Nagymamáink kedvence volt, és nem véletlenül: ezért jó választás az őszirózsa

Ki ne ismerné az őszirózsát? A nagymamák kertjének szinte elmaradhatatlan virága volt, amely akkor is kitartóan nyílt, amikor a nyár többi virága már lassan elvirágzott. Lilás, rózsaszín, fehér vagy kékes szirmaival még a hűvösebb szeptemberi napokon is színt vitt a kertbe, és vágott virágként a vázában is sokáig szép maradt. Talán éppen ez az őszirózsa legnagyobb erénye: amikor a kert már kezd felkészülni a télre, ő még nem adja fel. A hűvösebb estéket is jól viseli, és késői virágzásával egy kis nyári hangulatot csempész az őszbe. Nemcsak nekünk jelent azonban örömet. A méhek és más beporzók számára az ősz beköszöntével egyre kevesebb virágzó növény kínál táplálékot. A későn nyíló őszirózsák ezért fontos szerepet tölthetnek be a kertben: amikor már kevés más virág marad, még mindig várják a látogató rovarokat. Ha tehát olyan növényt keresünk a kertbe, amely viszonylag későn is virágzik, színt ad az ágyásoknak, és a beporzóknak is kedvez, az őszirózsa jó választás lehet.

Egy különleges őszirózsa: az Aster tataricus

Az őszirózsák családja meglehetősen népes, és akad közöttük egy olyan faj is, amely nem elsősorban kerti szépsége miatt érdekes. Ez az Aster tataricus, magyarul tatár őszirózsa. A növény Kelet-Ázsiából származik: természetes élőhelye Szibéria déli részeitől Kínán, Mongólián és Koreán át egészen Japánig húzódik. Évelő növény, amely mérsékelt égövi környezetben is jól érzi magát. A tatár őszirózsa története azért különleges, mert a növényt a hagyományos kínai gyógyászatban már nagyon régóta használják. Kínában Zi Wan néven ismerik, és elsősorban a megszárított gyökerét, illetve gyöktörzsét alkalmazták.

Több mint kétezer éve használják a hagyományos gyógyászatban

Az Aster tataricus gyógyászati alkalmazása több mint kétezer évre tekint vissza. Hagyományosan elsősorban a légutak gyógynövényeként tartották számon. A gyökeréből készült készítményeket köhögés, váladékos légúti panaszok és asztma esetén alkalmazták. A kínai gyógyászat szemlélete szerint a növény segít „nedvesíteni” a tüdőt, csillapítani a köhögést és elősegíteni a váladék kiürülését.

Ezek az eredmények érdekesek, de fontos különbséget tenni a laboratóriumi eredmények és a bizonyított, embereken igazolt gyógyhatás között. Vagyis attól, hogy egy növényben található vegyület ígéretesnek bizonyul egy kísérletben, még nem következik, hogy a növény otthoni fogyasztása ugyanilyen hatással jár.

Szép virág, érdekes gyógynövény – de ne kísérletezzünk vele otthon

A tatár őszirózsa története jól mutatja, hogy egy ismerősnek tűnő növény mögött is milyen érdekes hagyományok és kutatási eredmények rejtőzhetnek. A közönséges kerti őszirózsát azonban ne keverjük össze a hagyományos kínai gyógyászatban használt Aster tataricusszal! Ráadásul a tatár őszirózsát sem érdemes házi gyógynövényként kezelni. A növény egyes összetevőinek biztonságosságával kapcsolatban is felmerültek kérdések, ezért gyógyászati célú felhasználását nem érdemes saját kezűleg, ellenőrizetlenül kipróbálni.

A kertben viszont nyugodtan gyönyörködhetünk az őszirózsákban: kevés növény tudja olyan szépen elnyújtani a virágos szezont, mint ez a szívós, színes őszi kedvenc.