Hosszú várakozás
Auguszt Elek alapította az első Auguszt cukrászdát, akinek fia Auguszt E. József már Párizsban és Londonban tanulta ki a cukrászmesterséget – ahogy azt az akkori kor megkívánta. Az ő fia azonban alaposan megváratta a családot: Auguszt Elemér késői gyereknek számított, 11 évvel nővére születése után jött a világra. Akkoriban a vagyont, az üzletet csak férfi vihette tovább ezért várták nagyon a trónörököst, akit születése elő pillanatától cukrásznak neveltek.
Miért ne lehetne női cukrász?
Az Auguszt család női tagjai mindig aktívan részt vettek a cukrászda életében, de elsőként Auguszt Olga volt az, aki egyedül is vezetett cukrászdát, sőt két üzletet is alapított. Ma már lányai is folytatják a tradíciót: segítenek a cukrászdák irányításában, és mindannyian részt vesznek a műhely teendőinek ellátásában éppúgy, mint a sütemények készítésében, új kreációk megtervezésében. Olga az édesanyja a mai belvárosi Auguszt cukrászdát és az Auguszt Pavilont üzemeltető Auguszt lányoknak, de természetesen édesanyjuk is aktívan bejár a műhelybe, ellenőrzi az épp készülő termékeket.
A nagypapa receptje
Ahogy más családoknál normális, hogy vizet öntenek a pohárba, úgy az Auguszt családban az a természetes, hogy mindenki tud és szeret sütni. Ahogy egykor az Auguszt-lányok, most az ő gyerekeik is iskola után egyenesen a cukrászdába mennek, hiszen ebben a családban mindenki szinte belenő a feladatba, a cukrászatba, amely ma is a nagypapa receptjei alapján működik:
„Jönnek új alapanyagok, friss ötletek, de mindig rájövünk, hogy az igazi tejnél, vajnál, tojásnál nincs jobb. Nekünk az a furcsa, hogy van, aki margarint használ a süteményekhez. Kevés helyen veszik a fáradtságot, hogy feltörjék a tojásokat reggelente, hiszen már kapható létojás dobozban. De mi nem szeretjük, mert nem ugyanolyan az íze.” - mesélte Auguszt Arató Auguszta.
Az Auguszt-titok
Az Auguszt Pavilon műhelyében időt és a pénzt szánnak a minőségi alapanyagokra. Épp ettől váltak különlegessé: a kézműves megoldásra törekednek, rászánják az időt arra, hogy megkeljen a tészta, és vajon pirítják a levendulás barackot, nem használnak levendulaaromát. Lehet, hogy csak tíz tortát készítenek egy nap, de az biztosan finom és minőségi lesz. És ez miért fontos? Ennek nincs jobb összefoglalója Augusztánál: „A sütemény nem csak egy édesség, vagy egy újabb fogás, hanem betetőzése az ételsornak, koronája az élvezetnek.”