Ezért nem lett Bulgária a kedvenc nyaralóhelyem

Amikor Bulgáriát választottuk nyaralásunk helyszínéül, több szempont is mellette szólt. Várna Budapestről rövid repülőúttal elérhető, a Fekete-tenger pedig gyönyörű, ráadásul a gyerekeknek maga a repülés is külön programnak számított. Így két család (négy felnőtt és három gyerek) nekivágott a tíznapos kalandnak, és a Várnától nagyjából 20 kilométerre fekvő Aranyhomokon szálltunk meg. Maga a Budapest–Várna repülőút tökéletesen alakult: pontosan indultunk, és mindössze 1 óra 25 perc múlva már Bulgáriában voltunk. Az igazi kaland azonban csak ezután kezdődött.

Már a reptérről sem volt egyszerű eljutni Aranyhomokra

Mi ugyanis nem akartunk rögtön taxiba ülni, hanem tömegközlekedéssel szerettük volna megoldani a reptér és az üdülőhely közötti utat. Utólag azt mondom: nem biztos, hogy ez volt a legjobb ötlet. A buszsofőrök többsége nem beszélt angolul, a megállókat a buszok többségén nem írták ki, a buszmegállóüvegre kiragasztott menetrend pedig köszönőviszonyban sem volt a neten találhatóval. A navigáció ráadásul folyton elvesztette a jelet, így egy idő után gyakorlatilag vakon utaztunk. Amikor már kezdtük sejteni, hogy nagyon nem arra megyünk, amerre kellene, inkább leszálltunk, és taxit hívtunk. És ezzel el is érkeztünk az első ponthoz.

1. A bolgár vendégszereteten szerintem lenne még mit csiszolni

Lehet, hogy egyszerűen nekünk nem volt szerencsénk, de meglehetősen sok marcona helyi lakossal találkoztunk. Kezdődött a taxisokkal, akiknél a köszönés sokszor elmaradt, a biztonsági öv bekötésére pedig nem feltétlenül vártak: kövér gázzal indultak el, miközben mi még azon ügyködtünk, hogy bekössük a gyerekeket. Aztán ott volt a hajfonó lány, aki úgy tépte a gyerekek haját, hogy azok végül el is sírták magukat fájdalmukban, az empátia viszont itt is elmaradt. A kisvonatok vezetői sem igazán voltak vevők a gyerekek lelkes integetésére, az árusok pedig gyakran rá is szóltak a kicsikre, ha azok hozzá mertek érni a kampókon lógó Labubukhoz.

Persze egy nyaralás alatt néhány kellemetlen találkozásból nem érdemes messzemenő következtetéseket levonni egy egész országról. Nekünk azonban feltűnő volt a kontraszt a korábbi nyaralásainkhoz képest. A nyelvi akadályok sem könnyítették meg a helyzetet. Angolul meglepően kevesen beszéltek, így a pincérekkel, taxisokkal, bolti eladókkal vagy éppen a szállás személyzetével gyakran egy komplett Activity-parti kezdődött. Mutogattunk, rajzoltunk, fordítóztunk, és reménykedtünk, hogy végül ugyanarra gondolunk.

2. A bolgár konyha sem lett a kedvencem

Ezt különösen sajnálom, mert a bolgár konyha papíron nagyon közel állhatna hozzám. A balkáni, török, görög és szláv gasztronómiai hatások keverednek benne, rengeteg friss, szezonális zöldséggel, tejtermékkel, hússal és gabonafélével. A jellegzetes bolgár sűrű joghurtot szinte mindenhol megtaláljuk: kerülhet sós és édes ételekbe, mártásokba, levesekbe, sőt még pizzára is. Az alapanyagokkal tehát nincs baj, nekünk azonban az ízesítéssel annál inkább. Szinte minden ételt sótlannak és alulfűszerezettnek éreztünk. A bolgár konyha egyszerű, letisztult ízekre épít, mi viszont tíz nap után már nagyon vágytunk egy kis intenzívebb fűszerezésre. A sopszka saláta viszont isteni! Friss paradicsom, uborka, paprika, hagyma és a tetején reszelt sós sajt, ezt bármikor újra megenném.

A tejfehérje-allergiás gyermeknek viszont már jóval nehezebb dolga volt. Növényi alternatívákat szinte sehol nem találtunk, a bolti termékek címkéjén pedig jellemzően cirill betűkkel találkoztunk. Persze ott a telefonos fordító, de egy egyszerű bevásárlás így is jóval hosszabb procedúrává vált.

Ami pedig kifejezetten meglepett: a McDonald's. Bulgáriában valahogy luxusnak érződött. Egy négyfős étkezésért nagyjából 38 ezer forintot fizettünk, miközben ugyanezért az itthoni Mekiben körülbelül 12 ezer forint körüli összeget szoktunk otthagyni. A nyaralás alatt nem ezen akartunk spórolni, de azért pislogtunk egyet a végösszeg láttán.

