A posztmenopauza egyik legjelentősebb velejárója például az ösztrogéntermelés szinte teljes megszűnése, így ennek a nélkülözhetetlen nemi hormonnak a szintje tartósan alacsony marad. Ennek következtében jelentkezhet a menopauzális genitourináris szindróma (GSM).

FOTÓ: SHUTTERSTOCK
A tünetek megjelennek, csak nem ismerjük fel
A tartós ösztrogénhiány hatással van a hüvely és az alsó húgyutak szöveteire is. A menopauzális genitourináris szindróma (GSM) a posztmenopauzában lévő nők jelentős részénél előfordul, ennek ellenére még mindig alig beszélünk róla, érthetetlen módon tabutéma, és gyakran évek telnek el a tünetek megjelenésétől a célzott kezelésig. Pedig nagyon is jól érzékelhető tünetekkel toppan be, ami komoly életminőség-romlást okozhat, ha nem figyelünk fel rá időben.
Mivel jár a menopauzális genitourináris szindróma (GMS)?
A hüvely és az urogenitális traktus szövetei ösztrogén receptorokban dús területek. A hormon visszaesése rontja a vérellátást, a szövetek vízmegtartó képességét és a természetes pH egyensúlyát. Ez a folyamat idővel a hüvelyhám elvékonyodásához, szárazsághoz, sérülékenységhez, gyulladásos folyamatokhoz, a védőflóra gyengüléséhez és fertőzésekhez vezethet.
A tünetek változatosak és megtévesztőek lehetnek
A legjellemzőbb a hüvelyi szárazság és a diszkomfortérzet, de gyakran társul hozzá
- dyspareunia (fájdalmas aktus),
- viszketés,
- égő érzés,
- csípő vizelés,
- gyakori vizelési inger is,
- valamint ismétlődő húgyúti fertőzések.
Több nőnél ezek a panaszok természetesen nem egyszerre jelentkeznek, hanem fokozatosan és ahogy telik az idő, úgy súlyosbodnak. Éppen ezért a páciens könnyen „hozzászokik” a negatív érzetekhez, akár normálisnak is tekinti, esetleg más okot gyanít a háttérben. Sokszor elintézik azzal, hogy gombás fertőzés okozza a tüneteket és arra se nagyon figyelnek fel, hogy a „gomba” nem reagál a szokásos helyi kezelésekre. Makacsul megmarad vagy folyton visszatér, szinte kiirthatatlan. Ami biztosan markáns tünet, hogy a szeméremtest (a rossz vérellátás miatt) „kifehéredik”, akár sorvadásnak is indulhat.
Ezek a tünetek beszédesek:
- a hüvelyhám elvékonyodása és sérülékenysége, annyira, hogy akár a fehérnemű is kidörzsölheti,
- tartósan alacsony hüvelyi és szeméremtesti vérellátottsági szint, - elveszti természetes, egészséges színét a szeméremajak,
- a szeméremajkak és csikló sorvadása, a kis szeméremajkak szinte „összeolvadnak”,
- jelentős mértékű libidócsökkenés,
- folytonos, szűnni nem akaró irritáció, viszketés a szeméremtájékon,
- égő fájdalom érzése szexuális együttlét során,
- nehezített orgazmus, (ez a csikló elváltozása miatt is bekövetkezhet, de a súlyosbodó tünetek miatt pszichés háttere is lehet),
- aktust követő pecsételő vérzés, de akár erősebb vérzés is jelentkezhet,
- folyamatosan visszatérő hüvelyi és húgyúti fertőzések,
- gyakori vizelési inger, fájdalmas vizelés.
Ne hagyjuk annyiban – mert léteznek célzott terápiák
A GSM nem elkerülhetetlen „öregedési következmény”, hanem kezelhető állapot. Az első lépés a konkrét panaszok felmérése, bőr valamint nőgyógyászati vizsgálat és szükség esetén labor.
A terápiás lehetőségek közé tartozik a lokális ösztrogénkezelés (hüvelytabletta, krém, gyűrű), amely hatékonyan javítja a szövetek hidratációját és regenerációját. Léteznek hormonmentes hidratálók, síkosítók és hialuronsav alapú készítmények is, amelyeket azok is alkalmazhatnak, akiknél a hormonpótlás ellenjavallt. Így ne vegyük magától értetődőnek, amikor azt halljuk: számunkra nem opció a hormonos kezelés, mert az sok esetben csak az orálisan alkalmazott hormonpótlásra vonatozik. Járjunk utána, nálunk milyen személyre szabott megoldások jöhetnek szóba.
Segíthet a megfelelő életmód
Ezen túl az életmód optimalizálása sokat segíthet – a megfelelő mennyiségű folyadékfogyasztás, a rendszeres szexuális élet megtartása, valamint a fizikai aktivitás is hozzájárulhat a tünetek csökkenéséhez. Felejtsük el a szoros, rosszul szabott fehérneműket és nadrágokat – mert fontos a szövetek vérellátásnak biztosítása is, amely akár ilyen egyszerű változtatásokkal is segíthető.
Forrás







