Ezeket ették a Hunyadiak, nem is gondolnád, mi került Mátyás király asztalára

Mátyás király egyike a legnagyobb hatású magyar uralkodóknak, akik nemcsak az ország működését formálták, hanem a kultúrára, az építészetre, a mindennapi élet alakulására is befolyásuk volt. Hogy milyen lehetett az élet a 15. században, azaz Mátyás uralkodása alatt, azt megtanulhattuk az iskolában, bár kétségtelen, hogy a történelemtanítás középpontjában inkább a politikai machinációk és a háborúk állnak, nem pedig a királyi család vagy az egyszerű emberek étkezési szokásai.

Egy korszakról nagyon színes képet ad, átélhetővé teszi azt, ha tudjuk, mivel töltötték idejüket a közemberek, mit dolgoztak, hogyan szórakoztak és mit ettek. Az evés korszakokon, évszázadokon és generációkon átívelő kapocs lehet, épp ezért a Hunyadi című sorozat sikerén felbuzdulva utánajártunk annak, mit is ehettek a Hunyadiak, mi kerülhetett Mátyás király asztalára?

Az ország lakói Mátyás király idején

Hunyadi Mátyás, vagyis I. Mátyás király a 15. század második felének meghatározó uralkodója. Ahhoz, hogy megismerhessük, mit is ettek az akkori magyar királyság lakói, nem árt ismerni a lakosság összetételét. Az országot akkoriban a becslések alapján körülbelül 3 millióan lakták, és mai szemmel nézve meglepően sokszínű, soknemzetiségű volt a lakosság.

A magyarok mellett éltek itt a törökök elől menekülő szerbek és horvátok, románok. A felvidéki városokban döntően németek éltek, az északi területeken pedig megtalálhatóak voltak szlávok is. Erdély területén szászok, Nagyváradon olaszok, Eger környékén pedig vallonok is éltek jelentős számban – olvasható a Wikipedián.

A társadalom csúcsán a király állt, alatta, az úgynevezett vezető réteget a nagybirtokosok és a főpapok alkották, de fontos szerepük volt a várakat birtokló báróknak, mágnásoknak is. A társadalom alján a földműves jobbágyokat találjuk, akik a felettük álló nemesek birtokán dolgoztak, így ők nemcsak saját magukat tartották el, hanem az urukat is. A városokban és a nagyobb birtokokon ekkor már napszámosok is dolgoztak, akik a bevándorló szegények, nincstelen zsellérek közül kerültek ki.

Ételek Mátyás korában

Az ország gazdaságának alapját a mezőgazdaság jelentette, a gabona- és növénytermesztés, valamint az állattenyésztés. Az ásványi anyagok és a bor mellett Magyarország legismertebb exportterméke a szürkemarha volt, de birkát is nagy mennyiségben vittek külföldre. A gabona mellett dinnyét és tököt is termesztettek. Jelentős volt a halászat is, az ország leghíresebb hala a viza volt, és a vadászat is népszerű volt, a fő zsákmányállatok közé a fácán, a fogoly, a rigó és fajd tartozott. Az úri lakomák része volt a bor, a sajt és az olívaolaj is.

Az emberek régen jóval kevesebbet ettek, mint manapság, és nem három, hanem csak két főétkezés volt naponta - feltéve, ha jutott étel az asztalra. Az egyik főétkezésre késő délelőtt, a másikra pedig este került sor. A pékáru, vagyis a kenyér ma is alapvető élelmiszer, de akkoriban szinte az egyik legfőbb táplálék volt, de nem pont olyan formában, mint napjainkban. Miközben ma a fehérliszt az egyik legolcsóbb alapanyag, régen pont ez számított drága és nehezen elérhető élelmiszernek.

Mit ettek a gazdagok a Hunyadiak idején?

A tehetősek asztalára gyakran került hús és hal. A marha- és sertéshús mellett a víziszárnyasok, azaz a liba és a kacsa, illetve a vadászat során szerzett zsákmányállatok, mint a fácán, a vaddisznó, a nyúl és az őz is asztalra kerülhetett olyan különlegességek mellett mint például a fogoly, a páva vagy a seregély. A halak közül a viza, a csuka, a menyhal, az angolna és a pisztráng is kiemelést érdemel. A zöldségek közül káposztát, a borsót és a lencsét, illetve vörös- és fokhagymát használtak főzés során.

A kenyér nemcsak alapélelmiszer volt, hanem ezzel sűrítették a mártásokat is. A lisztes sűrítés, mint konyhai technika jóval később fejlődött ki, a húsokat pedig gyakorta szósszal, mártással kínálták, és ebbe tunkolták a kenyeret. A korabeli feljegyzésekben megdöbbentően sok mártásreceptet találni. A kenyér köretként is funkcionált, mivel a krumpli akkoriban még ismeretlennek számított. Míg ma alapvetés a krumplis köret, addig Mátyás idején különféle gabonaféléket, hajdinát, kölest és árpát ettek az emberek – olvasható az Origo cikkében.

Fűszerek Mátyás korában

A burgonya, a paradicsom és a paprika akkoriban ismeretlen volt, így pirospaprikát sem használhattak ízesítésre. A legkedveltebb fűszerek közé tartozott a só, a sáfrány, a zsálya, a bazsalikom, a majoránna, a kapor, az oregánó (vagyis a szurokfű). A külföldiek beszámolói szerint bors, gyömbér, köménymag, rozmaring, a szerecsendió virága, az ecet, alma és a tárkony is gazdagította a magyar ételek ízvilágát. A fűszerekben is tetten érhető Aragóniai Beatrix hatása, az olasz gasztronómia és szokások térhódítása.

Édesítésre mézet és cukrot egyaránt használtak, de kezdetben a cukor olyannyira luxusnak számított, hogy tényleg csak az igazán gazdagok engedhették meg maguknak a használatát. A túlcukrozásnak ráadásul presztízsértéke volt, minél több édesség, minél édesebb ételek kerültek az asztalra, annál inkább kifejezte az úr gazdagságát.

Alkoholos italok a királyi udvarban

Az italok közt a ma is legnépszerűbbeket, a bort, sört és az égetett szeszeket találjuk. Magyarország már Mátyás idejében is számtalan remek bortermő vidékkel rendelkezett, a különlegességet inkább a sör jelentette. A méhser, a méz és a víz alkoholos erjedése során létrejött ital, vagy a márc (a méhser és a szőlőtörköly keveréke) ismert ital volt, míg klasszikus értelemben vett sört árpából, kölesből készítettek, sőt akár mézzel is édesítették.

Az égetett szeszeket gabonából vagy borból készítették, de Mátyás nem nézte jó szemmel azokat, akik a kenyérsütésre, sörfőzésre vagy takarmányozásra szánt gabonából szeszt főztek. Ennek oka is volt, hiszen előfordult, hogy a szeszfőzők a gabona nagy mennyiségű felvásárlásával éhínséget idéztek elő.