Az Aldit úgy ismerjük, ahogy hazánkban létezik, ezzel a saját márkás termékkínálattal, boltkialakítással és a kék, sárga, valamint a piros színt is felvonultató, nagy A betűt formázó logóval. Az Aldi név hallatán azonban valami teljesen másra asszociál az, aki Franciaországban, Lengyelországban vagy Németország északi részén él.
Az Aldi története több mint száz évvel ezelőtt kezdődött, amikor a pékként dolgozó Karl Albrechtnek a kialakult asztmája miatt fel kellett hagynia a munkával. Mivel sütni már nem tudott, ezért kenyérkereskedőnek állt, megalapította saját vállalkozását, a felesége, Anna pedig megnyitott egy kis saroküzletet Essen külvárosában.
A kezdetekkor a bort hordóból mérték, a cukrot és a lisztet zsákokból árulták, és minden vásárlót egyesével, személyesen szolgáltak ki a családtagok.
Ebben a saroküzletben kezdett el dolgozni a fiatalabbik fiú, Theo, míg bátyja, Karl egy másik fűszerboltban szerzett gyakorlatot. A második világháború után a fiúk átvették az üzlet irányítását az anyjuktól, és átnevezték a boltot, ami addig csak az apa nevét viselte, családi vállalkozássá. Így kapta a cég az Albrecht Diskont, azaz rövidítve az Aldi nevet. A testvérpár időközben megszerzett több másik üzletet is, sorban nyitották az új egységeket és 1950-re már 13 Aldi működött a németországi Ruhr-vidéken.
A sikertörténet azonban kis híján kudarcba fulladt, Karl és Theo ugyanis menthetetlenül összeveszett azon, hogy áruljanak-e dohányterméket vagy sem.
A vasfüggöny kettészakította Németországot, és még ma is láthatóak és érezhetőek a nyomai ennek a kelet-nyugati megosztottságnak. Németország azonban nemcsak vertikálisan, hanem horizontálisan is kettészakadt.
Karl és Theo közösen irányította a családi vállalkozást, aminek 1960-ra már országszerte 300 üzlete volt 90 millió márkás bruttó forgalommal. Minden adott volt ahhoz, hogy az Aldi, mely 1962-ben nyitotta meg első, ilyen nevű boltját, nagy és sikeres vállalkozássá nője tovább magát, a testvérek mégis a szakítás, a cég kettéosztása mellett döntöttek. A legenda szerint a törést a dohányzás, pontosabban a cigarettatermékek értékesítésének kérdése okozta.
Karl úgy vélte, a dohányáruk csak vonzzák a bolti tolvajokat, míg a bátyja, Theo szerint nem, és mivel nem tudtak megegyezni, felosztották a céget. Egyes hírek szerint a válás okát nem a cigerettában kell keresni, hanem a két fivér eltérő vállalatvezetési szemléletében.
Karl kapta a délnémet üzleteket, melyeknek központja Mülheim an der Ruhrban van, Theo pedig az esseni központú északnémet boltokat. Így jött létre az Aldi Süd (azaz Aldi Dél) és az Aldi Nord (azaz Aldi Észak).
A két céggé szakadt Aldi pénzügyileg és jogilag is teljesen önálló vállalkozás, sok beszállítóval és gyártóval mégis közösen egyeztetnek, ezért is lehet, hogy bizonyos saját márkák és azok csomagolása is ugyanolyan. Az Aldi saját márkáit pedig mi magyarok is jól ismerhetjük, legyen szó a Milsani néven forgalmazott tejtermékekről, a Kokett papírárukról, a Choceur édességekről vagy akár a Happy Harvest gabonatermékekről.
Ezeket a márkákat forgalmazzák világszerte az Aldikban, sőt a Hoferben és a Trader Joe's-ban is. Az Aldi Süd a nemzetközi terjeszkedés első lépéseként 1968-ban felvásárolta az osztrák Hofer üzletláncot, és a nevet megtartva, de a logót átalakítva (az A betűt H-ra cserélve) működteti mai napig a vállalkozást Ausztriában. Az Aldi Nord sem maradt külföldi cég nélkül, az északi cégvezetés 1979-ben felvásárolta a Trader Joe'-s vállalatot, miközben az Egyesült Államokban saját néven az Aldi Süd is megjelent, ezzel teremtve ott is konkurenciát egymásnak.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.