteste eljutott odáig. 

Bár a nyolcvanas években lehetett kapni igazi gyümölcsdarabokkal készült csokoládés, illetve marcipános szaloncukrot is, ezek nem jelentettek versenytársat ebben az évtizedben a zselés szaloncukornak. Csak aztán jött a rendszerváltás...

A kilencvenes évek új idői megízesítették a karácsonyt

Bár a konzum és a zselés szaloncukor túlélte a rendszerváltást, az új idők új szelei megízesítették a karácsony legkedveltebb édességét, és olyan ízek jelentek meg a családok otthonaiban, mint a vajkaramella vagy a kókusz. A szaloncukor piaca alaposan átalakult: a korábbi nagy gyárak megszűntek, helyüket a kisebb manufaktúrák vették át. Ha ma szétnézünk a boltok polcain, a bőség zavarával küzdünk. Nemcsak a különböző ízesítések kavalkádjában veszünk el, de a forgalmazók száma is meglehetősen magas és márkánként is igen széles kínálattal rendelkeznek. 

Megmosolyogtató visszagondolni azokra az időkre,  amikor a magyarok többsége megőrült a zselés szaloncukorért vagy minden vágya az volt, hogy vajkaramellás kerüljön a fára – még inkább a szánkba – , miközben 2025-ben parajdi sós karamellás is található a boltok polcain.

Újra sláger a pisztáciás szaloncukor

A híres szállóige kicsit megvariálva a szaloncukrok elmúlt évszázados történetére így lenne igaz : a zselés elfogyott, pisztácia nem is volt! Pedig utóbbi már a kezdetekkor a kedvelt ízek közé tartozott, most pedig ismét a reneszánszát éli. Sőt, a Dubai csoki megjelenésével még inkább a keresett ízek közé került – habár természetesen már Dubai csokis ízesítésű szaloncukort is vásárolhatunk. 

A kínálatot áttekintve meg kell állapítanunk, 2025-ben csak a képzelet szab határt, hogy milyen ízesítésű szaloncukorral díszítjük a karácsonyfánkat – bár az ünnepek alatt egyre több háztartásban szokás manapság a „szalonokban” tálkákban kitenni az asztalra. A hagyományosabb ízek mellett az alkoholos – ír krémlikőr, tojáslikőrös, pálinkás, pezsgős – ízesítésűek is igen népszerűek, és azoknak sem kell csalódniuk, akik a csípős halászlé elfogyasztása után további kihívásra vágynak, hiszen magyaros fűszerezésű szaloncukrot is lehet kapni. 

Azoknak se kell lemondani, a szaloncukorról, akik cukorbetegség miatt nem ehetnék, hiszen a cukormentes változatból is széles a választék. Ahogy laktóz- és gluténmenteset is lehet találni a polcokon, sőt, még vegánt is.

Egy pillanat az űrből

Hazánkban a 2025-ös év egyik legnagyobb eseménye volt, amikor Kapu Tibor személyében magyar űrhajós járt ismét az űrben. Ha szeretnénk, hogy ebből a szép pillanatból a karácsonyfánkra is kerüljön, akkor a Stühmer díszdobozban piacra dobott Korfu szaloncukrát kell keresnünk. Ahogy a gyártó honlapján olvasható, a mézes tojásfrappé különlegességét az értékes kakaóvaj és méz kombinációja adja, a tojás könnyed habosságot kölcsönöz a desszertnek, míg az ízét tejszínes jegyek teszik teljessé. Az alsó réteg kakaót is tartalmaz, a finomság étcsokoládéba van mártva, így igazán gazdag és harmonikus élményt nyújt.

A cikk megjelenését a Stühmer Kft. támogatta.