A Frakk, a macskák réme olyan klasszikus magyar mesesorozat, mint A Mézga család, a Kérem a következőt vagy a Süsü, a sárkány, de persze a sort kimerülésig lehetne folytatni. A Frakk, a morgós vizsla és a két cserfes macska kalandjait Bálint Ágnes írónő találta ki és ötletéből négy évadon, de több mint egy évtizeden át tartó tévésorozat készült. A papírkivágásos animációs technikával, mások mellett Szabó Gyula, Schubert Éva és Váradi Hédi hangjával készült Frakk emberek ezreinek kedvenc meséje.

Nemcsak egy vizslának, egy fának is köszönhető a Frakk, a macskák réme
Frakk, Szelénke, Lukrécia, Mazsola és Tádé, Kukori és Kotkoda, sok-sok ikonikus mesefigura kötődik Bálint Ágnes nevéhez. Az írónő egykori házából emlékház lett, amit gyerekek és nosztalgiázó felnőttek is látogatnak, és ők is láthatják azt az ostorfát, aminek a Frakk mese megszületését köszönhetjük.
"Az öreg ház mellett áll a fa. Eredetileg közvetlenül a hatalmas veranda tövében sarjadt ki, túl közel a tégla alaphoz, előre lehetett látni, hogy ha megnő és törzsét meghizlalja, kárt tehet az építményben. Mondta is édesapám, a józan férfiember, hogy ezt a kis fát minél előbb ki kell vágni! Édesanyám azonban, aki mesevilágban élt, és az élet minden formáját végtelenül tisztelte, ilyen brutalitáshoz nem járult hozzá. Így aztán a kis fa zavartalanul és gyorsan növekedett, hamar elágazott, aminek mi örültünk, mert a veranda korlátjáról könnyen át lehetett mászni rá" – emlékezett vissza a fa történetére Bálint Ágnes lánya.
Ez volt az az ostorfa, amire a vizsla is felkergette a macskákat. A vörösszínű kutyát az írónő veje hozta haza, pontosabban megmentette az állatkísérletekre szánt ebek közül. Amikor a férfi beköltözött az írónő családjához, és vitte magával a kutyát a már ott élő két macska mellé, akkor kezdődött csak a bonyodalom. A kutya rendszeresen megkergette a macskákat, akár fel a veranda mellett magasodó ostorfára is, és ez adta az ihletet a Frakk mesékhez – írja a We Love Dogz.
Az ostorfa termése ehető és datolyaíze van
Megyeri Sára, az ehető növények és termések szakértője nemrég bemutatta, hogy a sok parkban és utcában megtalálható, szinte egyszerű és közönséges fának tűnő fa, az ostorfa két dologról is ismert. Az egyik, hogy habár itthon ha használják, akkor is inkább tüzelőnek, de máshol az ágaiból ostort készítettek. A másik pedig, hogy a termése ehető, az íze a datolyára emlékeztet, viszont olyan nagy benne a mag, hogy hatalmas mennyiségben kellene gyűjteni, hogy érdemes legyen fogyasztani. Pár szemet ha bekapunk, a magot kiköpjük, akkor érdekes kulináris élményben lehet részünk.







