A lassan százéves klasszikus, az Elfújta a szél lapjain találkoztak sokan először a jamgyökér vagy jamsz említésével, hiszen ez volt az a növény, aminek gumóit az éhínség idején Scarlet O'Hara és családja kénytelen volt enni - már ameddig még volt. A felhasználás alapján az olvasó előtt úgy tűnhetett, mintha a jam burgonyaszerű dolog lenne, és nem is gondolkodott rosszul, aki erre az irányba tévedt.

FOTÓ: IZWAN IS / SHUTTERSTOCK
Mi az a jamgyökér?
A jamgyökér vagy jamsz egy gumós zöldség, ami többnyire a föld alatt nő, Afrikában és Ázsiában őshonos, és vélhetően a rabszolgák révén jutott az amerikai kontinensre. A jamszgyökérfélék családjában rengeteg különböző jamszfaj létezik, de alig pár az, ami ehető, tehát ami nem mérgező. Mégis, a jamsz egyike a világ fontos táplálékainak, amit egyes helyeken a kinézete miatt elefántlábként is emlegetnek, bár itthon ilyen néven egy másik növény is ismeretes.
A jamszgyökérnek magas a keményítőtartalma, szárazabb és kevésbé édes, mint az édesburgonya. A jamszgyökér héja jellemzően kemény, pikkelyes, a fakéreghez hasonlít, míg az édesburgonyáé sima, vékonyabb. A jamsz színe a héj alatt lehet fehér, sárga, vöröses vagy akár lila is.
A jamgyökér fajtái
Az egyik legismertebb fajtája a Dioscorea polystachya vagy kínai jamsz, ami nemcsak tápláló, hanem a kínai orvoslás szerint nagyon egészséges is. Az íze a burgonyáéra hasonlít, keményítőtartalmú, így főzhető, süthető és pirítható is, köretként is készíthető. A kínai jamgyökér jó hatással van az emésztésre, gazdag béta-karotinban, segíthet enyhíteni a változókor tüneteit, csökkentheti a stresszt és erősítheti az immunrendszert.

FOTÓ: SPLOON / SHUTTERSTOCK
Másik ismert faja a Dioscorea alata, vagy más néven ube, amelyet a WHO a jövő élelmiszerei közé is beválogatott, ugyanis amellett, hogy egészséges, nagyon nagy a tűrőképessége és a terméshozama is. A gumója sokféleképpen felhasználható, található benne A-, B-, C- és E-vitamin, kalcium és vas, az íze pedig picit a gesztenyére és a vaníliára is emlékeztet. A színe a héj alatt lila, ezért lila édesburgonyának vagy lila jamsznak is hívják.
Ismert és termesztett változatai még a Dioscorea batatas és a Dioscorea esculenta is.
Nemcsak a földben nő a jamsz
A táplálékként szolgáló jamsz vastag gumói rendszerint a földben nőnek, de egyes fajok a hajtásaikon krumplihoz hasonló apró gumókat is nevelnek. Nem könnyű felismerni a jamgyökeret, pláne az ehető fajtákat, hiszen a gyökértörzse hasonlíthat a burgonyához, az édesburgonyához, de lehet répaszerű vagy akár tormás is a formája. Nem véletlen, hogy gyakran keverik össze az édesburgonyával még a boltok polcain is, vagy a maniókával.

FOTÓ: JIANGDI / SHUTTERSTOCK
A jamgyökér felhasználása
A jamgyökeret fogyasztás előtt meg kell hámozni és meg kell főzni, a kemény hús így megpuhulva köretként is fogyasztható, de lehet bármilyen étel alapanyaga, amihez alapesetben sima krumplit használnánk. A jamgyökér fogyasztása veszélyes is lehet, nem szabad túlzásba vinni, ugyanis egyes betegségek esetén problémákat okozhat.
Hiába ugyanis a sok helyen vélt pozitív egészségügyi hatása, embereken végzett kísérletek még nem bizonyították minden kétséget kizáróan, hogy gyógyszerként valóban hatásos. Egyes fajtáit egyre gyakrabban használják betegségek kezelésére, ilyen például az ideggyökér (vagy más néven mexikói jamgyökér, Dioscorea villosa), ám ez idehaza felkerült a fogyasztásra nem ajánlott növények listájára.










