Mi volt az első gondolatod, amikor felkértek, hogy zsűrizz a Mestercukrászban?
Nagyon örültem, hogy kaptam egy ilyen felkérést, aztán egyből bevillant, hogy eddig nem voltam benne a média világában, és hogy vajon bírni fogom-e, nem lesz-e lámpalázam. Aztán hosszas gondolkodás után úgy döntöttem, hogy belevágok, és egyáltalán nem bántam meg.
Mit gondolsz, mi lesz a legnehezebb feladat a versenyzők számára?
Mindenképpen az idő rövidsége, ami már az elején be fogja őket stresszelni, aztán az is, ha valami rossz irányba megy el, vagy például nem a megszokott alapanyagokkal kell dolgozni, és ki lesznek zökkentve a komfortzónájukból.
Ha egyetlen tanácsot adhatnál a versenyzőknek, mi lenne az?
Azt szoktam mondani, hogy nem szabad kétségbeesni, bepánikolni. Ha valami rossz irányba indul, meg kell állni, hátra kell lépni egyet, hogy nagyobb látószögből vizsgálhassuk meg a problémát. Így könnyebb átgondolni, hogy hol ronthattuk el, és hamarabb találjuk meg a megoldást is.
Miért volt neked Barcelona bakancslistás hely?
Sokat utazgattam nyaralások alkalmával, és Barcelona mindig is az egyik kedvenc városom volt, az emberek temperamentuma, a város fekvése és sokszínűsége miatt. Amikor eljutottam arra a szintre, hogy megpróbálok egy Michelin-csillagos főcukrászi állást megpályázni, akkor első körben a kedvenc városomat, Barcelonát céloztam meg. Az egyik helyről visszajelzést is kaptam, hogy szívesen dolgoznának velem, így 2016 augusztusában ki is költöztem.