3. A tengerparton akkor pihenhetsz nyugodtan, ha fizetsz a napágyért

A bolgár tengerpart egyik legbosszantóbb része számomra a napozóágyas rendszer volt. Két napágyért és egy napernyőért nagyjából 18 eurót kellett fizetni, és nem is önmagában az összeg zavart, hanem az, ahogyan megpróbálták elérni, hogy használjuk a fizetős részt. A bolgár szabályozás szerint a fizetős strandzónák között szabadon használható területeket is biztosítani kell, ahol saját törölközővel, napágy nélkül lehet strandolni. Mi mégis többször azt tapasztaltuk, hogy a napágyak kezelői megpróbáltak elbizonytalanítani minket, amikor a szabad részen telepedtünk le. Egy idő után az embernek már tényleg az az érzése támad, hogy nem lehet egyszerűen csak leteríteni a törölközőt a homokra és élvezni a tengert. Pedig pont ezt várnám egy tengerparti nyaralástól.

4. A szemétből is jutott bőven

Egy ennyire turistákra építő üdülőhelyen természetesen rengeteg hulladék keletkezik. A probléma inkább az volt, hogy a szemétszállítás láthatóan nem mindig tudott lépést tartani a mennyiséggel. A megtelt kukák körül rendszeresen felhalmozódott a hulladék, a szél pedig szépen széthordta az utcán. A parton, a sétálóutcákon és a bazársoron egyébként vannak szemetesek, tehát nem arról van szó, hogy ne lenne hová kidobni a szemetet. Inkább a rendszeres elszállítás hiánya volt feltűnő. Egy nyüzsgő üdülőhelyen pedig, ahol minden este turisták ezrei sétálnak, esznek-isznak és vásárolnak, ez nagyon gyorsan meglátszik.

5. A tengerparti boltokban csak a legszükségesebbeket venném meg

Aki – hozzánk hasonlóan – önellátó nyaralást tervez, erre készüljön fel: Aranyhomokon ugyan egymást érik a kisebb boltok, de ezek inkább arra valók, hogy gyorsan vegyünk egy üveg vizet, tejet, nasit, fagyit vagy valami apróságot. Nagyobb bevásárlásra kevésbé alkalmasak. A választék szűkebb, az árak pedig jóval magasabbak, mint egy nagyobb áruházban. Mi végül taxival mentünk egy Lidlbe, ami körülbelül 20 percre volt. Megérte: ott már sokkal nagyobb választékot találtunk, és több termék még a magyarországi áraknál is kedvezőbb volt.

De azért van, amiért mégis jó volt Bulgáriában nyaralni

Mielőtt úgy tűnne, hogy tíz napig csak bosszankodtunk, gyorsan hozzáteszem: természetesen nem erről volt szó. Bulgáriának bőven vannak olyan oldalai, amelyek miatt nagyon is élvezhető egy itteni nyaralás.

Gyönyörű, homokos a tengerpart

A Fekete-tenger gyönyörű, Aranyhomokon pedig hosszú, homokos partszakasz várja a strandolókat. Gyerekekkel különösen jó, hogy nem kavicsokon kell egyensúlyozni a víz felé. És egy jó hír azoknak, akik hozzám hasonlóan kicsit tartanak a cápáktól: a Fekete-tengerben nincsenek emberre veszélyes cápafajok. Egy gonddal kevesebb, lehet nyugodtan úszni.

A taxizás gyors és olcsó

A taxiszolgáltatással kapcsolatban viszont szinte csak pozitív tapasztalataink voltak. Egy alkalmazáson keresztül rendeltünk autót, a rendszer pedig a helyzetünk alapján megmutatta, honnan és mikor érkezik a taxi. Hét percnél többet egyszer sem kellett várnunk, és az árak is jóval kedvezőbbek voltak a magyarországiaknál. Három gyerekkel ez különösen nagy előny, főleg amikor az ember már nem akar egy újabb félórás buszozással is megküzdeni.

Aranyhomok tényleg a turisták szórakoztatására épül

Aranyhomok tulajdonképpen egyetlen hatalmas turistaparadicsom. Medencés bárok, éttermek, büfék, fagyizók, koktélozók, szuvenírboltok, játéktermek, gyerekbirodalmak és kaszinók követik egymást. Ha valaki azt szereti, hogy a nyaraláson minden karnyújtásnyira legyen, és nem szeretné egy percig sem azt érezni, hogy unatkozik, itt biztosan nem fog. A gyerekeknek pedig rengeteg program akad, csak legyen az embernek megfelelő méretű pénztárcája hozzá.

Visszamennék?

Ha őszinte akarok lenni: valószínűleg nem Aranyhomokra tervezném a következő családi nyaralásunkat. Nem azért, mert Bulgária rossz úti cél lenne. A tenger szép, a strand jó, a taxi olcsó és a turisták szórakoztatására tényleg mindent bevetnek. Egyszerűen nekem a nyaraláshoz hozzátartozik az is, hogy a helyiek kedvesek, az éttermekben izgalmas ételeket kóstolhatok, a tengerparton pedig nem érzem azt, hogy minden négyzetméterért fizetnem kell.

Ettől függetlenül örülök, hogy elmentünk. A gyerekek imádták a repülést, a tengert, a homokozást és a rengeteg programot, mi pedig most már pontosan tudjuk, mire számítsunk, ha valaha újra Bulgáriába indulunk. És hát egy nyaralás nem attól jó, hogy minden tökéletes. Néha az is hasznos élmény, amikor hazafelé már pontosan tudjuk: legközelebb hová szeretnénk menni, és hová nem.