Csúnya, de nagyon finom: ezért szeretjük a naspolyát

A naspolya (Mespilus germanica) a rózsafélék családjába tartozó lombhullató gyümölcsfa, amely rokonságban áll többek között az almával és a körtével. Európában és Nyugat-Ázsiában régóta termesztik, és bár ma már kevésbé gyakori, régen a falusi és a nagyobb kertek kedvelt gyümölcsfája volt.  A gyümölcs nagyjából alma méretű, de a végén jól látható, nyitott csészelevelek maradnak, amitől kissé furcsa, lapított formája lesz. És éppen ez az egyik oka annak, hogy a naspolya ma sokak számára különlegesnek számít. Miközben az alma, a körte vagy a szilva szinte mindenki számára ismerős, a naspolya a feledés homályába került – pedig évszázadokon át fontos gyümölcs volt.

A naspolya nem akkor finom, amikor leszedjük

A naspolya egyik legérdekesebb tulajdonsága, hogy frissen szedve nem igazán alkalmas fogyasztásra. A kemény, éretlen gyümölcs húsa fanyar és kemény, ezért nem olyan, mint amikor leszakítunk egy érett körtét vagy almát, és rögtön beleharapunk.

Ez elsőre talán nem hangzik túl étvágygerjesztően, pedig éppen ekkor válik igazán finommá. A teljesen beérett naspolya húsa krémes, puha, íze pedig az alma, a körte, a datolya és egy enyhén boros, fűszeres aromavilág különös keverékére emlékeztethet. A gyümölcs állaga miatt azonban nem érdemes a ropogós gyümölcsökhöz hasonlítani: a jó naspolya inkább kanalazható, mint harapható.

Így érik a naspolya

A naspolya utóérése tulajdonképpen természetes biokémiai folyamat. Ahogy a gyümölcs puhul, a sejtfalak szerkezete megváltozik, a keményítő és más összetevők átalakulnak, miközben a gyümölcs jellegzetes íze és aromája is kialakul. A folyamat során a gyümölcs külseje is megváltozik: a kemény, világosabb termésből fokozatosan puha, barnás gyümölcs lesz. Ez egy laikus számára könnyen úgy tűnhet, mintha a naspolya megromlott volna, pedig a megfelelően utóérlelt gyümölcsnek éppen ez a kívánatos állapota.

Ezért fogyassz naspolyát

A naspolya nem csupán különleges íze miatt érdekes. A gyümölcsben szénhidrátok, szerves savak, ásványi anyagok, karotinoidok, valamint különféle polifenolok is megtalálhatók. Kutatások alapján a naspolya többféle antioxidáns tulajdonságú növényi vegyületet is tartalmaz, köztük flavonoidokat és fenolos savakat. A naspolya tápanyagtartalma és összetétele az érés során is változik. A legújabb kutatások éppen azt is vizsgálják, hogyan alakulnak a bioaktív vegyületek a gyümölcs utóérése, vagyis puhulása közben. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a naspolya valamiféle gyógyszer lenne. Bár laboratóriumi vizsgálatokban több érdekes biológiai tulajdonságot is megfigyeltek, ezekből nem lehet közvetlenül következtetni arra, hogy a gyümölcs egy adott betegséget megelőz vagy kezel. Érdemes tehát egyszerűen finom, változatos étrendbe illeszthető gyümölcsként tekinteni rá.

Sokoldalú alapanyag

Bár a naspolyát leggyakrabban önmagában fogyasztják, ennél jóval több lehetőség rejlik benne. A teljesen megérett, puha gyümölcshúst egyszerűen kikaparhatjuk a héjból, és kanalazhatjuk, de lekvár, dzsem, zselé, szörp, szósz és különféle desszertek alapanyaga is lehet. A szakirodalom szerint a naspolyából többek között levet, sajtszerű gyümölcskészítményt és gyümölcsbőrt is készítenek, az éretlenebb gyümölcsből pedig savanyúság vagy ecet is készülhet.

Édességekben különösen jól működhet: a puha gyümölcshúsból készülhet sütemények tölteléke, gyümölcskrém vagy akár egy különleges chutney is. Az íze jól társítható almával, körtével, fahéjjal, vaníliával, diófélékkel és citrusokkal is.

Mire figyeljünk, ha naspolyát vásárolunk vagy szedünk?

A naspolya ritkábban kerül a boltok polcaira, ezért leggyakrabban házikertekből, piacon termelőktől szerezhetjük be. Mutatjuk, mire érdemes figyelni:

• Ha még kemény a gyümölcs, ne várjuk tőle azt az ízélményt, amit a teljesen beérett naspolya ad.
• Az utóéréshez hűvös, jól szellőző helyet érdemes választani. A gyümölcsöket ne zsúfoljuk egymásra, és időnként ellenőrizzük őket, hogy a romlásnak indult darabokat eltávolíthassuk.
• Az is fontos, hogy ne a látvány alapján döntsünk. A naspolya egyik különlegessége éppen az, hogy akkor a legjobb, amikor már puha és barnás – vagyis éppen akkor, amikor egy másik gyümölcs esetében már azt gondolnánk, hogy ideje kidobni.

Naspolyalekvár 

Hozzávalók kb. 4 kisebb üveghez:

• 2 kg teljesen érett, puha naspolya
• 30–40 dkg cukor
• 1 db citrom leve
• 1 db vaníliarúd vagy 1 tk. vaníliakivonat
• 1 dl víz

Elkészítés:

1. A puha, érett naspolyákat mossuk meg, majd tegyük egy lábasba. Öntsük alá a vizet, és közepes lángon főzzük addig, amíg a gyümölcs teljesen megpuhul és pépes lesz. Ez nagyjából 15–20 perc.
2. A megfőtt gyümölcsöt passzírozzuk át sűrű szűrőn vagy passzírozón, hogy a héj és a magok ne kerüljenek a lekvárba.
3. A gyümölcspépet tegyük vissza a lábasba, adjuk hozzá a cukrot, a citromlevet és a vaníliát.
4. Alacsony lángon, gyakran megkeverve főzzük tovább, amíg kellően besűrűsödik. Ez körülbelül 15–25 perc lehet, a gyümölcs víztartalmától függően.
5. A forró lekvárt tiszta, kiforrázott üvegekbe töltjük, azonnal lezárjuk, majd néhány percre fejre állítjuk. Ezután hagyjuk kihűlni.