Ezeket ették A szolgálólány meséjében - June és Serena gileádi étrendje

A szolgálólány meséje egy disztópikus drámasorozat, ami egy vallási alapokra épülő totalitárius államban, a szerencsére fiktív Gileádban játszódik. A széria lezárását követően április 8-án érkezik is a folytatása a Disney+-ra, a Testamentumok. Az új részek évekkel az eredeti események után játszódnak, és bemutatják, hogy June és a Mayday lázadását követően hogy kezd végre megtörni Gileád rendszere, méghozzá új és visszatérő karaktereken keresztül.

Miről szól A szolgálólány meséje?

A történet alapja Margaret Atwood regénye, ami egy olyan jövőképet vázol fel, ahol a környezeti katasztrófák és a meddőségi válság miatt a nők jogait teljesen felszámolják, a termékeny nőket pedig arra kényszerítik, hogy szolgálólányként a magas rangú, elit parancsnokok számára szüljenek gyermekeket.

A sorozat középpontjában egy ilyen szolgálólány, June Osborne, azaz Offred áll, aki megpróbál túlélni a családjáért, és önmaga maradni egy borzalmas, férfiközpontú világban. 

A történet nemcsak a hatalomról és az elnyomásról szól, hanem az is bemutatja, hogy válhatnak a mindennapi élet olyan egyszerűnek tűnő dolgai, például az étkezés vagy az öltözködés, az irányítás eszközévé.

Ételek A szolgálólány meséjében

Gileádban az étkezés szorosan kapcsolódik a rendszer ideológiájához: a fő irányelvek a természetesség, tisztaság és főként a szigorú kontroll. Emiatt az ételek általában egyszerűek, egészségesek és erősen korlátozottak, szabályozottak. Gileád azért erőlteti ezt az étrendet, mert a környezetszennyezés miatt csökkent a termékenység, az állam kontrollálni akarja az emberek testét és egészségét, az erkölcsös életmód része a tiszta étkezés.

Természetesen az étkezés terén is más szabályok vonatkoztak a szolgálólányokra és a marthákra, mint a parancsnokokra és feleségeikre. Bár még a nemeken belül is megosztott volt az étkezés, hiszen a férfiak több húst ettek, míg a feleségek étkezése inkább zöldségközpontú volt. 

A társadalmuk magas rangú tagjai olyan luxustermékekhez is hozzájuthattak, mint a cukor vagy az alkohol, bár ezeket is csak mértékkel fogyasztották, a legtöbb közember számára pedig tilos volt bárminemű szesztartalmú ital fogyasztása.

Egy klasszikus gileádi menü

A reggelikben általában a friss kenyér, a pirítós és a tojás kaptak helyet. Természetesen a kenyeret is a marthák készítették. 

A tojás gyakran bukkant fel a fogásokban, főként a szolgálólányok menüjében, hiszen egyrészt a termékenység szimbólumaként jelenítették meg, másrészt értékes vitaminokkal és tápanyagokkal látta el a kisbabát váró vagy terhességre készülő fiatal lányokat. Többször fogyasztottak friss tejet is az étkezések mellé.

Az ebédek általában az alábbiakat tartalmazták: egyszerű, házias leves, ezt követte valamilyen szezonális párolt zöldség vagy friss saláta, ritkán pedig csirke- vagy marhahús, még ritkábban hal. A húsokkal sosem bántak pazarlóan, nem volt luxustermék, de mégis kiváltságnak számított.

Az alsó és a felső osztályok ellentéte

Az ételek szándékosan unalmasak, íztelenek és szigorúan szabályozottak az adagok. A rendszer azt akarta, hogy egyáltalán ne legyen élvezet az evésben sem, megfosszanak a szabadságtól még az étkezés terén is azzal, hogy elvesznek minden választási lehetőséget és azt érezd, hogy még az étel is a rendszer eszköze, amivel kontrollálhatnak.

A felsőbb osztálynál a ceremóniák és nagy ünnepek - például esküvő vagy baba érkezése - során megjelentek az édességek is, de ezek ritka kincsnek számítottak. Ezek mindig fényűző lakomák voltak és éles kontrasztban álltak Gileád pórias étrendjével. 

Itt a felkínált étel abszolút nem táplálékként jelent meg, sokkal inkább volt a propaganda része, egy díszes örömünnep, ami a rendszer sikerét demonstrálja. A sorozatban két ilyen eseményt láthattunk: Janine babájának születésekor és Serena Joy második esküvőjét. 

Mindkettőnél roskadoztak az asztalok a tortáktól és süteményektől, a babavárón elegáns francia macaronokat, pasztellszínű minitortákat szolgáltak fel, Serena esküvőjén pedig egy ötszintes, vörös tortacsodát, amit virágok és elegáns motívumok díszítettek - és persze pezsgő is dukált az ünnepléshez.

A Jezabel, mint a hedonizmus jelképe

A rendszer legnagyobb ellentéte azonban nem is ezeken a rendezvényeken láthatjuk, hanem sokkal inkább a Jezabelben, ami egy titkos bordélyház volt, egy férfiklub, az elit számára. A parancsnokokat sem kellett félteni az alkoholtilalom kapcsán, ugyanis itt aztán szinte fürödtek a szeszben: erős whiskeyt, koktélokat és bort vedelt az összes jómódú parancsnok.

Amennyire Gileád maga a puritán életszemlélet, a Jezabel annyira a hedonizmus és a luxus. Itt neglizsében táncikáló, tökéletesre sminkelt lányok fogadták az elit tagjait, és az alkohol mellett még ínyencebb partyfalatkák is előkerültek a bulikon. Itt az étel nem a túlélés eszköze, hanem élvezeti értékkel bír. Csak azért eszek, mert épp nassolnivalóra vágynak.

Ezen a helyen a kiváltságosok a régi világ szabályai szerint élhetnek - legalábbis egy estére.