A legtöbb ilyen kanál, villa vagy doboz olyan petrolkémiai anyagokból készül, mint a polietilén, a polipropilén, a polisztirol vagy a nylon (poliamid). Ezek a műanyagok melegítés hatására vagy savas, zsíros, sós ételekkel érintkezve apró részecskékre eshetnek szét – ezek a mikroműanyagok.

FOTÓ: SHUTTERSTOCK
Mi történik ezekkel a mikroműanyagokkal?
Az egyik legnagyobb probléma, hogy ezek az apró részecskék könnyen bejuthatnak a szervezetünkbe – lenyelés vagy akár belélegzés útján. A legújabb kutatások szerint a mikroműanyagok:
- gyulladásokat okozhatnak a bélrendszerben és a légutakban,
- növelhetik a bél- és tüdőrák kockázatát,
- gyorsíthatják az érelmeszesedést, fokozva a szív- és érrendszeri betegségek rizikóját,
- egyes tanulmányok szerint akár az agyba is eljuthatnak, és kapcsolatba hozhatók bizonyos demenciatípusokkal is.
Sőt, egy nemrégiben napvilágot látott tanulmány szerint az ember akár hetente egy hitelkártyányi mikroműanyagot is elfogyaszthat – és hosszabb távon ez akár egy műanyagkanálnyi mennyiséget is kitehet az agyban – írja az Origo.
Hogyan védekezhetünk?
A legjobb, amit tehetünk, ha teljesen mellőzzük a műanyag eszközöket. Cseréljük le a műanyag kanalakat, tányérokat, tárolókat és kulacsokat tartósabb, biztonságosabb anyagokra – például üvegre, rozsdamentes acélra vagy fára.
Ha viszont eldobható megoldásra van szükség, válasszunk természetes alapanyagból készült evőeszközöket – például fából vagy kukoricakeményítőből. Ezek nemcsak környezetbarátabbak, de használat közben sem bocsátanak ki veszélyes anyagokat.
Szerencsére egyre több vendéglátóhely vált már környezetkímélő alternatívára – így a döntés már csak rajtunk múlik.
A környezetre is károsak a műanyag evőeszközök
Nemcsak a testünknek ártanak a műanyag evőeszközök: a környezetben is komoly pusztítást végeznek. Mivel túl kicsik ahhoz, hogy a szelektív hulladékválogatók hatékonyan kezelni tudják őket, gyakran a szeméttelepeken, hulladékégetőkben vagy – ami még rosszabb – a természetben végzik. A tengerekbe és folyókba jutva veszélyt jelentenek az élővilágra: madarak, halak, teknősök nyelhetik le ezeket, aminek gyakran súlyos következménye van. Ráadásul a műanyag soha nem bomlik le teljesen – csak egyre apróbb darabokra esik szét, újabb és újabb mikroműanyag-szennyezést okozva.







